A nyomatékgörbe már alacsony fordulatról meredeken emelkedik
Fotó:
Kemény az ülés és a futómű, ezt érzi a fenék és a csukló is
Fotó:
Kompromisszumot kell kötni a futómű beállítások terén. Utcára nehéz megtalálni az ideális értékeket
Fotó:
Versenypályára hangoltak a WP egységek. Nem balkán kompatibilis
Fotó:
A magasoknak sem kell férni, elegendő helyet ad a Superduke. Az alacsonyak a piroslámpánál lehetnek gondban: magasan van a nyereg
Fotó:
Ilyen tömpe fordulatszámmérővel még nem találkoztam, de nem zavaró
Fotó:
Egy üzemanyagszint jelzőt még el lehetne viselni, most csak a tartaléknak van lámpa. A többi visszajelző egyszerű, könnyen leolvasható
Fotó:
Én csak lábujjhegyen értem le róla. Kesztyűt vegyenek fel!
Fotó:
Az aluljáróban mindenki megnézte, 10-ből 6 apuka bármelyik gyerekére elcserélte volna.
Fotó:
Nézzék a falra vetített árnyékot! Mint egy bogár, nagy csápokkal
Fotó:
Hendrix megmondta a tutit. A KTM pedig megcsinálta.
Fotó:
A felnik nem csak szépek, de könnyűek is. Csökken a giroszkopikus hatás, könnyül a bekormányzás
Fotó:
A térhálós csőváz narancs színe, és a feketére eloxált lengővilla a legfeltűnőbb megkülönböztető jel az alapváltozathoz képest
Fotó:
Az R változat együléses, nincsenek hátul lábtartók sem
Fotó:
A nyugati újságírókat elhívnám ide Kelenföldre. Vajon mit mondanának itt a futóműről?
Fotó:
Nem csak a dob, de a leömlő is Akrapovic. Szép munkát végeztek a hangolással egyébként
Fotó:
A központi rugóstag is WP. Sajnos a rugóelőfeszítés állításához ki kell szerelni a motorból
Fotó:
Egymásba futó élek, szögletes formák. Nincs sok hasonló a piacon
Fotó:
A motorblokk súlypontja közelebb van az első tengelyhez, erős féktávokon bepattog a hátulja
Fotó:
Látják milyen keskeny? A V elrendezés előnye
Fotó:
A nagykanizsai gyorsot simán lenyomja. Ráadásul forszírozott tempónál is csak 6 liter körül fogyaszt, úgyhogy árban is versenyképes
Fotó:
Az első lámpa formáját sokan koppintják, de unalmasnak még nem mondható
Fotó:
Fémfékcsövek mennek hátra is. A KTM nem filléreskedik
Fotó:
75 fokos V2-es elrendezés, szerencsére nem a kotvány, lusta fajta. Magas fordulaton is agilis, nem lendületből dolgozik
Fotó:
Rengeteg a szénszálas elem, persze ezen a szinten nem érvényesül a súlycsökkentő szerep lényege. Viszont jól néz ki
Fotó:
Teljesen hagyományos, egyszerű kapcsolók. Nem kell a flanc
Fotó:
130 lóerő, a japán sornégyes konkurencia sem tud ennél sokkal többet. Nyomatékban viszont sehol nincsenek a Superduke-hoz képest
Fotó:
Monobloc Brembo féknyergek, fémfékcsövek. Viszont a betéteket biztosan lecserélném valami harapósabbra, ha a ringen használnám
Fotó:
Jól sikerült koncepció a 990 köbös blokk
Fotó:
Ott feszül az R betű. Nem olyan feltűnő, de az értő szemekben megkülönböztet
Fotó:
Az ágyékunknál félelmetesen keskeny, a kanyarokban viszont jól bele lehet combbal akaszkodni a tankba
Fotó:
Nézzék meg azt a vázat, mindössze 9 kilót nyom, és mégis nagyon merev
Fotó:
300.000 körüli plusz pénzt kérnek az R-ért, pedig a beépített alkatrészek értéke ennek a kétszeresét is elérhetik
Fotó:
Biztosítékok, és kis szerszámos táska. Naná, hogy narancs színű
Fotó:
Agresszívan áll a lábán, az 1,2 fokkal meredekebben álló villák a kanyarokat is keményen támadják
Fotó:
A fényszóró elegendő megvilágítást ad, pedig erre mostanában kevésbé figyelnek a gyárak
Fotó:
Fehér és fekete, plusz narancssárga. Nincsen csicsa, a feje kicsit robotos, amúgy meg minden más szögletes, éles, sarkos. Tíz évvel ezelőtt azt mondanák, hogy 2020-as motor.
Fotó: