Szicília autós termése – 2016.

Ezt a Zastava... bocsánat, Yugo 45-ösből épített versenyautót még Celjében fotóztam, ahol lerohadtunk a Bianchival, s az autós iskolába jártunk vécére egy fél napon át

Már Civitavecchiához közel konvojba botlottunk a pályán. 500-asok

Az olasz sem mindig hagyja gyári állapotban az 500-ast

Ilyen Bianchinát hajtott Fantozzi, bár ez úgy tűnik, kedvesebb helyet foglal el a gazdi szívében

Elölről pont olyan, mint az én Bianchim, amit Celjében elhagytunk

Egy Abarth, vagy legalábbis abarthosított 500-as a sorban

Már a tarquiniai szállásról indultunk vacsorát vadászni, amikor felfedeztem ezt az éjszakai életet alvó Fityót

Egy másik szín- és kerékkombináció egészen új fényben tünteti fel az 500-ast

Öregek egymás között, valahol Milazzo felé

Egy valamilyen japán chopperből baromi jó ízléssel tovább épített bobber

Mini-földmunkagépek Capri Leonéban. És persze az elmaradhatatlan Ape

A HiJetre (Carryre?) mindenféle maskarát ráhúznak

Széria kettes Landy pickup, ez sem gyakori már Anglián kívül

Capo d'Orlando, ahol feltűnően sok volt a Honda Helix. És ott egy Bambino is

A helyi csettegőipar egyik díszpéldánya

Tudom, hogy kicsit életlen, de ez egy régi-régi, 1960 előtti 500-as, még csak nem is a D, hanem a Nuova szériából, libakergető ajtókkal, végig lenyíló tetővel. Vagy tíz kilométeren át üldözött minket

Hagyományos szikúl stílusban kipingált Ape Taorminában

Ilyen Irisbus-felépítményes 4x4-es Ivecók viszik az utasokat az Etna tetejére a funivia végállomásától. Nem olcsó az utazás, négyünknek 100 euró lett volna

Lávakő-500-as. Kati kapott egyet

Gyönyörű, első szériás 127-es Fiat

Inkább az ilyen állapot a jellemző a szicíliai 127-esekre. Ez egy brazil gyártású, utolsó szériás dízel

Dörzsölik a szemüket? Magam is így tettem, csak én a fülemet is. Nem Opel Corsa, hanem valamilyen mopedautó, szarrá használva, rommá tákolva. A kinézeténél csak a hangja volt szörnyűbb. És mindez a legdrágább szicíliai turistaparadicsomban, Taorminánál