Ferraris? Nekem inkább hondás
Fotó:
Lapos, elegáns, légies
Fotó:
Nagy az üvegkalitka a sunyi orr fölött
Fotó:
A nem gyári alufelni általában ront a látványon, de itt egyáltalán nem zavaró
Fotó:
Feltűnően vékony a C oszlop
Fotó:
Nekem az előd segge jobban bejött, de nincs elszúrva ez a far sem
Fotó:
Kicsit amerikais a betét, ez van
Fotó:
Lenyűgöző, hogy ide befér egy kétliteres motor és egy automata váltó
Fotó:
A kipufogó nem gyári, de nagyon hasonlít
Fotó:
Jó, nem tökéletesek a hézagok, de így is elképesztő állapotú a gép
Fotó:
Kicsit suta, de így is lehet szeretni
Fotó:
Szegényebb lett az autók formavilága, mióta kikoptak a bukólámpák
Fotó:
Megdöbbentő látvány
Fotó:
Mindenütt letisztult
Fotó:
4WS nélkül kevésbé érdekes lenne
Fotó:
A Honda fénykorában készült
Fotó:
Nana! Hogy nem csaptak a dizájner kezére ilyen játékosság láttán
Fotó:
Nem gázos, benzines
Fotó:
Még az ablakspricniket is egy apró légterelőbe rejtették
Fotó:
Őskáosz uralkodik minden japán motortérben
Fotó:
Alapterületre jó, csak kicsit lapos. De milyen is lenne egy Prelude-ben?
Fotó:
Gyári szerszámkészletet se láttam még húszéves Hondában
Fotó:
Még a tartalma is megvan
Fotó:
Kulccsal lehet ledönteni a hátsó üléstámlát
Fotó:
Két pár sílécnek pont elég
Fotó:
Talán minden idők legszebb Honda-kormánya
Fotó:
Hibátlanok. Tartásra és állapotra is
Fotó:
Klasszikus 2+2-es. Hátul legfeljebb gyerekek férnek el
Fotó:
Nem őszinte a mosoly
Fotó:
Akkoriban modern lehetett. Ma vicces
Fotó:
Amilyen érdekes a karéj, olyan unalmasak a műszerek
Fotó:
Itt nyílik a tolótető. Keresgéltem egy darabig
Fotó:
Felül a szokásos reteszelőgomb, elöl a visszakapcsoló
Fotó:
Rájöttem: botkormány akar lenni
Fotó:
Csöves rádiókon voltak ilyen egymást kipöckölő gombok. Meg az Ikarusok automata váltójánál
Fotó:
Szerencsepénz-tartó
Fotó:
Hű, ez már luxusautó
Fotó:
Zseniális a nyitható üvegtető
Fotó:
Nem hiányozhat egyetlen japánból sem
Fotó:
Óriási a kontraszt
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó: