A túl kátyús utakat nem szereti a furcsa futómű, de sima aszfalton meglepően semleges
Fotó:
A testhelyzet megfelelő, nem kell túl nagyot nyújtózkodni
Fotó:
Az esőt ne várjuk meg, sárhányó nincs a motoron
Fotó:
Kiváncsi lennék, hogy éjszaka mire képes a lámpa
Fotó:
Festett vagy matricázott feliratok nincsenek, minden betűt a fémbe véstek
Fotó:
A kis tükörben nem sokat látni, néha egyszerűbb hátrafordulni
Fotó:
A vázba tölthetjük az olajat. A felirat egyszerű és szép
Fotó:
Az első hengernél szárnyként szélesedik ki a váz. Itt csatlakozik az alsó, alumínium részhez
Fotó:
A szívóhang csodás. Akkorát szörcsen gázadásra, mint egy asztmás elefánt
Fotó:
Ha véletlenül összecsinálnánk magunkat, középett távozik
Fotó:
A félkarú lengővillát csillapító Penske rugós tag vége a karbon vázba csúszik
Fotó:
Turn out. A féloldalas kupak jobbra nyomja a gázt. Ha odahúzzuk neki, kilométerekkel odébb is elhajlanak a fűszálak. A közelben gyerekek dőlnek el
Fotó:
Az elvezetés helye nem a legszerencsésebb. Bandázs neki, oszt' gáz
Fotó:
Kulcs nélkül nyílik a benzinbetöltő
Fotó:
120 köbhüvelyk, vagyis 1966 köbcenti. Kerekítsünk kétezerre
Fotó:
Kanyarodáskor ne toljuk le térddel a motort, mert nyomot hagy rajta a nadrág
Fotó:
Logó és szlogen a forgattyúsházon
Fotó:
A kipufogót átvezették a vázon. A rezonancia miatt ügyesen rögzítették is
Fotó:
Az olajhűtő kívülre került. Nem a legszebb, de hatásos
Fotó:
A központi rugóval épített villa meglepően pontos. Az ára felétehetőleg üti a GP-s Öhlinsekét
Fotó:
CM vagyis Confederate Motorcycles. Felőlem a többi amerikai gyár nyugodtan megszűnhet
Fotó:
Úgyis lesz, aki rávágja, hogy nagy, kerek lámpával szebb lenne
Fotó:
Nem Kínában fröccsöntötték. A Wraith részleteibe könnyű beleszeretni
Fotó:
A fordulatszámmérő analóg, a digitális részben megjelentethetjük a sebességet vagy üzenhetünk Darth Vadernek
Fotó:
A tolokapcsoló a benzinpumpát vezérli, a nyomógomb az indítást meg az irányjelzőt
Fotó:
V2, de nem chopper. A Wraith egy sportos utcai motor geometriájával rendelkezik
Fotó:
A kormány széles, nyergében regnálunk a világ felett
Fotó:
Akárhonnan nézzük, nincs szokványos részlet
Fotó:
A Pirelli Diablo Corsa III abroncsok jól tapadnak
Fotó:
Volt, aki azt hitte rá, hogy félkész
Fotó:
Az olasz féket csak a beavatottak ismerik. Erejével nincs gond, kiváló berendezés
Fotó:
Karbon felnik. Az agyon nincs felesleges cicoma, a funkción túli részletek nem illenének a motorhoz
Fotó:
Nyitott primer, szellőző szárazkuplung
Fotó:
Nem tudom, mennyire szabályos az oldalrendszám, de itt ez az előírt rögzítőpont
Fotó:
Keresik a hátsó lámpát? Az ülés fémlapjába építettek be, természetesen LED-es
Fotó:
A pipa melletti gomb a dekompresszor. Megnyomása nélkül nincs start
Fotó:
Vannak, akiket félelemmel tölt el a szabadon futó fogasszíj
Fotó:
Úgy szörcsög, mint egy Ducati, csak kicsivel hangosabban
Fotó:
A rugó anyaga titán
Fotó:
Az ülés réséből lelátni a dolgozó csillapításra
Fotó:
Könnyű hozzáférni az állítható első rugóstaghoz
Fotó:
Eddig még csak versenymotoron láttam ezt a márkát
Fotó:
Kétezer köbcenti. Kipróbálnám ezres egyhengeresként, a hátsó henger helyén kompresszorral
Fotó:
Hajszárítócső vezet az üzemanyagtartályhoz. Na jó, nem csúfolodom: ilyen flexibilis csöveket a versenyautókon használnak Amerikában
Fotó:
A tömítés parafa, jó látni egy darabka szerves anyagot: élő szövet a fémvázon. Vagyis a fém-karbonon
Fotó:
Naná, hogy ezeket is fémtömbből forgácsolták ilyenre
Fotó: