Fotó:
Papp Tibor / Totalcar
Megérkezni így kell. A nyújtott LWB sem aránytalan, ami azért a hosszított limókkal megesik
Egyetlen gombnyomással előcsalható az ülés ilyen pozíciója
Akár nőhettem volna nagyobbra is
Business class. Az ülés 24 irányban állítható
Üdvözlök mindenkit, Tibi vagyok
Tibi a másik oldalról
Az első ülés elég jól eltehető az útból
Sofőrrel az igazi. Egyébként ez is hibrid volt. Minden ajtóhoz van behúzó motor, mert a könnyű aluajtók nehezen csukódnak be teljesen
Ezek pedig a palota udvarán felsorakozott rövid hibridek
A sok egyforma valami mindig csodás látvány, pláne, mindegyik úgy 28-30 milliót ér
Marlborough hercegeinek a palotája, most épp a 12-diké
Attól rövid, hogy csak öt méter
Hozza a klasszikus Range-formát: felül nagy az üvegezett felület
Bár terepjárónak mondják, ezek a gumik teljesen közútiak
A helyi hadurak nem feltétlenül voltak barátságosak régen. ma már csak a turistákat hessegetik le az ágyúról
Igen, ez egy NAGYON drága autó
Megemelt állásban, ha murva és sár üzemmódra váltunk
A lámpái úgynevezett pixel-lézer ledes lámpák, száznál több ledet kapcsolgat, hogy a fénycsóvát alakíthassa
22 centis a hasmagassága, és 90 centis vízben is átgázolhat, ami egy hibridtől nem rossz
A briteknél mindig fordítva fűzik be a filmet. A dizájn egyszerű, de rém elegáns, szép kijelzőkkal
Hely van bőven, és a padlón sincs kardánalagút
Az összkereked rendszer azt is mutogatja, hogy a diffizár épp mennyire van megfesztve
Itt választható a megfelelő terepprogram, de hülyéknek van automata mód is
Azért az első ülés is testre szabható
Klasszicista szépség
Mindkét felét motor mozgatja, de azért a csomagot igen magasra kell emelni. Bár a légrugó kicsit leültethető, ezzel nyerhetünk pár centit
A hibrid csomagtartója csak alig 802 literes, amúgy 900
Négyhengeres benzinmotor, a váltó előtt még egy 115 lovas villanymotorral
A tekerőgomb a Terrain Response programválasztó, jobbra lent a felező, jobbra fent a lejtmeneti automata, a bal oldali gombok a szintszabályzást szolgálják
A csomagtartó kezelőkonzolja. Az alsó gombok emelik-süllyesztik a kocsi fenekét
A töltőnyílás az akkuhoz, ez elvileg 51 km-re elég
Valódi alu ablakemelő gombok
Ott látszik a légrugó tömlője
A terepezést szervező tréningcsapat szolgálati járműve
A herceg birkái
Valamivel kisebb volt egy Range Rover 1970-ben
Voltak ilyen kék SVR-ek is...
Mi a metá lnarancsból kaptunk egyet
Jól ül, ugye?
Ami karbonnak látszik, az valóban az: a motorházfedél, a tető
Hatalmas hűtőnyílások
A kompresszoros V8-as motor már korábban is szerepelt a régi SVR-ben, és vannak gyengébb változatai is
103 literes a tank az SVR-ben, a 2,3 tonnás kocsi gyors, de a lovakat nagyon kell etetni
A Sport rövidebb, és a teteje is alacsonyabb a sima Range Rovernél
Lassan felismerem, melyik Range Rover melyik
Kis szolíd diffúzor hátul
Nagyjából hasonló a műszerfala, de itt nem tekerős a váltó előválasztója, hanem normál karocskája van
A kormány mögött váltófülek, manuális módban gyorsan gangol az automata
Ilyen ülés kell au SVR-hez
Kemény a burkolat hátul
A tér mérete megfelelő
Erősen minőségi, kifejezettn jók a képernyők
Íme a g-mérő adatai. Sajnos esett az eső, rosszak a számok
Ez már kidörgő tényleg
Az egyetlen kamunyílás
Ez picivel egyszerűbb
Botrány, csak 780 literes
Valódi lyukak
Íme a bizonyíték
Sorban állás Fen Endben, a gyári tesztpályán
Valódi karbon fedél alatt valódi kompresszoros V8
Ahogy a Discovery-n fordítanák: szuperfeltöltött
Itt látszik az öntött alumínium rugótorony
A Fen End teszpálya alig egyéves
Egy képen a Range Rover és a Sport, talán már látszik az eltérés