Ezt a barnametált már inkább crossovernek hívják
Fotó:
Stump András / Totalcar
Egy, két, há: gyorsan követték egymást a CR-V generációk
Fotó:
Stump András / Totalcar
Az első CR-V még nem mert elszakadni a terepjárós kinézettől
Fotó:
Stump András / Totalcar
Ügyesen húzták szét a pofáját, hogy szélesebbnek tűnjön
Fotó:
Stump András / Totalcar
A nyílban végződő ablaknyílásról lehet a legkönnyebben felismerni
Fotó:
Stump András / Totalcar
A részletek külön-külön érdekesek, de egészben valahogy nem áll össze a kép
Fotó:
Stump András / Totalcar
A csücsörítő orr alatti fémszerkezetet úgy tervezték, hogy barátságosan ütközzön mindenféle magasságú ellenféllel
Fotó:
Stump András / Totalcar
A felniken visszaköszön az orr Y-ja
Fotó:
Stump András / Totalcar
Európának más fényszórók járnak, mint Amerikának
Fotó:
Stump András / Totalcar
Felirat nélkül is világos, hogy ez egy CR-V
Fotó:
Stump András / Totalcar
Túltervezték - mondta rá dizájnguru hírszerkesztőnk
Fotó:
Stump András / Totalcar
Tudományosan megmagyarázták: attól érzünk egy autót könnyen manőverezhetőnek, ha minél jobban látjuk az orrát
Fotó:
Stump András / Totalcar
Arányos, de valamiért kajlának érzem
Fotó:
Stump András / Totalcar
Ügyes trükk: kupés ablakív, majdnem vízszintes tető
Fotó:
Stump András / Totalcar
Nem véletlen az angol rendszám: az európai CR-V-ket Swindonban gyártják
Fotó:
Stump András / Totalcar
Minden vonal találkozik, csak kicsit sok van belőle
Fotó:
Stump András / Totalcar
Vékony a határvonal az egyterű és a SUV között
Fotó:
Stump András / Totalcar
Egyesek szerint Compact Recreational Vehicle - kompakt szabadidőautó
Fotó:
Stump András / Totalcar
Jobb, ha hozzászokunk ehhez a Honda-archoz
Fotó:
Stump András / Totalcar
Anyatank?
Fotó:
Stump András / Totalcar
Összecsúszott a lámpa és a hűtőrács a rajzasztalon
Fotó:
Stump András / Totalcar
Szebb időket is látott már a Honda-logó
Fotó:
Stump András / Totalcar
Divat lett a vékony tükörindex
Fotó:
Stump András / Totalcar
Innen bogárhátú
Fotó:
Stump András / Totalcar
Három dimenziósnak mondják a hátsó lámpát. Miért, van kétdimenziós is?
Fotó:
Stump András / Totalcar
Jöhetnek a babakocsik
Fotó:
Stump András / Totalcar
A kioldókar parancsára összehajtogatja magát a hátsó ülés - ha éppen nincs útban az első
Fotó:
Stump András / Totalcar
Három bicikli befér egyben, úgy, hogy még egyvalaki ülhet is hátul
Fotó:
Stump András / Totalcar
A harmadik generációnál bekerült a pótkerék a csomagtartóba. Mostanra már csak egy defektjavító maradt belőle
Fotó:
Stump András / Totalcar
Összkomfort: üléshajtogató, konnektor, kampó
Fotó:
Stump András / Totalcar
A fehér zárójelek eco-módban bezöldülnek, amikor jól viselkedünk. Csészelevél-gyűjtögetés nincs
Fotó:
Stump András / Totalcar
Fura a két képernyő, jobb lett volna egy férfias döntés
Fotó:
Stump András / Totalcar
Ósdi ötgangos automata: az amerikai 2,4-es benzinessel akár jó is lehet
Fotó:
Stump András / Totalcar
Nem csúnya, csak kicsit ingerszegény
Fotó:
Stump András / Totalcar
A Honda az érintőképernyőt választotta, ezért van ilyen közel
Fotó:
Stump András / Totalcar
Videóbemenet is van a kartámasz alatt
Fotó:
Stump András / Totalcar
Nem az izgalmas belsőkért szeretjük a Hondát
Fotó:
Stump András / Totalcar
Nem rosszak az ülések, csak kicsit rövid az ülőlap
Fotó:
Stump András / Totalcar
Fura, kicsit ragadós, gumiszerű műanyag van a kapcsolók körül
Fotó:
Stump András / Totalcar
Mi hiányzik a képről? A kardánalagút
Fotó:
Stump András / Totalcar
Alcantara-ülést nem vennék családi autóba
Fotó:
Stump András / Totalcar
Csalóka a bőséges lábtér: az ülőlap rövid
Fotó:
Stump András / Totalcar
Nem háromzónás, de nem kell megfulladni hátul sem
Fotó:
Stump András / Totalcar
Micsoda felüdülés egy fedél nélküli motor
Fotó:
Stump András / Totalcar
Nagy esőben valami aerodinamikai baki miatt magával rántja a lapát a vizet - nem kellemes
Fotó:
Stump András / Totalcar