Jól megtervezett műanyagokkal bármit sportosnak tudunk mutatni. Mondjuk itt tényleg nem rossz az alap
Fotó:
Közepesen fenyegető lámpamaszk
Fotó:
Jól mutat a Hornettől örökölt kipufogó
Fotó:
A CBR600F blokkja sem széles, így az egész gép elég karcsú
Fotó:
Origami: a tigrisből hajtogattak darumadarat, majd egy mozdulattal ismét nagymacskát varázsoltak belőle
Fotó:
Kellemesek a színek, bár ez még a 2011-es kombináció. A tavalyi modellekhez ajándékba adják az Akrapovic dobot
Fotó:
C-ABS és dupla tárcsa Nissin nyergekkel. Mint a parancsolat!
Fotó:
C-ABS nélkül csak négydugattyús nyergek vannak
Fotó:
Lényegesen tompább fegyver az RR-nél, de utcára ez a jó
Fotó:
A jól ismert logó
Fotó:
A gyári beállítások nekem tökéletesen megfeleltek közúton
Fotó:
Bizonyos szögből nehezen olvasható
Fotó:
Az utasnak sem kényelmetlen
Fotó:
A kipufogó egy szép részlet a motoron
Fotó:
A lábtartók elhelyezése a kényelmet szolgálja. Na jó, mindez viszonylagos
Fotó:
Ha sportoskodni akarunk, muszáj fordulatban tartani
Fotó:
A megszokott hondás kapcsolók
Fotó:
Kicsit smirglis volt a váltó. Nem akadozott, nem makrancoskodott, csak olyan 1990-es hangulata volt
Fotó:
Utcai hangolást kapott a futómű
Fotó:
Elég magasra dobja a szelet, túrán öröm, ha nem rázza a sisakot a szél
Fotó:
Szélesek, használhatók
Fotó:
Minden világos? A nagy láncvédőn van helye az okosságnak
Fotó:
Fotó:
Messze, elöl van a tükör, az idomra szerelték. Eséskor azonnal letörik majd
Fotó:
Újabb okosségok
Fotó:
Ügyesen sikerült elhelyezni a méretes kipufogót
Fotó:
Ilyen a jó információ-szolgáltatás
Fotó:
Nem kell rajta kuporogni
Fotó:
Még városban sem gyilkos
Fotó:
A hátsó fék aktívan besegít, ha kell
Fotó: