A csodálatos időjárás segít láttatni, hogy a hátsó ajtó színe elüt, ez a javítgatás jele
Fotó:
Nagy a hátsó lábtér
Fotó:
Az első ülés is alkalmas 190 feletti embernek és kisebb zsiráfoknak – a Carina méretéhez képest ez nagy szó
Fotó:
Furcsa, üreges váltószoknya
Fotó:
Van kvarcóra
Fotó:
Egyszerű, robusztus műszerfal
Fotó:
A cockpit nem egy élményautóé, de minden masszív, kézre esik és átlátható
Fotó:
Két eset miatt van egy ülésen huzat. Ez a jobbik: nem szétszakadt, hanem megkímélt, újszerű ülés a védelem alatt. Alul a szokásos csomagtér és benzinsapkafedél-nyitó
Fotó:
A tömör far elfogadható csomagteret rejt, 470 liter
Fotó:
Nagyra nyílik, jól pakolható
Fotó:
Őszinte motortér: a por alatt olajfolyásmentes központi befecskendezős 16 szelepes 1.6-os, 106 lóerővel
Fotó:
A barátságos batárforma központi eleme
Fotó:
Már csak kulccsal nyílik
Fotó:
Esztétikai hiba 3.: alig látszik, de itt bizony ecsetes javítás folyt, talán valaki egyszer gereblyével szedte le a havat
Fotó:
A régi autók nagy előnye a vékony A oszlop, ami ma már visszasírandó kilátást biztosít – amíg el nem rontjuk egy szélterelővel
Fotó:
Tömzsi far az akkori divat szerint
Fotó:
Áramvonal Toyota módra
Fotó:
Az ablakfólia talán a légkondi hiányát kompenzálná
Fotó:
Japános orr: becsukod a szemed és már el is felejtetted
Fotó:
Mint egy kitömött kispárna. A sárvédőíven apró sérülés mutatja: ez nem múzeumi autó volt
Fotó:
Esztétikai hiba 1.: kezdődő korrózió a sárvédőíven. Még kibírja 1-2 évig
Fotó:
Esztétikai hiba 2.:be kéne állítani a zsanérokat, akkor nem csapnánk neki az ajtót a B-oszlopnak
Fotó: