Klasszikus forma, amiért odavannak az öregfiúk
Fotó:
Az Inazuma oldalra szerelt rugóstagokat kapott, a Banditnál központi rugóstag van. Ennél a megoldásnál maradt egy jó kis tárolórekesz az ülés alatt
Fotó:
A tank formája a hetvenes éveket idézi
Fotó:
A csőműszereket jól állították be, egészen jól eldobják a szelet
Fotó:
Okosan variáltak a közösítő csövekkel, kellemes is lett a nyomaték
Fotó:
A régi iskola a jó iskola, az Inazuma pedig az igazgató benne
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Az első fék a Brembótól érkezett, de harapósnak nem nevezném
Fotó:
Bőven túlméretezett olajhűtő segít a motor hőjének leadásában
Fotó:
Elképesztően kényelmes az ülés, a kisebb úthibák többségét már csak a szivacs elnyeli
Fotó:
Apró karcok a gyári dobon: egyszer eldőlhetett, nagyobb sérülést nem találni a motoron
Fotó:
Alumínium lengővilla, hátul tárcsafék
Fotó:
Kisebb torokátmérőjű karburátorokat tettek rá, mint az 1200-as Banditra, ettől még simább lett a teljesítményleadása
Fotó:
Az Inazuma hiába 1200 köbcentis, nem nagyobb, mint a 600-asok, 750-esek
Fotó:
Fotó:
Jó az üléspozíció: egyrészt kényelmes és laza, ugyanakkor elég aktívan lehet ebben a testhelyzetben motorozni
Fotó:
Meglepően hegyes a térdszög, ebből látszik, hogy roadster ez, nem elfekvő
Fotó:
Fotó:
Szép csőműszerek, közöttük kapott helyet a benzinszint-jelző
Fotó:
Szivató és benzincsap emlékeztet arra, hogy ez még a régi iskola
Fotó:
Így néz ki a gyári markolat 47 ezer kilométer után. Lényegében makulátlan
Fotó:
Süllyesztett tankbeömlő
Fotó: