Íme a CVT-váltó belseje. A lavór jobb oldalt a hidrodinamikus nyomatékváltó
Fotó:
Az alak is tényező. Meg a kis légellenállás is (cw: 0,28)
Fotó:
Szemből: a szamurájálarc lefejelte a Toyota-emblémát
Fotó:
Lendületes ívek
Fotó:
Rájöttek, hogy a kerekeket hangsúlyozni kell. Az A-oszlop 11 centivel került előrébb
Fotó:
Az emblémánál lenne a radar, a távtartós tempomathoz. De az Executive-ban még egy sima tempomat sincs
Fotó:
Az orrát a gyalogosvédelmi előírások miatt emelték meg
Fotó:
Akiben ez a nézet nem idézi fel az IS-t, az nem veszi az üzenetet
Fotó:
Sok a fém, kevés az üveg az oldalán
Fotó:
Fotó:
Ha nem lenne tiszta, ki gyártja
Fotó:
A tömege gyakorlatilag nem nőtt
Fotó:
Alig 5 centivel hosszabb, a tengelytáv nem is nőtt
Fotó:
Már mindenki ide rakja az indexet?!
Fotó:
A kanyarkövető xenonok késve követik a kormánymozdulatot
Fotó:
Viszont nagyon világítanak
Fotó:
van esőérzékelő, már a Sol szinttől
Fotó:
És ami alatta van: a motor hátul, gyűrődő zóna elöl
Fotó:
Íme a motorházfedél
Fotó:
17-es kerék
Fotó:
Itt kell a kilincset megmasszírozni, az ajtó bezárásához
Fotó:
Vagy fél köbméter, zavaró zsanérok, kis nyílással
Fotó:
A két perem közt alig 46 centis a rés
Fotó:
Ebbe kell kapaszkodni, hogy legyőzzük a fedélnyitó rugókat
Fotó:
A motort nem jelzik, pedig megérdemelné
Fotó:
Ha nem lenne tiszta, mi a neve
Fotó:
Szokatlan látvány: félkörív a motorházfedél
Fotó:
Impozáns és nem túl csiricsáré
Fotó:
Ez pedig a telefonrendszer gombozata, a DISP feliratúval a fedélzeti számítógép képernyője léptethető
Fotó:
Ezek leginkább a rádiót kezelik
Fotó:
A fényszóró külön mosható
Fotó:
Tank, stabilizáló rendszer, kanyarfényszóró
Fotó:
Az optitron műszerek mindig világítanak
Fotó:
Kézzel is kapcsolható, de nincs sok értelme
Fotó:
Van sport üzemmód is, ilyenkor jobban bőgeti a motort a váltó
Fotó:
Az egyetlen pohártartó
Fotó:
Lehet, hogy ismerős a régiből
Fotó:
A használati útmutató, khmm, kicsit eltúlzott méretű
Fotó:
A háttérvilágítás narancssárga
Fotó:
Harc a jobb fogyasztásért: ez a képernyő a jelzi, hogy épp mennyire vagyunk gazdaságosak
Fotó:
Vakító fényesség: erősek a térképlámpák
Fotó:
Ott van magyarul is
Fotó:
Szép a kárpit
Fotó:
Ennyi hiányzott, hogy hátul be tudjam kötni a gyerekülést
Fotó:
Szép textúra, fent puha, lent kemény
Fotó:
Hifi+klíma. Mindkettő sztereó
Fotó:
Hát, újabb utalás a Lexus-stílusra
Fotó:
A felszín előnyére változott, de egy korábbi Avensisből átülve gyakorlatilag minden megtalálható becsukott szemmel
Fotó:
A műszerfal tetején: huzatmentes szellőző és a hifi középső hangsugárzója
Fotó:
A könyöklőben lévő rekesz óriási
Fotó:
Startgomb és a villanyos kézifék gombja
Fotó:
Végre! Rendes fényerő-szabályzó
Fotó:
Tengelyirányban is állítható a kormány, de nem nagyon
Fotó:
Tekerőgomb a klímánál
Fotó:
Túlélőkészlet, Toyota-módra, javítófestékkel, szervizkönyvvel. És még rettentő sok hely marad a kesztyűtartóban így is
Fotó:
Van automata fényszórókapcsolás is, de ha a tompítottat állandóra kapcsoljuk, égve marad a akkor is, ha leállítjuk a kocsit. És sípol, hogy kapcsoljuk le. 2009-ben
Fotó:
A másik felesleges extra. esőérzékelő. Egy tempomat többet érne
Fotó:
Nem brikett. Faszén. Mű.
Fotó:
A támla dönthető, az ülőlapokat nem kell felnyitni
Fotó:
A háttámla állítása fokozatokban történik, nem tekerőgombbal
Fotó:
Az utolsó 30-40 centi már vakrepülés a radarral is
Fotó:
Van árnyékoló és rendesen lesüllyeszthetők a fejtámaszok
Fotó:
Lapos a padló, távol az első ülés, kár, hogy lejt és rövid az ülőlap
Fotó:
Javítottak az üléseken is, a helyzetükön is. A könyöklő végre jó magasságú
Fotó:
A deréktámasz és a magasságállítás csak a vezetőnek jár
Fotó:
Megint azt hihetnénk, hogy egy Lexus részlete
Fotó:
Arcátlanul egyszerű mechanika állítja a szelepkiemelést
Fotó:
Ez pedig az állítómechanizmus
Fotó: