Ampera-e-k - egy részük prototípus, egy részük viszont már előszériás
Sajnos nem vezethettünk, csak utasként próbáltuk. Nem láttam, miért, teljesen kész autóknak tűntek. Nyilván valami biztosítási probléma
Ez itt például már egy olyan Ampera-e, ami a gyártósorról jött le
4,17 méterével Astra-méretű
Ki mondta, hogy egy alternatív autónak bénán kell kinéznie?
Érdekes, nem takarékos ledes, hanem xenonos fényszórókat használnak
Ilyen az Ampera-e hátulról, este
Ez itt egy prototípus-belső, még leragaszgatva
Ember nélkül, de elfordított kormánnyal is megmutatom, milyen a belseje
Nagy, színes játékműszere van
Mutatja az összes folyamatot, ahogy a hibridek is szokták
Mindenféle fogyasztási adat
Jó nagy központi kijelzőt tettek bele
A gyári kijelzőkön kívül azért voltak még egyik-másik Ampera-e-ben tesztelői panelek is
Nagyon nem szabványos burkolatok az Ampera-e-ben
Tényleg úgy megy, mint az állat
Közel 400 liternyi csomagtartó, de nagyon függőleges
Megint vezethettük az új Insigniát, de higgyék el, a múltkori, hornbachi próba ezerszer alaposabb volt
A harmincas évek végi Admirallal indul a sor
Komor elegancia Hitler idejéből
Hátulról tisztára a Tavasz 17 pillanata, még a mai díszletek között is
Egy igazán kiváló veterán a nyolchengeres, A-szériás Admiral
Vigyori krómlökhárítók
Innen lehetne akár Chevrolet is - de nem a Daewoo-korszakos
Hirdeti a felirat is: V8
Pornókőnig piros bőrbelső
Ez a nagy budit... bocsánat, budoárt szívesen hazavittem volna
Még az előválasztó-kar is piros
Térképolvasó lámpa közvetlenül a rádió fölött
Ennyi a kesztyűtartó
Lázmérős és színváltós sebességmérő
Hogy az utas is tudja, miben ül
Egy kurbli az ablaknak, egy másik az elefántfülnek
Bár a tekerős pillangóablakot elég nehéz kinyitni kívülről, azért valamelyik előző tulaj erre is tett belső reteszt. Nagyon más a rendszer, mint a magyar Koppány - szerintem silányabb is
Bent az abszolút szögletesség
Hátul is terjeng a vérpiros bőr
Olvasólámpa a főnöknek
Azért a szelepfedeleken Chevrolet a felirat
Gajdán Miki vezet és élvez
Egy már B-szériás Admiral. Ebben kisebb, hathengeres a motor, de benzinbefecskendezős
Legnagyobb különbség az elődhöz képest a sima merev híd helyett a finomabb De Dion
Vinyl Dach
Itt már az alufelnik korában járunk
Masszív, amerikai stílusú, belülről állítható tükör
Unalmasabb, de sokkal kényelmesebb és kicsit már talán áttekinthető is
Ezek az ülések irgalmatlanul kényelmesek ám
Klasszikus amerikai T-karos automata
Műfurnér
Még itt is megvan a kurblis pillangóablak
Korrekt méretű szellőzőrostély
Csak sorhat, de a finom működésű CIH-szériából
Igan, kissé hunyorítva ez már egy modern autó
Kapitän 1952-ből, amikor a németek nagy része még nyomorba n élt
Másfél generáció választja csupán el ezt a két Kapitänt
Gyönyörű krómok, szomorú, biggyesztett pofa
Nem gyors, de legalább megállni is nehéz vele. No meg a kanyarokat se nagyon szereti
Itt még szinte annak is örülni kellett, hogy már van csomagtartó-fedél
A korral egyre laposabb lett a kínálat
Ilyen hurkapálcák az ablaktörlők
Szekrényajtó-stílus
A részletek kidolgozásához baromira értettek, de az autó nem állt össze a régi mérnökök fejében
Áramvonalas hátsó lámpa. Csak minek? Hogy gyorsabban lehessen tolatni?
Egy csoda-belső, amitől az embernek rögtön kávézni támad kedve
A B oszlop csak jelzésértékű
Ha nem is annyira tágas, mint a közel ötméteres hossz sejteti, azért el lehet férni
Volt-e szebb divat az autóbelsőknél, mint az art deco?
Szinte pályaudvari az óra
Minden részlettel eltököltek
A kormányoszlopon a karos index jelez vissza
Ez itt az ablaktörlő-kapcsoló
Sorhatos, de gyengébb, mint ma egy szívó háromhengeres
Kicsit azért az a karbi sem érzi már annyira jól magát
Béna, de hangulatos autó
Rekord C versenyautó szemléli komoran a rüsselsheimi központ modernségét
Fekete Özvegy a neve
Egy ilyen pálya-Rekordot egyszer kipróbálnék
Bazinagy Opelek a régmúltból
Három Kapitän, egy Admiral
A bordó Kapitän szerepelt TC-s nagy teszen is
Nem túl érdekesek, de nagyon jó kocsik ezek is. Jobbra a Commodore C, ami Pista szolgálati autója volt egy hosszú hétvégén át, 2010-ben