Mk IV-es 1980-tól 1984-ig
Fotó:
Legelső széria
Fotó:
Van és a buta pléhmaszk. De azért nagyon zsííííír
Fotó:
Mk II-es 1967-69-ig
Fotó:
Alvis V8, amin Issigonis a BMC előtt dolgozott. Ebbe is Hydrolasticot tervezett. Az autót rég bezúzták
Fotó:
Monte Carlo-győztes Minik
Fotó:
Első szériás Cooperek, természetesen kétszínű fényezéssel
Fotó:
Korai Austin Mini Cooper S, ez konkrétan 1964-es
Fotó:
Rauno Aaltonen és Henry Liddon az 1967-es Montét nyeri éppen
Fotó:
Issigonis és a második milliós autó
Fotó:
A-szériás, 850-es blokk metszetrajza
Fotó:
Austin A35. Szegről-végről rokona a Mininek, a motorjuk például ugyanaz
Fotó:
Issigonis skicce. A hűtő már hosszában, de a rossz oldalon, a tank is még itt van. A rugózást Hydrolasticnak gondolta ekkor már a tervező
Fotó:
Az ADO 15-ös kódnevű prototípus szabadalmi bejegyzése
Fotó:
Sir Alexander Arnold Constantine Issigonis, a munkamániás, láncdohányos, csendet kedvelő zseniális autókonstruktőr
Fotó:
Ugye mennyivel nagyobb az emeletes busz?
Fotó:
De vicces, tényleg emeli a hátsó kerekét?
Fotó:
Legutolsó szériás Cooper S
Fotó:
Egy Bedford terrorizálja szegényt
Fotó:
Luxuskivitel nagy dísztárcsával, kiegészítő lökhárítókkal
Fotó:
Moke-os csajok
Fotó:
Pick-Up is volt
Fotó:
Mini Van? Hát persze
Fotó:
Cooper, már a 12 collos fajtából
Fotó:
Régi és új
Fotó:
Mk III-as 1970-től 1978-ig
Fotó:
Ez már a legvége
Fotó:
Íme a 8 láb utastér és a 2 láb gépészet
Fotó:
Paddy Hopkirk és Henry Liddon 1964-es Monte Carlo-győztes Mini Coopere
Fotó:
Tino Makinen és Paul Easter az 1965-ös MC-győzelem felé
Fotó:
Egy fontos felhasználási terület
Fotó: