Fotó:
Jakusovszky Kristóf / Totalcar
A kiállítói parkolóban kezdtem, ahol már az elején ledobta az agyam az ékszíjat. Az ott tényleg egy magyar rendszámos Iso Grifo? Tényleg! Ebből a Giorgetto Giugiaro tervezte gyönyörűségből kevesebb készült, mint LaFerrariból, és mégis ott állt hanyagul, a
A Porsche-fanoknak kijutott a jóból: saccra minden tizedik méteren volt egy. Kétlem, hogy létezik olyan tisztességes autórajongó, aki nem elgyengülő térdekkel nézne egy 964 Turbót vagy egy tökéletesre restaurált 356 kabriót.
Az E30 M3, bár homologizációs céleszközként kezdte pályafutását, mára az egyik legvágyottabb BMW lett belőle. Az árak már most az eget verdesik, pedig az oldtimer kort is alig érte el a típus. Azon meg sem lepődtem, hogy ide egy baromi ritka Evo II-t gurí
1963-as Lotus Elan a boxban, és egy hozzávetőleg 2015-ös fiatal autórajongó első járműve a box előtt.
Az esemény nézőközpontúságát jól mutatja, hogy ezt a képet egy verseny közben készítettem. Szépen előkészített kerekek és emelők várták az érkező versenyautókat, miközben a nézők a boxban nézelődhettek. Ennél közelebb már csak akkor kerülhetne bárki az au
Fenséges fémek a Maserati 300S motorházteteje alatt. A 62 éves hathengerest egy sátorban finomhangolták, mielőtt a pályára vitték, hogy jól meghajtsák. A szerelők pedig, mintha ott se lettünk volna, nyakig olajosan feküdtek az öreg Maser alatt, hogy időbe
Ahogy az előbbi Maserati, úgy ez a Giulietta is a Trofeo Nastro Rosso kategóriában állt rajthoz, ami összesen kilenc autóból állt. Ez nem véletlen: így próbálják minimalizálni a fullkontakt esélyét is, hiszen ilyen esetekben az anyagi kár általában jelent
Célszerű 1955-ös cockpit, a Maserati 300S-é. Ilyen és ehhez hasonló belsőkben küzdöttek a múlt gladiátorai, az ergonómia és a túlszabályozás kora előtt. Vérre menő küzdelem itt már nem volt kilátásban, de a feeling maradt a régi.
Nem gondoltam volna, hogy valaha látok élőben Shelby Daytonát. Azt pedig még kevésbé, hogy ha egyszer mégis, akkor az ebben az országban fog megtörténni. Csak a miheztartás végett: a Cobra nagy tesójából összesen 6, azaz hat darab készült. Gondolhatnánk,
Iparművészeti pornó, avagy a világ egyik legszebb autója: Ferrari 250 GT Berlinetta. Mindig jobban tetszett, mint a folyamatosan árrekordokat döntögető GTO. Egy Côte d’Azur-i hotel előtt is jól mutatna, de az igazi közege mégis a versenypálya. Eszményi.
Talán nem meglepő, hogy a legszebb Ferrari tartalmazta a legszebb kormányt. Nyers fém, bőr és sárga lovacskás embléma, többre nincs is szükség. Vagyis van: a stopper egy kevésbé szép, ellenben annál célszerűbb 21. századi extra.
Biztosan látott már durva csatákat ez a pazar Giulia Sprint GTA is. A géptető kicsit eláll középen és a köténylemezt is látta már lakatos. Szerintem ez csak sokkal karakteresebbé teszi, látszik rajta, hogy harcolt, megsérült, de büszkén viseli a sérülései
Az M1-nek is rendesen kenték a pályán, de végül a Lolákkal, Chevronokkal és Porschékkal telerakott csoportban nem szerepelt túl eredményesen. Én azért megítélek egy virtuális high-five-ot, mert egyrészt bámulatosan nézett ki – mint az M1-ek általában –, m
Az autó, ami a magasságáról kapta a nevét: a Ford GT40 nevében azért szerepel a 40-es szám, mert 40 inch, azaz körülbelül egy méter magas. A hatvanas években egymás után négyszer húzta be a Le Mans-i dobogó legfelső fokát a típus.
Szép számmal érkeztek Shelby Cobrák is az eseményre, ha jól számoltam, hatot hoztak el. Carrol Shelby ikonikus szörnyei most is ütőképes fegyvernek bizonyultak, a Sixties’ Endurance futamon az első és a harmadik helyen is Cobrák végeztek.
Ha valaminek, akkor ennek tényleg a múzeumban lenne a helye. A Ferrari 250 ’Breadvan’-ből ez az egy darab létezik, az értéke pedig a hatmilliárd forintot karcolja. Pont ezért legyünk mégis hálásak mindennek és mindenkinek, hogy mégsem a legracionálisabb h
Nehezen lehetne filigránabb: a díszrács körvonala az embléma sziluettjével együtt egy fémlemezből kivágott valami a T33/3 orrán, amit egy igényes csavar tart Alfa-emblémástul a helyén. Hiába, a versenysport nem divatbemutató. Persze ettől még rettentően a
911 RSR visszavonulóban a pályáról, ahol szemmel láthatóan verekedett pár kiadósat: a brossúrában szereplő fotókon még megvolt a lámpája, aminek a hűlt helyén itt már egy eléggé ad-hoc szigszalagos falazás volt.
A nap vége felé úgy éreztem, hogy már semmi nem tudna meglepni. Tévedtem. A paddock mögötti parkolóban belefutottam egy szerényen ácsorgó Mercedes 300SL-be. Azt hiszem, valahol itt véglegesítettem magamban, hogy ez az esemény valójában nem is létezik.