C3-ból van, de annál kétszínűbb
Fotó:
Poénnak jó, az élményfaktort a nyithatósága jelenti
Fotó:
Koccanások nyomait hordozza testén
Fotó:
Fotó:
Sokkal rosszabbra számítottam. Ötévesen működik, és sosem romlott el
Fotó:
Nem érhet többet 1,6-1,7 milliónál
Fotó:
Formatervezni tudnak, az biztos
Fotó:
Autónév a nyelvtankönyvből. Mikor vág vissza a magyar autóipar az Ikesige nevű típussal?
Fotó:
110 lóval szinte sportkocsinak kéne lennie. De nem az
Fotó:
A tetőívek amúgy kivehetők, nélkülük még szebb
Fotó:
Fotó:
Hátul egész normális méretű a hely, a kisebb kupé-kabriókkal ellentétben
Fotó:
C3 műszerfal, derűs árnyalatok
Fotó:
Magas ülés, vízálló berendezés, oldallégzsák
Fotó:
Fotó:
A kormány tengelyirányban is állítható
Fotó:
Alig lelakva: az anyagok strapabírók, és csak öt év Budapest után kezdett megzörgősödni
Fotó:
Küszöb megerősítve. Az öv a B-oszlop csonkjából jön ki
Fotó:
Négy főre meglepően jó, pláne ha közülük legalább kettő kicsi
Fotó:
Régen gyűlöltem, ma már látom: bele tudnék törődni egy Sensodrive váltóba. Az első hibájáig
Fotó:
Hű, csak nem egy versenyautó?
Fotó:
Két pedál
Fotó:
A műszerezettség jelképes, a fordulatszám lényegében leolvashatatlan
Fotó:
Simán elbír egy embert a lenyíló fedél
Fotó:
Ponyva rárétegezve az üvegre
Fotó:
Az üveg-ponyva egység együtt felnyitható
Fotó:
Nem tudom, ez épp melyik verzió a kabrió-spider-kupé-pickup listából
Fotó:
Élmény így tolatni
Fotó:
Néha kicsit megszorul a ponyva, de egy kis segítséggel megindul a sínjében
Fotó: