A tábla, amitől a magamfajta űrbuzinak egyberándul a gyomra
Fotó:
Máth Dávid
Marketingből 10/10. Már a parkolóban tudod, hogy ez nagyon jó lesz: az a sok hegyes ízé a bejárat mögött volna a Rocket Garden
Fotó:
Máth Dávid
Már odabent, az űrközpont aligátorai között. Ő itt éppen napozik
Fotó:
Máth Dávid
Íme a világ legmagasabb egyszintes épülete, a VAB
Fotó:
Máth Dávid
Még egy aligátor, bár őt már nehezebb kiszúrni. Az idegenvezetők mindegyiket névről ismerik - azokat legalábbis biztosan, akik a túraútvonal melletti csatornákban éldegélnek
Fotó:
Máth Dávid
Amíg a horizont tart, az mind Cape Canaveral
Fotó:
Máth Dávid
Hernyótalpas szállítójármű üzemen kívül. Ezeken szállították a rakétákat, majd később az űrrepülőgépeket a szerelőcsarnok és a kilövőállás között
Fotó:
Máth Dávid
A hernyótalpas talpa már odabent, a látogatóközpont fedett részén
Fotó:
Máth Dávid
A hernyótalpasok sztrádája közelről. Itt nemrég menés volt
Fotó:
Máth Dávid
Hurrá, valamit látunk a SpaceX-ből is. Az ott a hangárjuk, ahhoz közel lesz valahol a 39A kilövőállomás, ahonnan a Falcon Heavy-t lőtték később
Fotó:
Máth Dávid
Alighanem az ott a 39A kilövőállomás, de itt épp nem áll bent a Falcon Heavy
Fotó:
Máth Dávid
Itt sem minden új, fényes, de még csak rozsdamentes sem
Fotó:
Máth Dávid
Ha jól értettem, ez tereli a terelni valót a kilövőállásnál kilövésnél, de erre nem mernék megesküdni
Fotó:
Máth Dávid
A SpaceX miatt nem mehettünk a 39-es padhoz, de ez se sokkal kisebb. Ő itt az LC39B
Fotó:
Máth Dávid
Egy mobil indítóállvány leparkolva
Fotó:
Máth Dávid
A NASA új űrhajójának, az Orionnak egy orrkúpja
Fotó:
Máth Dávid
Ezekről a lelátókról nézik a kilövéseket azok, akik jegyet váltanak rá. Ha arra jársz és kedvet kaptál, itt foglalhatsz jegyet a kilövésekre: https://www.kennedyspacecenter.com/info/tickets
Fotó:
Máth Dávid
Idézet az embertől, aki nélkül talán nem akkor mentünk volna a Holdra, amikor
Fotó:
Máth Dávid
Ez itt egy nem tudsz nem magad alá szarni a látványtól-díjas állomás a túrán. Ez itt az Apollo/Saturn V Center és az óriási épület javát kitöltő Saturn V-ös rakéta
Fotó:
Máth Dávid
Az első fokozat öt darab F-1 hajtóműve. Ők így együtt 33 400 kN tolóerőt tudtak
Fotó:
Máth Dávid
Egy F-1-hajtómű, a Saturn V lelke
Fotó:
Máth Dávid
Az utolsó földi jármű, amivel az Apollo-11 legénysége utazott, mielőtt a Holdra lépett. Ezzel a speciális kisbusszal vitték Armstrongékat a kilövő álláshoz
Fotó:
Máth Dávid
Fotó:
Máth Dávid
Még mindig a Saturn V. Ez itt a második rakéta fokozat
Fotó:
Máth Dávid
... ez pedig a harmadik fokozat
Fotó:
Máth Dávid
A harmadik fokozat hajtóműve. Ennek már csak 1031,6 kN volt a tolóereje
Fotó:
Máth Dávid
A parancsnoki modul már elég sematikus lett a rakéta végén, de mindent nem lehet
Fotó:
Máth Dávid
Az Apollo 11 parancsnoki moduljának mása, mögötte a szervizmodullal
Fotó:
Máth Dávid
Az Apollo–14 parancsnoki modulja. Megtisztítva ugyan, de nagyjából abban az állapotban, ahogy kiemelték az óceánból
Fotó:
Máth Dávid
Buzz Aldrin kesztyűje. A második Holdra lépő ember ezt használta az Apollo 11-es holdsétájának gyarkolásához
Fotó:
Máth Dávid
Az Apollo–11 három űrhajósának kézmintája. A két közelebbi mintán a Holdra lépő első két ember keze
Fotó:
Máth Dávid
Szkafanderek evolúciója
Fotó:
Máth Dávid
Egy erősen magyar kötődésű kiállítási tárgy, egy LRV, azaz holdjáró. Ez persze csak egy másolat, a három példány, amit a Holdra küldtek, ott is maradt
Fotó:
Máth Dávid
Bár az egész holdjárós projektet a magyar Pavlics Ferenc vezette, az autó valójában több száz ember munkájának eredménye. Ez a fura rácsos kerék viszont Pavlics saját ötlete alapján készült
Fotó:
Máth Dávid
Nagyrészt alumíniumból áll a szerkezet, így lett 208 kilogramm a végére. A holdi gravitáció mellett a maximális terhelhetősége elérte a 490 kg-ot
Fotó:
Máth Dávid
Az LRV kamerája
Fotó:
Máth Dávid
Eugene Cernan, az LRV utolsó sofőrének űrruhája. Illetve ez sem járta meg a Holdat, gyakorlásra használta Cernan
Fotó:
Máth Dávid
A parancsnoki modul és a mozgástér viszonya
Fotó:
Máth Dávid
Nem kell mindenhez a rakétaösvény, van, amit sínen visznek
Fotó:
Máth Dávid
Ez itt már az Atlantis űrsikló épülete. A bejárat előtt az a monstrum lenne az STS (Space Transportation System – Űrszállítási rendszer). Az ott középen az üzemanyagtartály, két oldalán a két gyorsítórakéta. Ilyen felépítésű rakétákkal vitték az űrsiklóka
Fotó:
Máth Dávid
A látogatói központ másik óriási dobása a Saturn V után, az Atlantis űrsikló
Fotó:
Máth Dávid
Háromféle hővédő egy kupacban. Az ablakoknál a fekete színű csempe HRSI, fölötte a fehér színű csempe LRSI néven fut a NASA-nál. Az a sok egyenetlen felületű fehér anyag pedig már nem csempe, hanem steppelt FRSI takaró
Fotó:
Máth Dávid
Manőverező fúvókák az orron
Fotó:
Máth Dávid
Az a nagy fehérség az orr mögött volna a raktér, ami belőle kilóg pedig a karja, amivel a kiemeléseket végezték
Fotó:
Máth Dávid
A főhajtóművek, a két kisebb hajtómű és a fúvókák
Fotó:
Máth Dávid
Nyitott raktérajtóval a látogatók felé
Fotó:
Máth Dávid
Fotó:
Máth Dávid
Így fékezte meg magát, hogy lelassuljon a légkörbe visszatéréshez
Fotó:
Máth Dávid
Nem olyan kecses, mint egy polgári repülő szárnya, de nem is ugyanakkora terhelést kell kiállnia
Fotó:
Máth Dávid
Az űrsiklós programnak saját Astrovanje volt, ide már nem volt elég az Apollo kisbusza
Fotó:
Máth Dávid
Fotó:
Máth Dávid
Hét űrhajósnak kellett itt elférnie űrruhával együtt
Fotó:
Máth Dávid
Fotó:
Máth Dávid
Van itt egy ilyen részleg is
Fotó:
Máth Dávid
Egy Mars-jármű koncepciója, a Mars Rover Vehicle Navigator. Inkább csak promóciós eszköz, mintsem egy Marsra jutásra esélyes jármű
Fotó:
Máth Dávid
A nap asztronautája, Jerry Carr
Fotó:
Máth Dávid
Ő ott a kék Nasa-s overálban pedig már Jerry Carr maga előadás közben
Fotó:
Máth Dávid
A világ egyik legismertebb logója. Még
Fotó:
Máth Dávid
Ez is egy Staurn, de ez az V-ösnél jóval kisebb IB
Fotó:
Máth Dávid
A Rocket Garden rögtön a bejárat mögött. Balról jobbra: Mercury-Redstone, Mercury-Atlas, Explorer I, Thor/Delta, Atlas-Agena, Gemini/Titan II
Fotó:
Máth Dávid
Már úton hazafelé, az utolsó képem Cape Canaveralről. Január vége volt, messze nem a főszezon; a buszok nagy része a parklóban pihent
Fotó:
Máth Dávid