A kerék könnyen szerelhető
Fotó:
Mire észrevettük, ennyire kirepedt
Fotó:
Nesze neked, da Silva-design. Előírt pótkeréknyomás 4,5 bar, max. seb=80 km/h. Szomorú
Fotó:
A trapéz alakú alsó nyílás vadítja meg ennyire a szerény alap-Leonokhoz képest
Fotó:
Nem árt vigyázni a kissé előrenyúló orridommal is
Fotó:
Alapból 19-es kerekek járnak hozzá. A /35-ös gumival szinte nem érezni a különbséget, ha van benne levegő, vagy nincs
Fotó:
Az alapforma kissé eleavult ma már, de ebben a színben, ilyen kiszerelésben még mindig rohadtul kívánatos
Fotó:
Fotó:
Egy, csak egy kipufogója van. Szép, fenyegető mély az alaphangja, de sosem ordít
Fotó:
Vajon lehúzódik, aki ezt látja a tükörben?
Fotó:
Fotó:
350 Nm a nyomatéka, ezzel már nem ellenfél egy dízel sem, már csak azért is, mert a végtelenségig kipörgethető
Fotó:
Nos, a hátsó kilincs kissé hülye
Fotó:
Elárulok egy titkot: itt már a nagy kerék van a padló alatt, a csomagtartó valójában tíz centivel mélyebb
Fotó:
Fotó:
Magát a műszerfal felső burkolatát puha anyagokkal borították, de a többi rész kevésbé a 8,5 milliós árhoz készült
Fotó:
Szép kormány, szép pedálok, gyönyörű váltókar. Összességében jó a hangulat
Fotó:
Remek júzer interfész: kényelmes és tart
Fotó:
Nagy a hely hátul, nem kell attól tartani, hogy a támla műanyag burkolata nyomni fogja az ember térdét
Fotó:
Kilátni hátra sem lehet, kicsi az ablak, sok a fejtámla, vastag a tetőoszlop, még jó, hogy van radar
Fotó:
A spéci kormány
Fotó:
Help funkció a váltókaron
Fotó:
Szép műszeregység
Fotó:
A négyirányú gombokkal könnyű a computer oldalain a lapozgatás
Fotó:
A klíma automata, és persze kétoldalas
Fotó:
A guminyomás-ellenőrző rendszer nem hiába van itt, kár, hogy nekem másodszor már későn szólt
Fotó: