Fotó:
A Furai tanulmány is működőképes volt
Fotó:
Az olasz levélvágó kés, ami az ifjú Maedát elindította a formatervezői úton
Fotó:
Az agyagmodellen hetekig dolgoztak
Fotó:
Virtuális térben vizsgálták a hatást
Fotó:
Az RC-500-ból sem készült több kettőnél
Fotó:
A legjobb agyagosok dolgoznak nekik
Fotó:
Készül a Shinari karosszériája
Fotó:
Ez a KODO, a mozgás lelke
Fotó:
Bele tudják látni? Szerintem igen
Fotó:
Jenkinsnek sem büdös a munka, a Mazda egy nagyobb család, olyan kicsik valójában
Fotó:
Maeda-szan egy MX-5-össel nyomja. De azért gondolhatják, hogy a versenykész Elise sem véletlenül áll a garázsban
Fotó:
Valahogy hitelesebbnek tűnik így a mondanivalója
Fotó:
Jó helyre hozták, érzik ezt nagyon a japánok
Fotó:
Yasushi Nakamuta, a Yokohamai központ vezetője
Fotó:
Peter Birtwhistle rajzolta meg először a 323F (BA)-t. Ami az én autóm is. Szép munka, öreg
Fotó:
Derek Jenkins alig egy éve van a csapatban, de jól nyomja az Amerikai piacot
Fotó:
Ennyi a főlényeg. összetartóak, hisznek a jövőben
Fotó:
A külső vonalai a beltérben folytatódnak
Fotó:
Vékony, ám mégis puha minden ülés, minőségi ugrást emlegetnek mind a felhasznált anyagok, mind az összeszerelés milyensége terén
Fotó:
Körbeöleli a vezetőt
Fotó:
Cho éppen rajzol az asztalnál
Fotó:
Jó, jó, nem újdonság, de a fehér taxik akkor is üdítően hatnak
Fotó:
Csikós rossz példányt foghatott ki, mert a 124-es TD-k vígan futnak mind a mai napig
Fotó:
Erről van szó. A boldogság alapja az önfeledt, stresszmentes motorozás
Fotó:
A vonal csak dísz, még sincs anyázás, dudálás
Fotó:
Leonardo csak hümmög...
Fotó:
...de szerintem alapvetően elégedett azzal, amit lát.
Fotó:
CB 550, nagyon szép
Fotó:
Néha érdemes fel is nézni
Fotó:
Életem legrosszabb járműve volt ez a busz. Futóműnek, lengéscsillapítónak abszolút semmi nyoma, tényleg egy ekhós szekér. és végig macskakövön jöttünk
Fotó:
Tudnak ezek, tudnak
Fotó:
A villának hihetetlen laza, nyugalmas hangulata volt. Valahogy nem is akartunk hazamenni
Fotó:
Cho igen barátságos, közvetlen figura volt
Fotó:
Maeda-szan idősb. Maedával és az általa tervezett RX-7-essel
Fotó:
Nakamuta, Birtwhistle, Jenkins, Maeda és a Shinari
Fotó:
Először csak ennyit láttunk, gyorsan elkezdtünk fotózni, mert fel sem merült bennünk, hogy egyáltalán működik
Fotó:
Szériagyártásba biztosan nem kerül majd a csodálatosan tagolt fényszóró
Fotó:
Fotó:
A Mazda valaha volt legszebb autója, a Cosmo Sport
Fotó:
Még Japánban is ritka, mint a fehér holló
Fotó:
Helyenként nagyon olasz, és ez így van jó
Fotó:
Annyira nem hosszú, mint amilyennek látszik, de az alacsony építés és a horizontális vonalak sikerrel nyújtják
Fotó:
Végre valamiben megelőztem Csikóst, én már tapogattam Cosmo Sportot
Fotó:
Nem, tényleg nem csináltak ennél szebb autót egész Japánban
Fotó:
Maeda rajzolta az új kettest is
Fotó:
Azért a Luce sem piskóta
Fotó:
Bizony, ez is egy Cosmo, méghozzá egy HT. Láttak valaha ilyet?
Fotó:
Fotó:
Winkler madárpókjának páncélja mellett a falon...
Fotó:
...a TotalCar Concept! Jaj, csak egyszer sokat érjen!
Fotó:
A beltér fantáziarajz meglepően hasonlít a végleges formához
Fotó:
Ez volt a kályha, ahonnan indultak
Fotó:
Fotó:
Olasz belső, japán minőség
Fotó:
A kopoltyú kötelező volt annak idején, a jet-korszak végén
Fotó:
Ez csak egy szép részlet...
Fotó:
...ám ez már érdekesebb, belülről szárították a fényszóróházat.
Fotó:
A Nagare fényszórói. Szinte látom a boldogan becsapódó legyeket
Fotó:
A Nagare tényleg csak tanulmány volt. A beltér fekete műanyaggal volt kiöntve
Fotó:
Agymotor minden kerékben
Fotó:
Ott, az a kék izé a hologramos 3D Touch Screen
Fotó:
Áttetsző műszerfal, színváltó beltér, vezetőre fókuszálva
Fotó:
Valahogy így nézne ki a szuperkönnyű, műanyag váz
Fotó:
Lesz itt minden. Szedán és pick-up is egyben
Fotó:
Igen, ilyen lesz a jövő. Nem mondom, hogy boldogsággal tölt el, de remélem, akkor is lesznek még poros fészerek és Classic Car magazin
Fotó:
Maeda-szan az utolsó turnusra már kissé kifáradt
Fotó:
További lehetőségek
Fotó:
Cho magyarázza a Shinari alapjait. Feszültség, dinamizmus, sebesség
Fotó:
A kontraszt szépsége. ha bézs színű lett volna, hiszem, hogy teljesen belesimul a környezetbe
Fotó:
A fény nem tud mit kezdeni a sok felülettel, összevissza futkározik rajta
Fotó:
Büszke lehet rá, kemény verseny volt és ő nyerte
Fotó:
Persze ebben a formában csak korlátozottan használható, a hátsó ajtók nem nyílnak elég nagy szögben, de az is csoda, hogy működik
Fotó:
A távirányítója már nem annyira high-tech, mint maga az autó
Fotó:
Variációk beltérre és színre
Fotó:
Sima az alja, innen csak az egyik cső látszik
Fotó:
A kis monitor forgatható, így kizárólag az utas is használhatja
Fotó:
Helyenként kicsit elnagyoltak a részletek, messze nem pontosak az illesztések, de ne is várjunk csodát. Ezt elméletileg odabentről senki nem tapogathatta volna
Fotó:
Maga a váltókonzol. Ide átnyúlva, a kart le-fel pöckölve választható a fokozat
Fotó:
Fotó:
Ez sem az igazi még. Valószínűleg páran már megpróbálták kinyitni a kinyithatatlan kesztyűtartót
Fotó:
Standard lesz minden autóban. Hamarosan
Fotó:
Csak matrica volt, de a zenéért jár a piros pont. Jay Kay nagy autóbuzi és ez az egyik legjobb zenéje
Fotó:
Valahol az íves középkonzol-imitáción található ez az aljzat. Az utas felé fordítva
Fotó:
Ez jöhetne szériába
Fotó:
Azért erre ügyeltek
Fotó:
Gyorsan kihessegettek mindenkit, aki ide beült. Valamit molyoltak indítás előtt az ülés alatt
Fotó:
A fogantyúval is óvatosan kellett bánni, inkább kinyitották nekünk az ajtót kívülről, mintsem a kezében maradjon valakinek
Fotó:
A fa kritikán felüli. Ez már prémium-szint
Fotó:
Érdemes böngészni a feliratokat, tanulságosak
Fotó:
A csukló, ami körül forog a monitor
Fotó:
Vezérlők a néhai kardánalagúton
Fotó:
Matrica ez is, de HD-ben rögzítenek a kamerák. Jól látják, a tanulmány alapból elsőkerekes, de hátul van hely villanymotornak is, ez biztos
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Not for highway use. Naná, hiszen slickekbe vágták a mintát
Fotó:
Ezt is kérjük...
Fotó:
...de fenékkel együtt.
Fotó:
Fotó:
Kamerák a helyükön
Fotó:
Fotó:
Fotó: