Hull az elsárgult levél. Őszi sanszon francia autóval
Fotó:
Valahogy nagyon hájteknek tűnik a forma, pedig műszakilag nem egy atomvillanás az autó
Fotó:
Fotó:
Ez a legalsó állás, így néz ki a legjobban, de közlekedésre nem alkalmas, na meg a rendszer sem hagyja, hogy húzogjuk a hasát a földön
Fotó:
Ez a fekvőrendőr-átkelő mód. 40 km/óráig tudunk ebben az állásban maradni
Fotó:
Lemez mindkettő, csak a formájuk más
Fotó:
Fotó:
Az orra egyszerűen szép, ebből a szemszögből nem is látszik, valójában mekkora ormánya van
Fotó:
A hátulja is teljesen rendben van, semmi oda nem illő dolog nem zavarja a harmóniát. Az előd facelift utáni borzalmas hátsó lámpáinak írmagja sem maradt
Fotó:
Maximálisan kényelmes, könnyen testre szabható, puha ülések
Fotó:
Látszik, hogy a hátsó ajtók finoman felfelé is nyílnak, ennek ellenére az ajtónyílás lehetne tágasabb
Fotó:
A top-szint. Az extralistán tán három tétel maradt, ám azok felára nem kevés
Fotó:
Szépen ívelt hátsólámpatestek, picit tán valamelyik hármas BMW-re emlékeztetnek
Fotó:
Bár a műszerfali fotó kedvéért hátra lettek tolva az ülések, azért túl sok hely nem marad a térdek előtt
Fotó:
Széltében-magasságában elég tágas, itt bezzeg pohártartó is akad
Fotó:
Hívogató és kellemes, bármelyik prémium-termékben elmenne
Fotó:
Az árnyékolók felára nem vészes és megérik a pénzüket, az akasztófül szépen belesimul az ajtókeretbe
Fotó:
Itt a kétrészes háttámla csuklója, szépen elrejtve. Az ülések megérik a pénzüket
Fotó:
Szégyen is lett volna, ha hátra nem jut legalább egy szellőző
Fotó:
Az alsó- és az övvonal krómlécei jót tettek a formának
Fotó:
Bi-xenon és mondanom sem kell, hogy a kanyarba bőszen bevilágít. A Citroënnél ennyit el is vár az ember
Fotó:
Az autó nekem leginkább tetsző részlete: a maszkba integrált logó, ami egyben dísz és légbeömlő is
Fotó:
A ködlámpák hűen követik a fényszórók formáját, szép, finom darabok ezek is
Fotó:
Így valószínűleg olcsóbb maga a tükör, ha netán valami baj éri
Fotó:
Felnidizájnban a franciáknak nincs mit tanulniuk, a fékek meggyőzőek, pedig nem pillekönnyű testet lassítanak
Fotó:
Nézzék a tető szélének az ívét, ahogy szinte körbeöleli a homorú hátsó szélvédőt. Mondja valaki azt, hogy ez nem szép
Fotó:
A precíz, német beltérhez szokott szem sem talál semmi kivetnivalót. Sem anyagminőségben, sem összeszerelésben. Ez a Citroën más
Fotó:
Nem takar ki tökéletesen mindent, de használható
Fotó:
A PSA-konszern többi termékéből jól ismert kezelőpanel. Az USB-hiánya feltűnő
Fotó:
A képernyő jól árnyékolt, de a menüben ugrálás lehetne leheletnyivel gyorsabb
Fotó:
Ide valami kellett, ez érződik a vékony csíkból
Fotó:
Az alap - hathangszórós - rendszer elég szépen szól a jól zajszigetelt térben, de a hangszínnel elmolyolunk egy ideig, amíg Mark Knopfler gitárja is tökéletes lesz
Fotó:
Távol áll a sportosság tőle, az üléspozíció egyértelműen kényelmes, a kormány lassan, zsírosan fordul
Fotó:
Az autó szinte összes rendszerét innen vezérelhetjük, kivéve a hidropneumatikát
Fotó:
Fotó:
Szép a műszeregység, a sebességmérőben is jókora színes kijelző lakik, de a két szélső sosem kapcsol ki teljesen
Fotó:
Több, mint 1100 kilométer alatt evett meg egy tank dízelt, ennél többet sosem fogyasztott átlagban
Fotó:
Na igen, a Hajógyári sziget kanyargós útjain azért kihívásokkal küzd a rendszer
Fotó:
Elsőre szokatlan, de hamar megszokjuk. Egy olyan szeretni való kreténség, mely a régi idők nagy Citroënjeit idézi. (Tudjuk, C4-ben is volt már ilyen)
Fotó:
Alig húszezer kilométernél azért többet kell bírnia a váltógomb bőrének
Fotó:
Két magassága van a könyöklőnek, de az alsó fedél miatt így sem fér el benne egy félliteres palack
Fotó:
Ott az egyetlen pohártartó-féleség
Fotó:
Hűtött és inkább mély, mint széles
Fotó:
Az ajtózseb is a forma áldozata lett
Fotó:
Sokszor nincs rájuk szükség, de szimpatikus, hogy ki- és beszálláskor hátracsúszik illetve a legutóbb használt állásba áll vissza a vezetőülés
Fotó:
Az áldott masszázs-gomb
Fotó:
Az ülőlap eleje és hátulja is külön emelhető és nem egy képzeletbeli emelkedőn mozog föl-le, így a derekunkhoz sosem jut el a hideg
Fotó:
A világos beltér átka ide is lesújtott: borzasztó könnyen koszolódik, az embernek kedve lenne levenni a cipőjét beszállás előtt
Fotó:
A 439 literes csomagtér átlagosnak mondható, nyílása széles, pereme alacsony
Fotó:
Tisztességes pótkereket kapunk
Fotó:
Az ülések síkba dönthetőek, így már azért egész hosszú akármit is berakhatunk
Fotó:
Tudják, mi a különbség a Renault és Citroën között?
Fotó:
Hogy az ülőlapok alján nem a pőre szivaccsal és a tűzőgép összevissza odacsapott kapcsaival nézünk farkasszemet, hanem műanyag burkolattal és szépen, díszléccel elszegett anyaggal
Fotó:
Rejtett zsanér, az igényesség jele
Fotó:
Csak cserélni ne kelljen Casco nélkül. Szép
Fotó:
A több kilónyi burkolat nem véletlen: az amúgy sem kulturálatlan HDi így még halkabb
Fotó:
Csodagömb 1.
Fotó:
Csodagömb 2.
Fotó:
A kis kontraszt-ikon kapcsolja ki-be az összes kijelzőt. Illetve majdnem
Fotó:
Szép a kormány szálcsiszolt alubetétje...
Fotó:
...ahogy a műszerfalé is.
Fotó: