Tükörsima utakon jó a rugózása, szigorú korlátozások mellett jól megy. A többit majd itthon
Fotó:
Hatalmas. A szélvédő tetején a nyitott üvegtető szélterelője
Fotó:
Ebből a szögből nézve szerény ötajtós, nem pedig 4,7 méternél hosszabb kombi
Fotó:
Egyre markánsabb a Hyundai arculata
Fotó:
Hullámok mindenhol, még a lámpában is
Fotó:
A szokatlan, hullámzó domborulatok formavilága a Hyundai új stílusa. Adtak neki nevet is: Fluidic Sculpture. Folyadékszerű Szobor?
Fotó:
Szokatlanul rövid az orra. Nagy motor nem lesz benne, akkor miért is lenne hosszabb?
Fotó:
Innen nézve egy kis Mondeo, csipetnyi Avensisszel ízesítve
Fotó:
A kilincseket felfűzték egyetlen ívre. Amúgy kulcs nélkül nyílik
Fotó:
Fotó:
Koreában gyártják, és messze nem azonos az Amerikában árult Sonatával
Fotó:
A legtöbb változathoz van motorleállítós-generátortrükkös-keveset fogyasztós csomag, ISG néven
Fotó:
Radar nélkül izgalom lesz a tolatás
Fotó:
LED, mindenhol
Fotó:
Nem egy cirkuszolós autó: az összes figyelmeztető jelzése (övbecsatolás, stb.) meglepően elviselhető
Fotó:
Persze motor is nyithatja a csomagtartót
Fotó:
Nem tűnik a legnagyobb kombinak, de azért megfelelően nagy. Ötajtós nem is készül belőle, csak szedán, kis késéssel
Fotó:
A lámpába épített fénycsík kissé audis. A ködlámpa formája viszont telitalálat
Fotó:
Nem vészesen agresszív az arca
Fotó:
A 70 literes tankjával kimegy a világból, ha dízelmotor van benne
Fotó:
A Xenon opció, a statikus kanyarfény széria
Fotó:
Ilyenből nem sok lesz, bár a 177 lovas csúcsmotor automatával nem is rossz
Fotó:
Dízelből van 1,7-es, meg 1,7-es, továbbá 1,7-es. Mi 136 lóerőset vezettünk, ez automatával jobb volt, mint kézi váltóval
Fotó:
Ilyen, ha csúcs-GLS a kivitel. Puha, minőségi, jól összerakott, a japánokat kenterbe veri. Még a váltókar előtti, zongoralakk-plasztik fedelű tárolórekesz ellenére is
Fotó:
A műszeregység ízléses, és tele van kisebb LCD-kkel
Fotó:
Fűthető kormánnyal is
Fotó:
A váltófület mindegyik automatához alapáron adják, ami ritkaság
Fotó:
Kellemes, távol-keleti formázású komfortülés
Fotó:
Gigantikus hely
Fotó:
Jól berendezett könyöklő
Fotó:
Fotó:
Csak a fotó kedvéért piszkáltam, amúgy teljesen automatikusan működik. És jól
Fotó:
Van sport gomb és hűthető-fűthető ülés
Fotó:
Az automata is hatgangos, bár Norvégiába elég lenne három-négy fokozat
Fotó:
Jó kis navi, érintőképernyővel
Fotó:
Nem szól olyan rosszul ...
Fotó:
Az üvegtető nemcsak hatalmas, de nyitható is
Fotó:
Nekem nem tűnt ránézésre 553 literesnek, még az alatta lévő, három centi mély rekesszel sem. Viszont a sínes rendszerrel jól rendben tartható a cucc
Fotó:
A roló pofozásra nyílik
Fotó:
Ilyen lehajtott ülésekkel. Kár, hogy a támlák nem dőlnek síkba
Fotó:
Íme: a kétfokozatú(!) hátsó(!) ülésfűtés
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Tipikus táj, benne kapkodó idegbeteg emberek mindenhol
Fotó:
Kerestünk egy fjordot. A 25 ezer km (!) hosszú tengerpart mentén ez nem kunszt
Fotó:
Szeretik az amerikai kocsikat
Fotó:
Tipikus építőanyag: a fa
Fotó:
A gyümölcshámozás nem erősségük. Vagy most ez a trendi?
Fotó:
Fotó:
A part gránittömbjeiben a robbantáshoz készített furatok szolgáltatják a mintát
Fotó:
Fotó:
Hullámok mindenhol
Fotó:
Fotó:
A lebegő norvég veréb
Fotó:
Borzalmas színek
Fotó:
Giccses, fujj!
Fotó:
Ez úgy reggel fél kilenc. Mivel nem eldönthető, hogy mikor van nappal, inkább fel sem kelnek az emberek
Fotó:
A szálloda lábakon magasodik a víz fölé, ahol egyébként eszkimókajak-oktatást tartottak gyerekeknek
Fotó:
Fotó: