A venezuelai Johnny Cecotto, a későbbi BMW-túraautó-isten Toleman-Hart TG183B Turbójában ülve (1984). Csapattársa Ayrton Senna volt ekkor, aki a szezon folyamán lecserélt 184-essel szakadó esőben oktatta végig a mezőnyt Monacóban. Cecotto profin motorozot
Fotó:
Ayrton Senna, Toleman Hart TG 184 Turbo (1984)
Fotó:
Ayrton Senna, Toleman Hart TG 184 Turbo (1984) Ez volt Senna első éve az F1-ben és sokak szerint csak azért szakították félbe az esős futamot monacóban, hogy ne nyomja le a közönségkedvenc Prostot, amikor a 13. helyről rajtolva lenyomta az egész mezőnyt a
Fotó:
Minden idők talán legrondább McLarenje, a McLaren-Mercedes MP4-10 (1995). A képen az akkori tesztpilóta, a remek túraautó-menő, Bernd Schneider vezeti. 16 futamból nem nyert egyszer sem.
Fotó:
Brabham BT26 Ford, a magassági (?) kormánynál Piers Courage. A Courage-dinasztia híres sörfőző család volt, Piers pedig igazán ügyes versenyző, hiszen a gyenge Brabhammel is második lett Monacóban és Watkins Glenben. 1970-ben vesztette életét Zandvoortban
Fotó:
Krumplireszelő-szárny. Howden Ganley a BRM P160 V12 (1971) kormány mögött. A BRM rossz passzban volt ekkorra, a V12-es motor gyenge, az autó pedig lassú volt.
Fotó:
Bruce Leslie McLaren soha nem lett világbajnok, mégis kora egyik legjobb versenyzőjének és egyben konstruktőrének tartják. 14 évesen állt először rajthoz egy hegyi felfutón. McLaren M7A Ford (1969) autója a képen Monacóban. Ha valami nem tetszett neki, ak
Fotó:
Carlos Pace kilinccsel előre (lol) a Brabham Ford BT44 (1974)-ben. Gordon Murray autói már akkor is magukon viselték a letisztult, aerodinamikailag nagyon fejlett karosszériák stílusjegyeit. A brazil Carlos Pace, aki Wilson és Emerson Fittipaldi jó barátj
Fotó:
Dupla dinamit: Carlos Pace, Brabham Alfa Romeo BT45 (1976)
Fotó:
Jellegzetes Brabham-dizájn. Carlos Reutemann, Brabham BT42 Ford (1973). A furcsa első légterelővel szerelt autóval három győzelmet könyvelhetett el 74-ben (a 73-as szezon felétől használták a típust), de az iszonyatosan erős mezőnyben ez csak a hatodik he
Fotó:
Ezerötös V8. Cooper Climax T53 (1960)
Fotó:
Carlos Reutemann, Brabham Ford BT44 (1975). A Shadow egy évvel korábban belebukott, Reutemann három versenyt nyert Murray autójával és csapattársa, Carlos Pace is jó eredményeket ért el. Ötödik helyen zártak a konstruktőrök világbajnokságában
Fotó:
A Cosworth 4WD (1969) a gyártó önálló próbálkozása volt. Az összkerékhajtású autókra jellemző alulkormányzottság és a hajtáslánc többletsúlya azonban leküzdhetetlen akadálynak bizonyult. Soha nem indult versenyen.
Fotó:
David Hobbs és a kalapácsfejű Honda RA301 1968-ból. Motorja ugyanaz a háromliteres V12 (RA273E), mint a korábbi RA300-asé, mivel azonban a Honda ekkor már a léghűtéses motorfejlesztéssel foglalkozott, az RA301-es fejlesztése semmis volt. A szezon második
Fotó:
Derek Warwick, Arrows Megatron A10 Turbo. A BMW álló blokkja (nem az 54 fokban döntött) bárki által hozzáférhetővé vált. Miután a BMW kiszállt, vitte magával a döntött blokkot, de ezzel még kereskedett egy darabig. Vajon hol lehet Warwick talpa?
Fotó:
Medvebarlang Emerson Fittipaldi feje mögött a McLaren M23 Fordban (1974). A szezon utolsó versenyére, USA Nagydíjra pontazonossággal érkezett Clay Regazzonival, de az olasz nevű svájcinak gondja akadt, így Fittipaldi negyedik helye elég volt ahhoz, hogy v
Fotó:
Gyönyörűséges leömlő-kalács. Ferrari 312 V12 (1968). Ebben a - Forma-1 szempontjából sikertelen - évben adta el 11 millió dollárért a személyautó-részlegét a Fiatnak.
Fotó:
Francois Cevert, Tyrrell 006 Ford (1973). Jackie Stewart, Cevert csapattársa ebben a szezonban szerezte meg harmadik, és egyben utolsó, világbajnoki címét. Cevert, a jóképű francia és minden nő bálványa, posztumusz negyedik lett. Watkins Glenben - ahová S
Fotó:
Phil Hill és a Ferrari Dino 156 (1961)
Fotó:
Brabham Alfa, 1979, 60 fokos hengerszögű V12-es Alfa motorral. Gyors volt, motorja erősebb volt a Cosworth DFV-nél (kb. 520 lóerő), de megbízhatatlan. A szezon vége előtt Brabham is váltott DFV-re
Fotó:
Mega-diffúzorok és szárnytöbblet Francois Hesnault, Ligier JS23 Renault (1984).
Fotó:
Henri Pescarolo, Matra MS7 Ford (1969). Pescarolo egy igazi motorsport-legenda. Bár a Forma-1-ben nem alkotott maradandót (összesen 12 pontot gyűjtött) de máshol megtalálta a helyét. Mai napig rekorder a LeMans-i rajtok számát illetően, hiszen 33-szor ind
Fotó:
Williams FW 07B és FW08B. (1981-82). 1981-ben a Williamsnél elkészítették az akkori FW07 hatkerekű prototípusát, melyet Alan Jones tesztelt. Az eredmények biztatóak voltak, így a következő évben tovább kísérleteztek az úhabb, FW08-alapokra épített hatkere
Fotó:
Fotó:
2008-ban a Honda veszettül kereste a megoldást. Nem találta. Még
Fotó:
Jack Brabham, Brabham Ford BT26 (1969). Duplafedelű vadászgép?
Fotó:
Jacques Laffite a franciásan elegáns, de nem különösebben sikeres Ligier JS5-ben (1976)
Fotó:
Brabham BT44B (1974) még egyszer, Jac Nellemann autóján érdemes megfigyelni az első légterelőbe helyezett olajhűtőket
Fotó:
James Hunt, Hesketh Ford 308 (1974). Lord Hesketh volt az, aki felfedezte a világnak a villámgyors, ám sok autót összetörő James Huntot, akit először Forma3-as csapatában próbált ki. Később újonnan felállított csapatához szerződtette, ahol a March-konstru
Fotó:
Keretbe foglalt turbóerő: Jean-Pierre Jabouille, Renault RS10 Turbo (1979). 1979-re a Renault mindent egy lapra tett fel. Akkor már harmadik éve küzdöttek az új turbó-technológiával, de az autók egyelőre iszonyatosan megbízhatatlannak bizonyultak.
Ez azo
Fotó:
Stefan Johansson és a Spirit Honda 201C Turbo (1983), ami valójában egy Forma-2-es autó volt sebtében átalakítva a Forma-1 szabályai szerint
Fotó:
Arany fürdőkád: Jochen Mass, Arrows Ford A2 (1979). Hiába volt szép, sem Ricardo Patrese, sem Mass nem tudott vele mit kezdeni. A 18-19. helyen zárták a szezont. Többször még kvalifikálniuk sem sikerült a futamra.
Fotó:
Jean-Pierre Jarier, Shadow DN3 Ford (1974). A szezon folyamán öt versenyző váltotta egymást a Shadow csapatban, de igazán egyik sem jött rá a snorchel ízére
Fotó:
Jochen Mass, McLaren Ford M23 (1975). A Nicholson Engines által tuningolt Cosworth DFV 490 lóereje és a Gordon Coppuck által tervezett autó két világbajnoki (74 Fittipaldi, 76 Hunt) címhez, valamint egy konstruktőri győzelemhez (74) segítette McLaren csap
Fotó:
Jodie Scheckter, Tyrrell Ford P34 (1976). Derek Gardner legismertebb autója a hatkerekű Tyrrell. Az alapötlet szerint a két pár tízcollos kerék sokkal kisebb homlokfelülettel rendelkezett, mint az akkoriban használt nagyobb kerekek, ezen felül nagyobb ter
Fotó:
Ronnie Peterson az áttevezett Tyrell Ford P34B-vel (1977).
Fotó:
Szárny a fej feleltt: Jo Siffert, Lola 102 BMW (1969)
Fotó:
Szárnyorgia: Juan-Pablo Montoya, Williams BMW FW26 (2004)
Fotó:
Kalandos hátsó traktus: Keke Rosberg, Williams Honda FW09 Turbo (1984)
Fotó:
Nigel Mansell, Lotus-Renault 95T Turbo (1984). Nagyon gyors volt, de Mansell rendszeresen széthajtotta, nyerni nem nyertek vele, de Elio de Angelis-szel megcsípték a konstruktőri harmadik helyet
Fotó:
Lotus 49C 1970-ből. Háromsoros hátsó szárny és a jellegzetes sisak elárulja, hogy személyes nagy kedvencem, Graham Hill ül a volán mögött. Colin Chapman zsneiális konstrukciója olyan jól sikerült, hogy négy évig képes volt a csúcson tartani a Lotust, Hill
Fotó:
Graham Hill, Lotus 49B (1969). A leszorítóerővel kísérletezés hőskora. Ha a vékony pálcák eltörtek minden tapadást elvesztett.
Fotó:
Áramlástan az oldaldobozon: Nigel Mansell Williams FW12 (1988)
Fotó:
Niki Lauda és a Brabham-Alfa BT46B (1978). A Brabham BT46 (még nem B) 1978-ban debütált a Forma-1-ben. Tervezője a ma már legendás Gordon Murray volt, csillaga épp emelkedőben. Nem akárkinek építette, hanem a régi Forma-1-et kedvelők körében közutálatnak
Fotó:
Cigarettásdoboz: Niki Lauda, McLaren MP4/1B (1982). A TAG-Porsche turbómotorral 82-ben csaknem sikerült megcsípniük a konstruktőri világbajnoki címet (második hely), de John Watson és Niki Lauda együttes ereje sem volt képes megállítani az ugyanilyen moto
Fotó:
Szárnygyűjtemény Olivier Panis Prost AP01-esén (1998).
Fotó:
Ralf Schumacher, Jordan-Honda 198 (1998). A sikertelen Michael-öcs csapattársa Damon Hill volt minden idők második legmenőbb festésű Forma-1-es autójában. Az első egyértelműen a JPS-Lotus 72.
Fotó:
Riccardo Patrese, Brabham BT 55 (1986). A négyhengeres BMW turbómotor erős volt, de megbízhatatlan. A tapasztaltakból tanulva Gordon Murray következő autója, a McLaren MP4/4 16-ból 15 versenyt nyert meg
Fotó:
Egy kevésbé elegáns Ferrari: Rene Arnoux és a Ferrari 126 C4 (1984)
Fotó:
Richie Ginther a Honda egy futamon használt orrkiképzésű RA272-jében. (1965) A japánok csupán egy évvel korábban léptek be a Forma-1-be teljesen egyedi konstrukcióval. Az RA271-es utódja volt ez a 272-es. Motorja nem egész ezerötszáz köbcentiméteres, V12-
Fotó:
Ronnie Peterson, kicsit megfáradt orrú March 721 Fordjában (1972). A szezont a kilencedik helyen zárta
Fotó:
Rolf Stommelen a méltán elfeledett Eifelland 21 Fordban (1972). A jellegzetes - Luigi Colani - formaterv nem működött. Sajnos Colani remek formatervező, de csapnivaló mérnök.
Fotó:
Tyrrell Ford 003 (1972) benne Jackie Stewart. Derek Gardner konstruktőr munkája. Ken Tyrrell annyira elégedetlen volt a korábbi March-autókkal, hogy az ifjú mérnökre tett és jól döntött. Stewart 1972-ben második világbajnoki címét szerezte meg a 003-assal
Fotó:
Ronnie Peterson, March 711 Alfa Romeo (1971). Bármilyen furcsa kinézetű is, de a háromliteres V8-as Alfa motorral szerelt March egy jó autó volt. A svéd Peterson 1971-ben Jackie Stewart mögött második lett a bajnokságban. A 003-as Tyrrell megállíthatatlan
Fotó:
Csodás, karcsú forma.: Teo Fabi, Brabham BMW BT53 Turbo (1984)
Fotó:
Tom Pryce sem volt piskóta, itt is finoman erőcsúsztat a Shadow DN5B-tel (1976). A walesi születésű Pryce villámgyors volt, esőben pedig verhetetlen, annak ellenére, hogy a DN5 nem volt valami jó konstrukció. Egyedüli Forma-1-es győzelmét 74-ben szerezte,
Fotó:
Vittorio Brambilla, Surtees Ford TS19 (1977)
Fotó:
Slick-abroncs extravaganza: Vittorio Brambilla éa a March 751 Ford (1975) a levegőben. Brambilla, az őrült olasz. Villámgyors volt, de törte az autót, mint a ropit. Azonban ha kiadta neki, akkor nyerni is tudott, igaz, csak egyszer, 1975-ben az Österreich
Fotó:
Teo Fabi a Benetton BMW-ben
Fotó: