A boxutca fele, mi leghátul álltunk, 10-es rajtszámmal
Fotó:
Itt még nagyon egyben az autó, ez az első nap lehetett
Fotó:
Franz Engstler nem új a szakmában, mégis fölöslegesen keményre állította az autók futóműveit
Fotó:
Speedy, azaz Maeda-szan, a Mazda nagyfőnöke, akivel a Shinari bemutatóján traccsoltam egy jót a versenyzésről és az öreg Alfákról. Egész jó időket autózott
Fotó:
Az ausztrálok sátra velünk szemben volt
Fotó:
Szerintem sosem volt sárga zászló nélküli kör, valahol valaki mindig volt a hóban
Fotó:
A boxutca hófala, innen figyelték a csapattagok a másik ténykedését és nyelték a hópermetet
Fotó:
30 km/óra volt a megengedett maximális sebesség a depóban, ketten mérték ilyen kézilézerrel
Fotó:
A hátsó lámpákat már lepucolták, de képzelhetik, mennyi látszott belőlük a hőfüggönyben
Fotó:
A két jókedvű szlovén kolléga intézkedik: Željgo és Dušan. El-elborult az agyuk néha, de Dušan ügyes és gyors volt, az meg kell hagyni
Fotó:
Nem volt idő a rendrakáshoz
Fotó:
Az oroszok nagyon készültek: egyenpulóver, egyencsizma...
Fotó:
Itt volt a mi mutogatós helyünk, Esztivel éppen Janit lessük
Fotó:
A két verseny között a falu kicsi benzinkútjára álltunk be tankolni
Fotó:
Magda, a lengyel PR-os az eredményjelzőt böngészi. Itt még másodikok voltunk
Fotó:
Este rendberakták a pályát, technikában nem volt hiány
Fotó:
Éjszaka a garázsban igyekeztek orvosolni az autók kisebb-nagyobb bajait
Fotó:
Itt éppen a mi új orrunkat fóliázzák éppen. Nem kellett volna.
Fotó:
Minden nap elején alá kellett írni a jelenléti ívet
Fotó:
Rohantunk az ablakhoz, megnézni, hogy van-e autónk és hogy néz ki a törés után másnap
Fotó:
Fotó:
Versenybírák a kilátón
Fotó:
Fotó:
A török csapat kétharmada, balra a PR-menedzser Hülya, jobbra Berna, a kislány
Fotó:
Itt már nézegetik a bal hátsót, volt baja, nem is kicsi
Fotó:
Az ausztrál csapat. A fecske üt
Fotó:
Ausztrálok, oroszok, belgák (balról)
Fotó:
Egy felkapott klub volt a gálavacsora helyszíne
Fotó:
A fellépők egyben pincérként is funkcionáltak, nem láttam még ilyet. Profik voltak, ez látszott
Fotó:
Törökék. A sötét srác az operatőr, a közelben, zöld pulóverben Metin, a villogó ESP nagymestere
Fotó:
Oroszék a kupával. nagyon vérkomolyan vették, nem is közösködtek nagyon senkivel
Fotó:
A csajok kárpótolták a nézőközönséget a showmester miatt
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Öööö...na igen...
Fotó:
A cseh kolléga gyorsan megpucolta a rudat
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
A nagy porolás általában azt jelentette, hogy valaki lesodródott az ívről, de ez pl. remekül kiadja a következő kanyart
Fotó:
Az autó sérülései alapján pontosan be tudjuk azonosítani, hogy a kép az első verseny közepe táján készült
Fotó:
A felvezető kör. A második helyről indultunk neki
Fotó:
Itt látszik, hogy elöl lenni jó, tiszta a látómező, de Janinak már helyezkednie kellett, ha látni akart valamit
Fotó:
Egy a százból
Fotó:
Amikor nem megy, akkor muszáj megpróbálni...
Fotó:
...akár külső íven is...
Fotó:
...de kockázatos, lelassul az autó és lőttek az előzésnek.
Fotó:
Fogytak, fogytak az autók
Fotó:
Telibe!
Fotó:
Az ausztrálok lekoccolták a briteket, kérdés nélkül
Fotó:
Fotó:
Csavaros a cső, de az autó elég tisztességesen van átépítve
Fotó:
Mindig ki kellett kapcsolni, valahányszor versenyzőcserekor leállítottuk a motort (le kellet)
Fotó:
Játszónak kéne, simán
Fotó:
Kicsit kifli lett a hűtő
Fotó:
A második verseny elején már világos volt az instrukció
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Lassan gyűltek a fölösleges alkatrészek
Fotó:
Fotó:
Ott egy ütköző mínusz
Fotó:
Fotó:
A végén aztán Zeljko addig tolt, amíg nem sikerült neki keresztbeverni azon a hófalon, ahol addig senkinek. Megtapsolta mindenki
Fotó: