Fotó:
Csikós Zsolt / Totalcar
Ha úgy vesszük, méltatlan transzporttal érkeztünk a maranellói Ferrari-múzeum elé. De Budapestről küzdöttük magunkat odáig, ezzel a kis rommal, családostól, át a hegyeken... Persze, ott, a parkolóban azért kísértésbe estünk: tíz percre egy Ferrari F430 Sp
Még a korai Ferrari-versenyautók között is rettenetesen ritkának számít a három példányban amerikai felhasználásra készült, privát csapatoknak árult, 4,4 literes, V12-es motorral szerelt Corsa Indianapolis. Ez az 1951-es, 375-ös típusú Formula-1-es autó á
312 T4 F1: az utolsó 180 fokos hengerszögű V12-essel (sokan mondanák bokszernek, de ennél két-két hajtórúd azonos csapon van, tehát ez V-motor) szerelt Formula-1-es Ferrari. Ez konkrétan a dél-afrikai Jody Scheckter 1979-es világbajnokicím-nyertes autója,
Itt meredeznek a 312 T4 tűtéi, hat henger fekszik felénk vízszintesen, a blokk alatt a hurkatöltő-leömlőrendszer. A másik oldalról ugyanilyen a látvány, hát
Mit keres a Ferrari-múzeumban egy ilyen? Hiszen ez Indy-autó, ráadásul egy Lola! Naja, csakhogy a motorját a Ferrari kezdte tervezni egy soha be nem fejezett Indy-autóba, majd a blokkot úgy, ahogy volt, beszerelték egy Lola-vázba, s a kocsi Alfa-színekben
Az 1974-es Le Mans-i 24 órás versenyre a Ferrari saját versenyrészlegénél készült ez az átalakított 308 GT4/LM (a második szériás Dino, a Bertone-karosszériás). Megrendelője a híres amerikai Ferrari-disztribútor, háború utáni versenyző, Enzo Ferrari közel
Gyorsbetöltő a Le Mans-i tankolásokhoz a NART 308-ason
Eredeti benzinbetöltő az 1974-es Le Mans-ról
Teljesen berendezett Enzo-iroda
Ferrari 275 GTB. Ez a legendás 250-es széria utódja, a sokkal modernebb vonalvezetésű Daytona elődje. 1964-1968-ig készült, ez itt pedig már a hosszabb orrú, frissített kivitel. Roman Polanskinek is ilyenje volt, Steve McQueen pedig át is alakíttatott mag
Legyezőként a versenyautók a Formula-1-es teremben
Á, ezek csak serlegek, bárki tud ilyeneket gyártani... Lent, piros háttér előtt, a vitrinben a híres ferraris F1-versenyzők sisakjai és szemüvegei az ötvenes évektől máig
A hatvanas évek közepén még brutál nagy, négyliteres, V12-es Colombo-motor és az abból kapott 320 lóerő kellett ahhoz, hogy valaki 220-szal száguldozhasson. Ettől a 330 America még szép. Igazából, a nagy légellenállás eleve szép
Folyamatosan hömpölygő tömeg az Indy-versenyautónál. A maranellói nagy múzeumba a belépő felnőttnek 15, gyereknek 11 euró, ha a gyerek szülővel van, akkor csak 5. Van a szomszédban, Modenában is egy múzeum, az Enzo Ferrari, ami kisebb, meghittebb, a kettő
Ferrari 365 GTB/4 Daytona "Plexi" (a burkolt lámpás) és Dino 246 GTS (a kabrió) egymás mellett. Lehetne magyarázni: a kicsi hathengeres és a nagy tizenkét hengeres Ferrari (előbbi nem is egészen az) kontrasztja, a hagyományos, orrmotoros és a modern, közé
Ötvenes évek végi 250 California Spider, ahogy a híres rendező, Roberto Rossellini látta. Igaz, az övé már a burkolt lámpás kivitel volt, ez még a korábbi, de a mennyei szépségű műszerfal mindkettőben ugyanaz. Bálint itt talán kicsit már érzi, hogy egy il
Ultimo, ultimissima: a hatvanas évek leg-leg-leg-Ferrarija, a 400 Superamerica abból a szögből, ahonnan sose látjuk. Négyliteres, Gioacchino Colombo-tervezte motor, ahogy akkor minden nagy-Ferkában, rettentő sok extra, mert ezek a cég legdrágább autói vol
Szerencsére nem gyártották sorozatban a Thomassima III-at, mert egy ilyen még a hatvanas években, az akkor kötelező szerek hatása alatt is túlzás lett volna. A 250 GTB alapjára (de kár az elbontott autóért) egy Modenában élő amerikai, Tom Meade tervezett
"Kétliteres motorral hajtott, teherautó elejű, osztott ablakos fekete kupé eladó. Érdeklődni a V12 jeligén a kiadó címén" - állhatna itt a hirdetés szövege. Bizony, ez a fura szerzet az egyik legkorábbi utcai Ferrari, amely ódonnak tűnhet ugyan, ha ötvene
Naná, hogy van Mille Miglia verseny-Ferrari is a mostani kiállításon. Ez egy 166 MM (találják ki, miért az), amely életét Competition Berlinettaként kezdte (az zárt karosszéria), majd miután a teste nagy része megsemmisült egy balesetben, Enzo fia, Alfred
Ez a Colani Testa D'Oro, a Luigi Colani készítette Ferrari, amelynek megalkotásában magyar tervező is részt vett. Bár a hézagok a karosszérián óriásiak, s az egésznek van egy meglehetős Hódgép Puli-érzete, nem szabad lebecsülnünk e Lotec Racing Teammel ka
Hogy valami szépet is lássanak a sok izé után: a 166 MM műszerfala
Vic Elford, sorozatos rali-, Sebring-, Daytona-, Targa Florio-nyertes, Le Mans-i körrekord-döntő vezette ezt a versenyzésre átalakított Daytonát Le Mans-ban 1972-ben, s kategóriagyőzelmet szerzett vele. Nem konkrétan ezzel az autóval, de pont ilyennel utá
Visszaverő csíkokkal ellátott LaFerrari, amelyen a hosszabb-rövidebb ideig tisztán UV-fénnyel megvilágított szobában megnézhetők a karosszéria alapvonalai, miközben Dolby Surroundban üvölt mindenünnen a kocsi hangja
Mennyivel szebb az olasz nyelv... Ez magyarul pusztán Lovagi Kávézó lenne, hm. De azért érzik, hogy itt megadják a kávé módját