A raktár felé vezető ötszáz méteres betonút ma már járhatatlan autóval, annyira benőtte a sok szederbokor és a gaz, de az út mentén végig a néhai kiszolgálóépületek romjai látszanak
A hosszú tüskék miatt célszerű vastag kabátban és sapkában erre jönni, az átlagos cipőtalpat is gond nélkül átszúrják az olykor 2-3 centiméteres tövisek. A túrabakancs a minimum!
Amit lehetett, azt elvittek innen. Amióta a területet őrzik, azóta a lopások elmaradnak, de héba-hóba látni még friss faport, ahol dolgozott a motorfűrész. Ez az oszlop valaha egy masszív kapufélfa volt, és a kerítés egy darabja is kivehető. Ez volt a
A betonplaccon hatalmas teherautók forogtak egykoron. Még ma is kivehető, annak ellenére, hogy a természet már átvette a hatalmat.
Dani mögött a rakodórámpa látszik, a főbejárat tőle balra van
A néhai teherdaru lábai messziről mutatják, hol van a főbejárat. Az itt szolgálatot teljesítőket csak némákként emlegették. Mindenki tudta, mit csinálnak, de soha nem beszéltek semmiről. A titoktartási fogadalmuk nem adott évekre, hanem életük végéig s
Egyszerre három teherautót tudtak le-fel pakolni. Az üzemidejüket vesztett atombombákat visszaszállítoták a Szovjetunióba.
Régen nem járt erre senki, de régebben itt is dolgoztak a tolvajok, nyomaikat mindenfelé látni.
Hogy hogyan került ide egy pár görkorcsolya, azt sosem tudjuk meg, de szürreális látvány volt ebben a közegben.
Három ajtó védte magát a raktárat, az első egy csúszóajtó-pár, a második és harmadik pedig masszív, betonnal kiöntött, ívelt acélkapu. Jól látszik tető ívén, hová csukódtak. Kifelé nyíltak, íbeltségük miatt még inkább állták az esetleges kinti robbanás
Az első kapu vezérlője és a hatalmas vllanymotorok helyisége
Egy kettes típusú tűzoltókészülék helye. Legalábbis feltételezhetően az. Hogy a kettes és az egyes számok milyen típusú készüléket takartak, azt nem tudni.
Ezen a folyosón keresztül lehetett megközelíteni magát a raktárhelységet. Jobbra és balra egyforma méretű helységek nyíltak.
A raktárhelyiség hatalmas, ívelt, betonnal kiöntött acélkapui pántjaikból kifordulva hevernek a földön. Ugyanilyen ajtópárt találunk a főbejárat után is.
Atomfegyver tároló bázisok a CIA korabeli térképén. Kunmadaras is ott van.
Óriási munkával szedték le őket, csak hogy kiderüljön: a belsejük nem vas, hanem tömör beton. Úgy meg már nem éri meg velük vesződni.
Negyven centiméter vastag, egy-egy kapuszárny súlya több tonna
A halál csarnoka. Ebben a megközelítőleg hatvan méter hosszú és tíz méter magas csarnokban tárolták a taktikai atombombákat. Koromsötét volt idebent, a falakról megpörkölődve, kormosan kunkorodva mállik a vakolat mutatva, hogy itt komoly tűz tombolt va
Az egyes bombák bölcsőit tartó konzolok vasalata olyan masszívan lett a falba öntve, hogy nem tudták kitépni őket.
Meghatározott hőmérséklet és páratartalom mellett lehetett csak a fejeket mozgatni. Ez 15-17°C és 40-70 százalék közötti értékeket jelentett. Jól látszik, hogy a csarnok átellenes falán a kapu helyét földréteggel töltötték fel. A Gránit típusú (moderne
A földdel feltöltött kapunyílásban még megtaláljuk a kapukat vezérlő kábelköteget
Jól látszik a masszív acéltokozás: itt valaha kapu volt.
A hatalmas raktárcsarnok kijárata meglehetősen távolinak tűnik. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlott.
Természetesen szűrték az itteni levegőt és a szellőztetés is biztosítva volt. A hely annyira biztonságos volt, hogy a sugárzási értékek a normál, külvilági értékeket sem érték el. Ez azonban valószínűleg egy vízcső, mert nyomás alatt volt.
Beton a belsejük
A hatalmas kapuk bezárásuk után a plafonban ide tolták be acéltüskéiket. A két négyzetes lyuk párját a padlón is megtaláljuk.
Házilag tákolt létra a falnak támasztva...
A sarokban kibontották a falat, hiszen...
...ki kellett szedni a vaskos, fém szellőzőcsövet.
A kapuk tokozása nagyon hasonló. Legalább három centiméter vastag lemez, negyven centis szélesség mellett. Látszik, hogy megpróbálták szétvágni lángvágóval, de nem ment.
A kibontott csövek rákkeltő azbeszt-borítása szanaszét van dobálva