Az alap a széria ix35, de ez nem összkerekes
Fotó:
opel
Hivatalosan 160 km/h a vége
Fotó:
opel
Három felnőttel 14 alatt van százon, kettővel(+25 kg) 12,5 a gyári adat
Fotó:
opel
Kicsit más az orra, és nagyon más a bele
Fotó:
opel
Az ilyen tüzelőanyag-cellás kocsik a levegőből nyerik az oxigént. Erős szűrésre van szükség, persze, a cella kényes az ilyesmire
Fotó:
opel
Picit azért kilóg a tartály alul
Fotó:
opel
Úgy 1980 kiló a megengedett össztömege, viszont alig 375 kiló a terhelhetősége
Fotó:
opel
A fekete betétek miatt tűnik magasabbnak, a hasmagassága nem sok: 17 centi
Fotó:
opel
Az anyagminőség eléggé kisautós
Fotó:
opel
Ennyibe már belefér a bőr is
Fotó:
opel
Hely maradt, bár picivel magasabb a padló
Fotó:
opel
A tartály a csomagtartó alatt
Fotó:
opel
Hidrogéntankolás
Fotó:
opel
...és ahogy készült
Fotó:
opel
A műszer itt is nevel, takarékosságra, persze
Fotó:
opel
Bár látszólag van váltója, mindössze egy lassító áttétel kell
Fotó:
opel
A töltőcsatlakozó: mint egy földgázos autóé, csak itt picivel nagyobb a nyomás
Fotó:
opel
Az autó infraporton kommunikál a töltőfejjel, hogy a gázt megfelelő nyomással engedje. Ugyanis ilyenkor a hidrogén lehűl, majd idővel megmelegszik, és jöhet a nagy bumm, ha túltöltik
Fotó:
opel
A tartály alulról
Fotó:
opel
Ide ne nyúlkálj
Fotó:
opel
Szivattyúk, szűrők, elektronika
Fotó:
opel
Befér a motor helyére, nem foglal több helyet egy turbódízelnél
Fotó:
opel
Hidrogénérzékelő a plafonon. Ez nem vicc, nagyot szól
Fotó:
opel
Elég jól felszerelt
Fotó:
opel
Ez nem lesz ott minden sarkon
Fotó:
opel
A tüzelőanyag-cella elvi működése: a hidrogén és az oxigén a membrán két oldalán áramlik, néhány bar nyomáson
Fotó:
opel
GM Hydrogen1: csomagtartója még nem volt, cseppfolyós hidrogént tankolt
Fotó:
opel
GM HyWire: amellett, hogy tüzelőanyag-cellás, teljesen drive-by-vire rendszerű is volt
Fotó:
opel
GM Hydrogen3: ebből már volt sűrített hidrogénes verzió is
Fotó:
opel