Beaulieu Motor

Reliant 6cwt. Mi elsősorban a Bean-filmekből ismerjük a márkát, mint a Rowan Atkinson által felborítandó háromkerekűt, de igazából jó régi cég volt, amíg volt. A Reliant 1935-től készített ilyen autókat, amikor megvette a Raleigh-től az efféle furgonok gy

Fotó:

Scott Flying Sqirrel, 1937. A világ első, igazán jó kétütemű motorokat gyártó cége volt. A kéthengeres, vízhűtéses konstrukció 1904-ben jelent meg, és a fejlődés során a Scottokat hihetetlenül erős motorokként tartották számon. Ez a Flying Squirrel 600 kö

Fotó:

Ariel 4F, ismertebb nevén 'Square Four', azaz négyzetes négyes, 1931. Négy hengere nem sorban, de nem is V-, hanem négyzet alakban volt, innen a név. Két mellék-, és egy fő főtengelye volt, ezek fogaskerék-hajtással kapcsolódtak, a vezérlés eleinte láncca

Fotó:

Ascot-Pullin Utility De-Luxe, 1930. Vicces a név, mármint a haszon-luxusjármű, vagy mi. De a Cyrill G. Pullin nevű, Isle of Man Tourist Trophy-t 1914-ben megnyerő tervező által motor minden volt, csak vicces nem. Inkább futurisztikusnak mondhatnánk a korá

Fotó:

Royal Enfield Experimental, tehát kísérleti - hirdeti a tábla az 1919-es, négyhengeres motor mellett. A britek egészen az Ariel Square Four sikeréig az egyhengeres gépeket erőltették. Ez a Square Fournál bő tíz évvel korábbi, kézikaros indítású, vízszinte

Fotó:

Royal Enfield Experimental blokkja. Nagyon Henderson, avagy Indian

Fotó:

Scott Flying Squirrel blokkja

Fotó:

Az egykoron világhírű 'Sloper', azaz 'döntött' modell a BSA-tól, hivatalos nevén S28 OHV, amely a harmincas években még Magyarországon is ismert volt. A döntött henger laposabb vázat, jobb hengerfej-hűtést, divatosabb megjelenést hozott, bár a maga korába

Fotó:

Peters 2 3/4 HP, 1924. A repülőgépmérnök J. A. Peters három évet dolgozott ezen a motoron, amelyet egy négyütemű, 348 köbcentis Blackburne-blokk hajtott. Érdekesség, hogy a későbbi néhány példányba saját készítésű kétüteműt szerelt. A motor különlegesség

Fotó:

BSA B25 2HP, 1925. A húszas évek egyik angol népmotorja volt a gömbölyű tankos, 1920-tól gyártott, oldalt szelepelt blokkos, 249 köbcentis, kétsebességes gép

Fotó:

Ner-A-Car 2 3/4 HP, 1921. Autószerű vázszerkezet, alacsony tömegközéppont, hatalmas sárvédők - az amerikai Carl A. Neracher által tervezett, Angliában gyártott autópótló motor közepes népszerűséget élt meg, 1920-tól 1927-ig gyártották

Fotó:

A motoros roller sem új találmány. Ez a 125 köbcentis, felülvezérelt motorral hajtott Mobil Pup 1919-ben készült, egyike az első világháború utáni motorroller-láz szülötteinek. A Stafford Auto Scooters Ltd. által készült gépet állítólag az amerikai Autope

Fotó:

Hogy a Vespa elsőségét is elvitassuk: itt egy 1920-as ABC Skootamota. Az ABC az első világháború elmúltával, a megrendelések elapadásával új lehetőségek után nézett, ez lett az eredménye. Egy bizonyos Granville Bradshaw tervezte. 125 köbcentis

Fotó:

Skootamota blokk. Alig nagyobb a tanknál, pedig az is apró

Fotó:

Coventry-Eagle B33, 1926. Nálunk nem sokan ismerik, pedig jó régi márka, 1901-ben alapították, igaz, akkor még csak bicikliket készített. A Motorcycle magazine erről a 300-as B33-asról így jövendölt - "csodás kivitelezése és kedvező ára révén sok vevőre t

Fotó:

'A Sunbeam', hirdeti a felirat a tankon. Valójában a Sunbeam szép számmal készített motorkerékpárokat, e modell konkrét neve Sunbeam Standard Model 3. Ezt a példányt egy bizonyos Graham Walker adta el egy iskolaigazgatónak az 1924-es Olympia Show-n. Soha

Fotó:

Douglas Model R, 1913. A Douglas 1910 és 1925 között szinte módosítások nélkül készítette ezt a fajta típust. Az R a luxuskivitel volt, lábi kuplunggal és berúgóval. Sajnos az itt bemutatott példányról ezek hiányoznak. A példány valaha Gordon Murray, hír

Fotó:

A Douglas az elsők között használt bokszermotorokat, igaz, hosszában építette be. Vagy - ha szigorúan a definícióhoz ragaszkodunk, miszerint a motor irányát a főtengely állása adja meg, akkor keresztben. Csak forcsak egy hosszában levő hosszúkás tárgyat k

Fotó:

Royal Enfield 3 HP, 1914. Egyike az elsőknek, akik V2-es motorokat készítettek, a Royal Enfield hosszú ideig elegáns, drága motorkerékpárokat készített. India akkor pedig még távoli gyarmat volt, nem motorkerékpár-gyártó állam. Ennek a 350 köbcentis V2-es

Fotó:

Zenith Gradua 3 1/2 HP (vízhűtéses verizió), 1913. A Zenith motorkerékpár-márkát a tízes években az állandóan változtatható hajtás-áttételről ismerték sokan, a szerkezet két kúpkerék-pár között futó szíjból állt, amelyek a mai CVT-vel szinte pontosan azo

Fotó:

1913-ban a vízhűtés kábé olyan dolog volt motoron, mint ma a légzsák. Létezett, de igazából nem. Nem csoda, ha a Zenith Green-blokkja ilyen kretén

Fotó:

Harley-Davidson 11 HP, 1915. Európában finom motorokat készítettek akkoriban, mert már elég sok volt a burkolt út. Amerikában viszont lényegében nem voltak utak, az amerikai ősmotor masszív, erős szerkezet volt. Mint például ez a 989 köbcentis Harley

Fotó:

BAT 5/6 HP, 1913. A BAT úttörő londoni márka volt, már nagyon korán elkezdtek JAP V2-es blokkokat használni, s bevezették a rugózott hátsó kereket is. Az 1912-es, oldalkocsis használatra tervezett 5/6 HP-t különösen megerősítették, ezen az egész lábdeszká

Fotó:

Matchless 2 1/2 HP, 1905. Egyike a legkorábbi Isle of Man TT-győztes márkáknak, a Matchless teljes létezése alatt mindig is a sport élvonalában volt. Ezt a gépet egy 327 köbcentis JAP-blokk hajtja, a végsebesség olyan 50 km/h körül alakul

Fotó:

Zsákhengeres, oldalt szelepelt JAP-blokk a Matchless-ben

Fotó:

Motosacoche 2.5 HP, 1915. Olyan, mint a Monteverdi - ritka gép, ráadásul svájci. A korai Motosacoche-ok olyanok voltak, mint a Dongó - egyszerű, biciklivázra szerelhető, kész hajtások. Igaz, a képen szereplő példány már igazi motornak készült

Fotó:

Motosacoche-blokk, 290 köbcentivel

Fotó:

N.S.U. 3 HP, 1906. Messze még a nálunk, veterános körökben viszonylag elterjedt OS-ek és OSL-ek korszaka, ez a motor itt több mint száz éves. Ez egy kicsike motor az akkori kínálatból, csupán 402 köbcentis

Fotó:

Itt nem a jármű az érdekes, hanem a benne levő motor, meg az évszám. 1899-et írunk, a Perks c Birch Autowheel ekkor készült. A név a motorral egybeépített kereket takarja, nem a biciklit, amibe építették. Aki akarta, előre (főleg triciklis üzemben vált be

Fotó:

'Kérem, töltse tele' - mondja ma a vicces Autowheel-tulajdonos a benzinkutasnak. Ez a kis izé 222 köbcentis, és még a tank is benne van

Fotó:

Triumph 2 1/2 HP, 1903. Két német alapította 1897-ben ezt a minden brit márkák legpatinásabbikát, igaz, először csak kerékpárokat készítettek, motorgyártás csak 1902-től folyt. Ez itt még egy JAP-blokk a 2 1/2 HP-ban, nem sokkal később már szenzációsan jó

Fotó:

Cycle Components, 1899. Úgy hangzik a név, mint valami kínai beszállító, pedig egy birminghami úttörő céget takar. Az üzem egy csarnokban volt az akkor már létező Ariel motorkerékpár-gyárral, s mindketten motoros tricikliket készítettek (l. Csonka postai

Fotó:

Triumph 5T Speed Twin, 1948. 1938-ban mutatták be ezt a motort, akkoriban rendkívül modern volt a teleszkópvillája, kéthengeres építése miatt. Konkrétan ezzel a típussal indult el az egyhengeresek háttérbe szorulása és a twinek előretörése. Ezt a példányt

Fotó:

Jól látszik a Triumphon a dinamó és a gyújtás meghajtása

Fotó:

Egy szétfúrt első fék

Fotó:

Olajtartály. Ezek a motorok tipikusan száraz karteresek voltak, máskülönben nagyon magasak lettek volna a blokkok

Fotó:

Mi ez, talán tűzoltókészülék? Mindenesetre nem tűnik civil szerelvénynek

Fotó:

Royal Enfield Crusader, 1959. Már a lengővillás váz korszakában járunk, sőt, nagy újdonságként a motorblokkot és a váltót is egybeépítette a Enfield. Ezt is rendőri oktatási célra szabdalták szét

Fotó:

Elstar JAP Grasstrack, 1948. 1925-ben Angliában a negyvenes években betiltották a közúti versenyzést. A motorversenyzők ekkortól füvön (innen a grasstrack név) tartották versenyeiket. E furcsa helyzetből fejlődtek ki a grasstrack gépek, az olyanok, mint e

Fotó:

Rotrax JAP Speedway, 1950. Versenypályára tervezett gép 500-as blokkal

Fotó:

Ariel Chopper, 1954. Ugye, milyen régi? Na azért nem annyira, a choppernek csak az alapja az 1954-es, 1000-es Square Four, aztán a hatvanas évektől folyamatosan épült tovább. A motor mellett jó kis képsorozat volt az egyes stációkról, meg az újságbeli meg

Fotó:

Ó istenem, a legnagyobb Ariel Square Four-blokk...

Fotó:

BSA Gold Star, 1956. A világ egyik leghíresebb sportmotorja volt vagy egy évtizeden át, ez egy utcai változat. Minimális módosítással iszonyatosan ütős versenymotorok lettek ezekből

Fotó:

Triumph 6T Thunderbird, 1949. 650-es Twin, a Triumph azért kezdte gyártani, mert Amerikának kellettek a nagyobb motorok. Rendkívül jó motor volt, 160-as végsebességgel, finom működéssel

Fotó:

Ősmotor-tárlat messziről

Fotó:

Katonai gépek vigyázzban

Fotó:

A sztár azért mégiscsak egy épített chopper

Fotó:

Igen, azok háttámla-csövek. A kipufogókat lejjebb kell keresni

Fotó:

Triumph 3TW, 1940. Ötvendarabos prototípus-széria készült a hadseregnek 1938-39 során, de soha nem álltak szolgálatba az 1940 novemberi, Coventry-t ért légitámadás miatt. Állítólag jól beválhatott volna. Egyébként ez az első generátoros töltésű brit motor

Fotó:

Norton 16H, 1942. A második világháborúban használt 400 ezer brit motorkerékpár közül nagyjából a negyede volt Norton, és elsősorban ilyen. Ósdi, de megbízható technikájú (oldalt szelepelt blokk, négyfokozatú váltó) motor. A civil, 500-as 16H-ból egyszerű

Fotó:

Royal Enfield, minisztériumi ellátmányi prototípus, 1945. A háborút Nagy-Britannia lényegében átalakított civil motorokkal csinálta végig. 1944-ben írtak csak ki pályázatot katonai célmotorra. A BSA, a Douglas, a Royal Enfield és a Triumph mind benyújtott

Fotó:

Harley-Davidson 42 WLC, 1942. Masszív, erős motor volt, mint az amerikaiak akkoriban mind, de súlya miatt rosszabbul bírta a terepes használatot, mint az európaiak, ez rendre ki is derült bevetéseken. 750 köbcentis, akár 120-at megfutó típus, ami a tipiku

Fotó:

Brockhouse Corgi, 1949. A második világháború alatt készültek az összecsukható Welbike-ok, ejtőernyős használatra. A 98 köbcentis Brockhouse Corgi ezeknek volt a civil változata. A divatos olasz robogók előretöréséig jól fogyott

Fotó:

Motoros görkorcsolya, 1942. Egy bizonyos Thomas Hancocks of Beaconsfield találta fel abban az évben ezt az izét. Csak azért mondom, hogy legyen kit lehülyézni. Lábbal lehetett kormányozni, a gáz-kuplung kombinációt berugózással lehetett kezelni. Guggolva,

Fotó:

Triumph Twin 3TA, 1962. 1957 elején a Triumph bemutatta azt a motort, amely újra fontos szereplővé tette volna a 350-es kategóriában. 'Twenty-One'-nak, azaz huszonegynek nevezte a cég huszonegyedik születésnapja miatt, de a karosszériája miatt hamar rárag

Fotó:

Legalább egy évig megélt valamilyen krómozóüzem az Ariel Chopper elkészítéséből

Fotó:

Velocette LE Mk. III, 1969. Ilyen motor Magyarországon is van. Kéthengeres, négyütemű, vízhűtéses bokszermotor hajtja, kardánhajtásos, préselt acél a lemezváza, állítható a hátsó rugózása. Egy gyöngyszem. Lassú gyöngyszem mellesleg, bár a kezdeti 149 köbc

Fotó:

Nem tudok elszakadni az Ariel Choppertől, annyira más, mint az amerikaiak... Ez egy első nézet

Fotó:

BSA Bantam D1, 1949. A legnagyobb akkori brit motorkerékpár-gyártó, a BSA 1948-ban vezette be a DKW-alapú (német háborús jóvátétel) Bantamet. Húsz évig gyártották, az ötvenes években messze ez volt a legnépszerűbb motor Angliában. Létezett későb 150-es és

Fotó:

Ariel Leader, 1959. Vélt piaci igény diktálta a kétütemű, kéthengeres, modern, burkolt, hidraulikus csillapítású első lengővillás, térdvédős, plexis motorkerékpár létrejöttét. Bár a motor szép volt, senkinek nem kellett jó drágán egy büdösen zakatoló kétü

Fotó:

Cyclemaster, 1953. Az angolok Dongója, amikor épp olyan csórók voltak, mint mi. 25,7 és 32 köbcentis kivitelekben készült, a motort, a kuplungot, az üzemanyagellátó-rendszert, valamint a gyújtást mind beépítették a kerékbe, amit be lehetett szerelni bármi

Fotó:

Lambretta B, 1948. Katonai motornak készült ez is, de szépen átszivárgott civil használatba - persze olasz. A Lambretta a gazdag és értő ember Vespája volt, a minősége messze meghaladta a népszerűbbé vált másik nagy olasz gyártóét. Ez egy korai, 123 köbce

Fotó:

Vespák is vannak a múzeumban, persze, bár az angolok a Lambrettát többre tartották, magasabb ára ellenére is közel ugyanannyi fogyott belőle

Fotó:

BMW R50 Steib oldalkocsival, 1957. A BMW drága motor volt Európában, iszonyatosan húzós volt Nagy-Britanniában. Az akkori modellek kivételes minőségét, motorozhatóságát soha nem vitatta senki, de csak nagyon kevesen tudták megfizetni. Ez egy 490 köbcentis

Fotó:

Még mindig nem tudok betelni az Ariel Chopperrel...

Fotó:

Greeves Hawkstone, 1961. A cég mindössze húsz évig készített motorokat, ráadásul csak egyszerű kétüteműeket, abban az időszakban elképesztő sikereket ért el triál- és terepversenyzésben, mondhatni, a kor rettegett mindent vivője volt. Ennek a 250-es példá

Fotó:

BSA Victor Grand Prix, 1967. Gyári scrambler, Dave Nicoll ezzel indult (sikerrel) az 1967-es és 1968-as Nagydíj-szériában. 441 köbcentis, 35 lóerős

Fotó:

Norton prototípus, 1953. Nem biztos, hogy a lerongyolódott brit munkásoknak pont egy műszerfinom, de kicsit túlsúlyos, másfélszeres árú OHC-250-esre volt szüksége a háború után alig nyolc évvel. Ezt a Norton is felismerte, és nem lett belőle szériamodell.

Fotó:

Gyönyörű nyomórúd-tokozás a 250-es Nortonon, a tervező nyilván látott Vincentet is

Fotó:

Egy kép az Ariel Chopper blokkjáról. Tudják, három főtengely van odabent...

Fotó:

Triumph T150 Trident, 1972. Az egyetlen háromhengeres Triumph-típus (741 köbcenti), a cégközösség miatt kis híján megegyezik a BSA Rocket 3-mal, aminek viszont sokkal jobb neve és designja volt. Versenykivitelei különösen sikeresek voltak a hetvenes évek

Fotó:

Kawasaki 900 Z1B, 1974. A hetvenes évek elejének egyik legsúlyosabb japán superbike-ja. A Honda 1969-ben mutatta be az első superbike-nak tartott valamit, a CB750 Fourt, de ott problémák voltak a villaszöggel, a fékekkel. A Kawasaki volt a második a Z1-es

Fotó:

Leghátul Leon Haslam 2004-es Ducati 999RS-e, aztán Gregorio Lavilla 2006/07-es Airwaves Ducatija, utána John Reynolds és Sean Emmett 2001-es tartalékmotorja, a Ducati 996RS, majd teljes életnagyságban a világot először lecövekelésre késztető Ducati 916-os

Fotó:

Egy rakás modern, nagyon zsír versenymotor, amikhez egyáltalán nem értek

Fotó:

Két Triumph versenymotor, a sárga 1960-ból, a kék 1962-ből. Mindkettőt ugyanabban az összedőlt pajtában találták meg, miután több évtizeden át eltűntnek vélték őket. A sárga a "Yellow Peril", azaz a sárga veszedelem, a másik a kompresszoros "Blue Peril",

Fotó:

Norton Commando, 1975. A Norton az 500-as Dominatorral kezdett bele a twinek gyártásába, a Commando volt az utolsó a szériában. Eleinte 750-es, majd 800-as motorokkal készült. Ha úgy vesszük, a Commando volt a legendás, de elsüllyedőfélben lévő brit motor

Fotó:

Kawasaki 900 Z1B, banántankkal, very seventies-fényezéssel

Fotó:

Mindenféle szörnyű biciklik

Fotó:

Angol, japán, dva bratanki...

Fotó:

Honda CB1100R, 1983; Suzuki RG500 Gamma, 1985. Két, teljesen eltérő karakterű japán sportgép, de mindkettő nagyon hasonlít a versenyeken használt változathoz, és mindkettő szuper sikeres volt. A CB1100R a CB900F továbbfejlesztésével jött létre, és egy ide

Fotó:

Suzuki B-King ABS, 2008. 2001-ben még csak a tokiói szalon egyik tapogatózó-prototípusa volt, 2008-ra motorrá érett. Motorja a mindenkit megölő Hayabusa típus 1300-as, de kompresszorral kellően erőssé tett kivitele, alig 181 lóerős

Fotó:

Honda RC162, 1961. Négy henger, 250 köbcenti, és Mike Hailwood, Jim Redman, Tom Phillips ilyen motorral lett 1., 2., 3. a Lightweight TT-n 1962-ben

Fotó:

Alu váz a Yellow Perilen

Fotó:

Úgy gondolták, hogy egy ilyen csőr áramvonalassá teszi majd

Fotó:

Köpte az olajat ez is

Fotó:

1962-re rájöttek, hogy a tömpe idom is éppoly jó

Fotó:

Ott a kompresszoros Triumph-blokk

Fotó:

AJS 7R, 1958. Ezt a motor olyanoknak készítette az AJS, akik versenyezni akartak, de csak utcai gépet tudtak venni. Hamar ráragadt a 'hülyegyerek-versenygép' név, de a kezelhetőségét, a teljesítményét, a megbízhatóságát mindenki imádta. 1962-ig gyártották

Fotó:

Kawasaki H2R, gyári Randy Hall-speciálgép, 1972. 110 lóerős, 750 köbcentis, egy rakás mindenféle 2., 3., 5. helyet szerzett. És szép zöld, pedig a Kawasaki akkoriban fedezte fel, hogy béka szeretne lenni

Fotó:

Benelli Sei 750, 1975. A világ legkisebb széria hathengeres motorja, egyben az első hathengeres szériamotor is. Ez a példány soha nem volt forgalomban, lényegélben nullkilométeres

Fotó:

Honda CB750 Four K0, 1970. 1968-ban, a tokiói szalonon mutatták be a világ első superbike-ját, mert bizony, minden motortörténész szerint ez az. A Honda, és talán a világ első keresztben négyhengeres szériamotorja. Sokan úgy tartják, hogy egy személyben f

Fotó:

Norton 30M Manx, 1960. Iszonyatosan sikeres, iszonyatosan híres angol versenymotor

Fotó:

Kawasaki gyári versenygép, 1975. Vízhűtés, három henger, két ütem - bár a felépítése fura volt, ez a Kawa mindent szétvert az első Isle of Man TT-n

Fotó:

Hejira Ducati Formula 2, 1983. Egy angol, Derek Chittenden tervezte ezt az olasz motort, amelyet mechanikai értelemben péppé tuningoltak. 1983-ban új körrekordot állított fel az Isle of Man TT-n. 600 köbcentis, 80 lóerős

Fotó:

Egy 500 köbcentis, négyszelepes Rudge-versenyblokk

Fotó:

Rudge-Whitworth, 1928, abban az évben megnyerték vele az Ulster GP-t

Fotó:

Angol, japán, dva bratanki...

Fotó: