Városban nagyon élvezetes: a pörgős kétütemű alapból versenyhangulatot ad
Fotó:
A gyári 18-as első kerék helyett 17-est kapott
Fotó:
A fordulatszámmérő a tachométer helyére költözött
Fotó:
A két füstölgő gyorstüzelő
Fotó:
A matricák árulkodóak: ezt a motort Japánban helyezték először forgalomba
Fotó:
Prox dugattyúkat kapott a Yamaha
Fotó:
Kis sild tereli az olajos füstöt
Fotó:
Az utas is kényelmesen elfér
Fotó:
A Fazer futóművel csökkent a hasmagasság
Fotó:
A felhúzott dobok jellegzetesek
Fotó:
Gyárilag csak egy 320-as tárcsa volt a motoron, így kettő 298-ast kapott
Fotó:
Az új hátsó futómű nem vált kárára
Fotó:
Hővédő lemez - nem kell félni, hogy leég a lábunk
Fotó:
Kormánylengés-csillapítót is kapott a TDR. Persze nem gyári
Fotó:
Ha megvan a fordulat, nagyon jól veszi a gázparancsokat. Látják? nincs önindító
Fotó:
A gombok kiosztása hagyományos
Fotó:
Tuti japán eredet
Fotó:
A kipufogó alaposan kitakarja a kompakt kéthengerest
Fotó:
A 180-as gumi talán túlzás, 160-170 is elég lenne
Fotó:
A fényezése és színválasztása nagyon frankó - ma már nincs ilyen sajnos
Fotó:
Hátulról semmi árulkodót nem látni
Fotó:
A szögletes lámpa, lássuk be, nagyon frankó
Fotó:
Az idom élei passzolnak a lámpa formájához
Fotó:
Nem divat a kétütemű, de egy ilyen motort próbálva azt mondom, kár értük
Fotó:
Berúgóval indul. Nem kell sokat tornázni rajta
Fotó:
A gumi is tanúsítja, hogy nem szívesen döntögetik ezt a motort
Fotó:
Élek és ívek: a TDR formája időtálló
Fotó:
A farokidom a dirt track pályákra is passzolna
Fotó:
Na, oda kell betölteni az olajat. Nem egyszerű
Fotó:
Ha nem forgatjuk ki, nyugodt motorozásra is alkalmas
Fotó:
Meggörbíti a teret, ha gyorsulni kezdünk vele
Fotó:
Óvatosan a gázzal, könnyen ágaskodik, vagy ha úgy ülünk, elpörög
Fotó:
A hangjára sokan odafordulnak, ma már nem hallani ilyet
Fotó: