Zsűritagok - nem fogják elhinni, de egyikük sem volt még a szervezetben, amikor a Rover nyert
Csomagtartóra tett pótkerék nélkül a legszebb a P6-os, igaz, így pakolni alig lehet bele
Finom, elegáns, stílusos elemek, sok bőr, hasznos tárolópolc, egy pontos váltó és az erősebb változatról átmenekített fordulatszámmérő/időóra együttes
A TC-kivitel plusz betétje
Beazonosíthatatlan piktogramok
Ezt az egyiptomiak írták ide vajon?
Nem tágas, mondanám inkább passzentosnak
90 lóerő egy ekkora autóba akkor sem volt sok, de a kétliteres motor legalább tartósnak bizonyult
Solihull, ami akkor a brit gazdaság lüktető központja volt. Aztán a lüktetés elernyedt és csak egy leeresztett gumiférfi maradt a helyén
Egy darab SU-karbi
Egy fészervó, azaz Dewandre
John Simister, aki nemcsak Év Autója-zsűritag, de a Practical Classics régi újságírója is. Mellesleg sorozatos veteránautó-tulajdonos
Itt állítod a kormányt
Rejtett tengelyű ablaktörlők - gondoltak már az elgázolandó gyalogosokra is
A P6-széria egyik legértékesebb alkatrésze a hátsó elefántfül spéci mechanikájú kallantyúja, amely megegyezett a Jaguar MkII-esével. El is vetették az első gazdasági nehézségek eljöttével
Tíz évvel modernebbnek néz ki a koránál
Amikor ez új volt, a kis Fecske-Mercit is csak két éve mutatták be
Ülésállítás
Azért ki ki kellett támasztani - gondolom máskülönben rezegne
Az alapváltozatban itt csak a polc van
Rádió? Nem, a műszer
Istenien siklik, de nem erős, bár John állítja, hogy azóta talált még vagy 15 lóerőt
Derékszög, karika
Jól megtömték az üléseket
Abszurd módon túlméretezett, extraként rendelhető fejtámlák. Legalább kényelmesek
Rúdon a fejtámlák
Egészen fura, mozgó mechanika nélküli, ördöglakat-övcsat
Igényes tanksapka
Így fekszik hosszában a rugó
Mint egy hajó
Ha nem is szaggatja fel az utat, csodás rugózási kényelme és masszív, zörejmentes utastere mindenképpen szuper