Formája semmi extra, de kellemes a szemnek
Fotó:
Keveredik benne az olasz meg a japán formatervezői iskola
Fotó:
Keskeny, mindenhol elfér, dugóban praktikus eszköz
Fotó:
A színe a legjobb benne, a zölddel megütött szürke nagyon retró
Fotó:
A szükséges minimum, de mi más kéne egy robogóra?
Fotó:
Természetesen kapott önindítót, de hosszú állás után érdemes berúgóval életre kelteni
Fotó:
Nincsen semmi cicoma, egyszerű és használható
Fotó:
Ha még két kereke lenne, akkor verda lenne
Fotó:
Bizonyítékok a japán eredetre
Fotó:
Nem is akar kétszemélyesnek látszani
Fotó:
Erős kampó, megbírja az óriási szatyrokat
Fotó:
A sebességmérő spirálja leszakadt
Fotó:
Nincs felesleges cicoma, a Verde egyszerű, éppen ezért szerethető
Fotó:
A betűtípus egyértelműen a Vespát idézi
Fotó:
Anyagában színezett a műanyag, kevésbé látni a karcokat
Fotó:
A japán tulajdnosa jó vezető lehetett
Fotó:
Nincs szó hipermoden futóműről, de ezzel is egészen jól el lehet boldogulni
Fotó:
Hangja alig van
Fotó:
A kis csomagtartóra ezt-azt felpókolhatunk
Fotó:
Egy átlagos férfi vállban szélesebb, mint a Suzuki Verde
Fotó:
Egyszerű, de tetszetős a lámpa kialakítása
Fotó:
Dupla fedél védi a csomagtartó tartalmát
Fotó:
Egy zárt sisak sajnos nem fér bele
Fotó:
A kulcs bütykös végével a zárszerkezet fedelét csukhatjuk be, így védve azt az esőtől
Fotó:
A térd összeér, ez a robogók jellemzője
Fotó:
A nagyobb emelkedőkkel már megküzd az ötvenes
Fotó:
Kisvárosba ideális, Budapestre túl lassúnak számít
Fotó:
Elveszik alattam, pedig nem vagyok óriás, csak túlsúlyos
Fotó:
Csak tíz százalékkal kéne megnövelni méretét és erejét
Fotó: