hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
✕
Veronika hátradobja a kalapot
Fotó:
Veronika dicsérte az autó ergonómiáját, a kényelmes ülést, a jó fogású kormányt
Fotó:
Az egri vártól indultunk Szilvásváradra
Fotó:
Az első méterek: feszültség és öröm egyszerre tükröződik vendégtesztelőnk arcán
Fotó:
"Vezetni jó volt, élveztem a dinamikáját és a biztos úttartását..."
Fotó:
Örök rejtély számomra, hogyan tudnak a nők magassarkú cipőben vezetni
Fotó:
Együtt az alkalmi flotta, a Totalcar tesztautója és Veronika Scénicje
Fotó:
Wind az Agria Parkban: posztmodern környezetbe vittük fotózásra az eklektikus kupé-kabriót
Fotó:
Egészen biztos, hogy a formatervezők sokáig bámultak szótlanul egy akváriumot, mielőtt a Wind vonalait megrajzolták
Fotó:
Nagylátószögű optikával szép hosszú orrot varázsoltunk neki
Fotó:
Sportautóknál eléggé szokatlan az ilyen magas övvonal, viszont biztonságot sugall
Fotó:
Diszkréten, de határozottan kiemelték az emblémát a motoroháztető síkjából
Fotó:
A külső tükrök sokat mutatnak, de nem pótolják a tolatóradart
Fotó:
Talán egy szélfútta sálat látunk? Önálló logót is rajzoltak a Windnek
Fotó:
Férfiember önkéntelenül is beledugja az ujját a rombusz közepébe, de csalódnia kell, a csomagtér nem innen, hanem a perem alá nyúlva nyitható
Fotó:
Látványos lámpatestek díszítik a gömbölyű fart
Fotó:
Forgószél? A tolatólámpa búrája is csinos, diszkrét gravírozást kapott
Fotó:
A rozsdamentes kipufogóvég kontúrjai szépen harmonizálnak a hátsó lökhárító vonalaival
Fotó:
Széllelbélelt, imádnivaló cukiság a Wind
Fotó:
Az ajtók a Twingo-szisztéma szerint nyílnak
Fotó:
Bőrborítású könyöklők járnak a bőrülésekhez
Fotó:
Az enyhén multifunkciós volán a Twingóból származott át a Windbe
Fotó:
Háromszázezer forint a két bőrkárpitozású sportülés ára
Fotó:
A hátsó ablak által biztosított kilátást nyugodtan minősíthetjük jelképesnek
Fotó:
Ismerős egységek a Renault-raktárpolcról: automata légkondícionáló és cd-rádió
Fotó:
Fotón szebben mutat a belső, mint élőben. A váltókar előtti kis panelen a középső nagy billentyűvel nyitható a tető
Fotó:
Szárnyas helyvadász
Fotó:
Más CC-kével összehasonlítva nagy és jól pakolható a csomagtartó
Fotó:
A merevítők sem akadályozzák különösebben a rendezkedést
Fotó:
Teljesértékű pótkereket találunk a csomagtér szőnyege alatt
Fotó:
A nagy trükk: a duplafedelű csomagtérfedél zárja magába a kabintetőt
Fotó:
Szépek, és illenek a kocsi karakteréhez a könnyűfém felnik
Fotó:
Zongoralakk-hatású fényezést kaptak a külső tükörházak
Fotó:
A Wind külső tükreinek szerepe felértékelődik
Fotó:
Mélytengeri halszemek
Fotó:
Ezen a kék izén még el fognak vitázgatni a az esztéták
Fotó:
Szélességéhez képest magas lett a Wind fara, viszont így sikerült használtható csomagteret kialakítani a tetőt is tároló fedél alatt
Fotó:
Hogy szép-e ez a forma, azt nem tudom, de hogy karakteres és kreatív, az biztos
Fotó:
Jutott dekorcsík a széles küszöbökre is
Fotó:
Tükör által homályosan
Fotó:
Pszicho-dizájn. Elkap a Wind-szindróma, ha sokáig nézed
Fotó:
Az 1.6-os szívómotor nem takarékos, cserébe viszont dinamikus
Fotó:
Dr. Jekyll és Mr. Hyde, egy blokkban
Fotó:
Jól eldugták a külső tükröket állító joysticket: a bal térdünknél találjuk meg, a volán alatt
Fotó:
A sportos jelleget a fémborítású pedálok is erősítik
Fotó:
Figyelem, Renáta nyitja a tetőt. A csomatgér fedele kitátja hatalmas száját...
Fotó:
...és hamm, bekapja a hátraforduló kabintetőt
Fotó:
Tizenkét másodperc alatt lett egy kabriónk
Fotó:
Ez nem afféle plázaautócska, a Renault sportrészlegénél tervezték
Fotó:
Café racer. Munka után édes az örmény narancsos fekete
Fotó:
A Winddel tovább gömbölyödött a Twingo-univerzum
Fotó:
Kulturált városi környezetben mutat igazán jól a Wind
Fotó:
A szokatlan forma mágnesként vonzza a tekinteteket
Fotó:
Három cső összebújik. Új műszeregységet terveztek a Windnek
Fotó:
Pofás, egyszerű és logikus elrendezésű a légkondi kezelőpanelje
Fotó:
Vicces, de a feladatát maximálisan ellátja a vékonyka napellenző
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
✖