Ha drágának tűnik, azonnal vedd meg

Csonti, az élet császára, éppen reggeliből érkezett

Fotó:

A Clio tényleg a piac egyik legolcsóbbja, de olyan is

Fotó:

Jól áll neki a távolság, nem vitás

Fotó:

Csonti érzi a boltot, ez az Uno 99 ezer forintért eladó, képzelhetik, mennyiért vették be. És pillanatok alatt elviszik. Magyarországon jelenleg a százezres használtautó fogy legjobban

Fotó:

Szinte észrevétlenül lapult a sarokban a kis Sei, pedig micsoda kincs ez ennyiért!

Fotó:

Lámpák egymás között. Szegény Thesis látott már gittet, hogy a Passat lámpája miért párás...

Fotó:

Ment a túrás, agyalás

Fotó:

A 25-ös Rover már éppen nem fért bele

Fotó:

Meglátta...

Fotó:

...lecsapott rá.

Fotó:

Automata, minden valószínűség szerint amerikai import, néhai 350Z bűnronda lökhárítóval

Fotó:

GAZ 66, az őszinte fémszörny

Fotó:

Bőven belefért a 4 kilós árba

Fotó:

Őszinte darab, kár, hogy a korban hozzá illő Kamazok még mindig a városokban büdösítenek és okádják a füstöt

Fotó:

A Grand Cherokee ugyan nem éppen szalonkész, ellenben olcsó

Fotó:

Meghozták Csikós büszke Mercedesét

Fotó:

Nem csak indításkor villannak fel a kontrollámpák, hanem fix olvasnivalót kínálnak a hosszú úton

Fotó:

Bandi Seicentója akkora, mint a Mercedes motorháza

Fotó:

Jó a nagy, de jobb a kicsi

Fotó:

A Fiat volt a legfiatalabb, a két nagy autó szinte egykorú

Fotó:

Ez az a Mercedes, amelyikre nem lehet rámondani, hogy szépen öregszik. Az Omegától ez annyira nem meglepő, a múltja rá van írva

Fotó:

Frissnek és üdének hat a Seicento a komor rozsdaboglyák mellet. Az is

Fotó:

Bemattult lámpák, korrodált lemezek, halkan magába roskadó bódék... ez a szomorú felsőközép-sors

Fotó:

Az évek során semmit nem változott a remek kis olasz gyösz. Ugyanolyan mókás, mint volt újkorában

Fotó:

Lehet polírozni és fényezni, de ez a típus a Mercedes mélyrepülése

Fotó:

Kivétel nélkül bemattul mindegyiken, ahol nem, ott már cserélték

Fotó:

Az Omega is felszedett némi szürkehályogot

Fotó:

Valahol biztosan megvannak még a pofás kis alufelnik, minden Sporting kapott ilyeneket

Fotó:

Rozsda sehol, pár apróbb karc csupán

Fotó:

A ráncfelvarrott széria már sokkal tartósabb, jobb volt, mint ez az első, érdemesebb olyan után kutatni

Fotó:

Nem jó jel a becsavart vonószem, ráadásul automata az autó, az ízlésesen applikált utólagos ködlámpákat inkább észre se vegyük

Fotó:

Ez még javítható, a kérdés, hogy van-e még értelme

Fotó:

Iszonyatosan rohad a Mercedes, ritkának számít a rozsdamentes példány

Fotó:

Az Omegákat is a tipikus helyeken rágja az enyészet, nem kicsit

Fotó:

Sosem értjük meg, miért kéne, hogy ez szép legyen egy autón

Fotó:

Az árnyalattal nem bajlódtak, zöld legyen, ennyi volt a feltétel

Fotó:

Ez már átbillent a point of no return-határon

Fotó:

Elmegy még ez sokat, amíg ki nem esünk belőle

Fotó:

Küszöbből is már csak mutatóban maradt

Fotó:

Ellenben mindegyiken kellő profilmélységű gumi van

Fotó:

Zár nincs, de ez még az eredeti

Fotó:

Nyomakodik már mindenhol a rozsda, veri a ragya a lemezt

Fotó:

A teszkós ködlámpa helyett válasszák inkább a bontott gyárit, annak ott a helye és a csatlakozója is

Fotó:

Ezzel már nem céloznak sehová (mellesleg a cikk megjelenésének idejében már el is adták az autót)

Fotó:

És ez még csak a jéghegy csúcsa. Ott is ilyen, ahol nem látszik

Fotó:

Na igen

Fotó:

Egy kis ügyességgel tetszőleges szám behelyettesíthető a nullák elé

Fotó:

Tessék, jöhet a közkedvelt Vauxhall-badge

Fotó:

Kell ez rá. Nagyon.

Fotó:

Élvédő. Semmi szükség rá

Fotó:

De kérem, ki lövöldözne egy ilyen kicsi célpontra? A Sporting-felirat teljesen indokolt

Fotó:

Vigyázzon bizony, bár tény, hogy nagyobb biztonságban lenne bármi másban, kivéve a Ticót

Fotó:

Az A-oszlop közepén azért más típusoknál sem sűrűn fordul elő rozsdásodás. Ebben a korban pláne

Fotó:

Újfent egy diszkrét tuning-részlet szegény Seicentón

Fotó:

Mindegyik a tetején hordja az antennát

Fotó:

Ami nagy, az kényelmes és tágas. De annyival többe is kerül

Fotó:

Nem csak az Opelen értéknövelő tényező a vonóhorog...

Fotó:

...hanem szakadt Mercedes sincs meg nélküle.

Fotó:

Ideális városi kisautó, de sztrádatempónál már sokat forog

Fotó:

Selymesen bugyogó hat henger, sorban

Fotó:

Naná, hogy volt már berhelve, de meglepően füstmentes

Fotó:

Kicsit kicsapta már a betöltő körül, de hát ez semmiség

Fotó:

Házihekk

Fotó:

Éééés, még megvan az akkutakaró!

Fotó:

Persze zajszigetelést már ne keressünk ezen sem

Fotó:

Tiszta a kiegyenlítője, felér egy gazdasági csodával

Fotó:

Finoman szólva is kívánja az új toronycsapágyat

Fotó:

Blitznek nem blitz, de még elmozog

Fotó:

Előbb-utóbb utoléri mindet a végzet, ezt mondjuk már le is előzte

Fotó:

Nem sikerült éppen flottul a hangszórók beépítése. Legalábbis az összerakás

Fotó:

A Mercedes alap négyhengerese fénykorában éppen csak elfogadható dinamikát kölcsönzött az E-osztálynak

Fotó:

Ment még, de hallatszott már némi nem odavaló csörgés

Fotó:

Nem okvetlenül hiánytalan ez sem

Fotó:

A kiegyenlítője ennek is tiszta volt

Fotó:

Az első generációs pápaszemesek legnagyobb baja: a korrózió

Fotó:

Hullámot vet már a rozsda rajtuk

Fotó:

Bezárni távirányítóval nem lehetett, zár nincs. Az utasoldali ajtót bekulcsolva pedig a sofőr oldalán mindig nyitva maradt

Fotó:

Nincs jól kondiban, de már el is vitték

Fotó:

Egyszerű, olcsó és pörgős. 55 lóerőből is lehet izgága kisautót csinálni

Fotó:

Feláras volt az alsó terelőlemez, ezért sok Fiatról/Lanciáról hiányzik, pedig sokat segít

Fotó:

Itt alapvetően nincs gond, a gyújtótrafók háza szokott elrohadni a felcsapódó víztől. Főleg télen

Fotó:

Egy kis könnyezés akad, de fillérekből orvosolható

Fotó:

Rozsdának nyoma sincs, csak a megszokott városi karcok mindenütt

Fotó:

Ezek a krómizék mindenütt ott vannak

Fotó:

A kellemetlen hang egyik forrása a kályhacső

Fotó:

Idővel be is esik a Mercedes-zár

Fotó:

Azért az Omagának is kijutott a hülyeségből: dupla kályhacső a kettőfeles tádén

Fotó:

A Mercedes-vonóhorog egy mozdulattal leoldható

Fotó:

Az ülések meglepően tartósak, de sosem látott mennyiségű és mélységű koszréteg fogadott odabent

Fotó:

Tippeljenek, hány kilométert látott már?

Fotó:

Nem ezt érdemli, de ezt kapta

Fotó:

A kék belső pedig nem is lenne csúnya

Fotó:

Őrzik tartásukat, ha már a karosszéria nem tudja. Ennek ellenére még így is megvan benne a Mercedes-érzet

Fotó:

Iszonyúan sokat parkolt napon, a műszerfal azért ennyire nem szokott ezekben repedezni

Fotó:

Berhelés és tákolás, minden - néhai nagy értékű - autó legnagyobb ellensége. Az ISO-csatit egyszerűen levágták, pedig talán elég lett volna széthúzni

Fotó:

A repedés alatt szalmatorzsa és sár

Fotó:

Árulkodó nyomok

Fotó:

Nem mertünk hozzányúlni, így legalább a helyén marad

Fotó:

Műbőr? Műanyag? Ráncot vet a kor

Fotó:

Volt itt valamikor egy nyomógomb

Fotó:

Mindent elmond a frekventáltan használt egy szem bajuszkapcsoló színe

Fotó:

Innen még egész elfogadható

Fotó:

Egyik sem működik

Fotó:

A sminktükör pl. tökéletes

Fotó:

A váltóval valami nagyon nem volt rendben

Fotó:

Teljes értékű pótkerék, ez jó dolog

Fotó:

Csomagoknak, fának bőven van hely

Fotó:

Azért van, ami még megmaradt

Fotó:

Pista megfejti a könyöklő titkát

Fotó:

A helykínálat bőséges

Fotó:

Egy néhai árnyékoló

Fotó:

Hopp, eredeti csomagolásban egy három évvel későbbi elsősegély-tasak

Fotó:

Ez a fotó nem árulkodik még szinte semmiről

Fotó:

Ott egy húszas, kitámaszt

Fotó:

A digitklíma nagy királyság, kár, hogy a klímakompresszor csak forog, de hideg sehol

Fotó:

Ez a standard vízhőfök, nem üzemszerű állapot

Fotó:

Az Omega hiányzó csomagtér-teleszkópja

Fotó:

540 liter bőven elég

Fotó:

Az Omega ülései sokkal rosszabban viselték az időt, szakadtak és kopottak

Fotó:

Kinek volt jó ez?

Fotó:

Hiányoztak már a műanyag takaróelemek

Fotó:

Kormányvédő volt a kormányon, homogén fényes

Fotó:

Semmi hibajelenség, flottul működtek a rendszerek

Fotó:

Pedig volt éppen elég vakkapcsoló

Fotó:

Opel, wir leben autos

Fotó:

A klímapanel matricája már elhagyta magát

Fotó:

Meglepően finom és kellemes a négygangos automata

Fotó:

Hány könyök és hány tulaj koptatta vajon már?

Fotó:

Nem szép már, ez tény, de működik

Fotó:

Nem volt telebagózva

Fotó:

Minden szakadtságuk ellenére kényelmesek az ülések

Fotó:

Tipikus Opel-belső a kilencvenes évek derekáról

Fotó:

Helyből az Opelben is van elég

Fotó:

A kis Fiat fehér számlapos műszerei sugallják a sportosságot

Fotó:

Minden jel arra utalt, hogy teljesen hihető a valamivel százezer fölötti futásteljesítmény

Fotó:

Hibátlan az üléskárpit, csak az ízléstelen huzatot kéne sikoltva kidobni belőle

Fotó:

A rádió működik, natürlich, ez egy fiatal autó

Fotó:

A váltóval sincs gond, egyedül a kuplunggal kell játszani már egy kicsit

Fotó:

Csak a Sportingok kapták meg a fordulatszámmérőt

Fotó:

Ilyenből volt rengeteg

Fotó:

Egyben van, nagyon is

Fotó:

Kellemetlen lehet, amikor durranáskor beépül a homloklebenyünkbe

Fotó:

Jópofa, minden fényezett pőre lemezével együtt

Fotó:

Az örök hibaforrások nem mutattak rendellenességet

Fotó:

Nem épp a legkényelmesebb pozíció a lábfejnek, de rövidtávon kibírható

Fotó:

Minimális a csomagtér

Fotó:

Van ám pótkterék itt is

Fotó:

Öööö...szép

Fotó:

Ahány kilincs, annyi színű. Következetességet ne keressünk az Opelben

Fotó:

Egész tiszta volt az Omega belülről

Fotó:

Eszi már ezt is mindenütt, az ajtóhatárolók recsegnek

Fotó:

Ez is egy megoldás, de elég primitív

Fotó: