Amikor már 75-ösöm volt, előkerült a régi Giuliám is. Hogy fájt a szívem... De melegséggel tölt el a tudat, hogy hitelelbírálási díjra költhettem az eladásából kapott pénz nagy részét
Tíz évig vártam rá, hogy megvehessem, aztán elvitte az épülő ház
Elárvulva a Puch, napi autónak már nem volt jó
Már csak kicsit működött akkor a Puchom
Később a jég is ráesett a tetőről
Valamennyi közül a kedvenc autóm volt a kétszínű állólámpás. Nyolc évig nyúztam, akkor pusztult el, amikor az első fiam jött
Hollandiában az egy hónappal később már a bontódásnak indult Mercedesszel
Magasztos pillanat volt beérni Hágába, akkor még nem tudtam, hogy a Merci egyik utolsó útja lesz
Tengerparton, 2002-ben Scheveningenben
Százötvenezer forintért nem is remélhettem jobbat
Koszos volt, de ép belül
Idáig még önerőből érkezett. Valahol Miskolc felé Sárospatakról
Kívül-belül zöld, belül kicsit szebb
Üvöltenek a kerekek dísztárcsák után
No, itt már nem akart nagyon menni
Hurrá, száguldunk!
Hogy rohadna rá az ég erre a szűrőre...
A gond nem itt van
Végül is, 5-600 ezret ki szoktak bírni ezek a motorok is
Bűz az volt benne bőven
Karesz visszatette a szűrőt. Jobb híján
Innentől kötélen jössz!
Felavatjuk a zuglói ház garázsát
Nnnna, mindent kicseréltünk, amit itt lehetett
Oké, most szépen megy
Karesznál van a legjobb helyen
Még a régi, rövid műhelyben
Emberek, nem farmotoros ez!
Négy fenék a képen
Ott a K-Jet vödre, bent
Ez a futóműve. Hogy minek fotóztam, már nem tudom
Sok-sok pucolás után is maradt benne a bűz
Ez a csomagtartó is látott már egyet s mást
Azóta milyen sok Merci állt már itt, a balatoni ház udvarán...
Csomagtere, az volt
Nem sokkal előtt 200 fölött mutatott. Persze Németországban. Viszont tényleg egyedül, csak pár bicaj volt nálam