4899 x1860 x 1464 milliméternyi know-how, végre egy kicsit tradicionálisabb formába öntve.
Fotó:
2968 milliméteres a tengelytáv, ez majdnem tíz centiméterrel hosszabb az E-osztályénál
Fotó:
Ha nincs radar, akkor a vesék mögött motoros flepniket találunk, melyeknek köszönhetően gyorsabban éri el a motor az üzemmeleg szintet
Fotó:
Első pillantásra nem tűnik túldizájnoltnak, de rengeteg apró részlet és finomság adja a karakterét. Nincs bambulás, ez így biztosan egy ragadozó
Fotó:
A régi húsfeldolgozó üzemet jól ismertük mindketten...
Fotó:
A remek Sorround View-rendszernek köszönhetően (ami persze nem újdonság), a legkisebb helyre is bátran be merünk parkolni
Fotó:
Ekkora vese messze nem kell hozzá, hogy felismerjük, ez egy BMW. Szerintem inkább a szükség (és a nagy V8 hűtése) szülte, mint a formaterv
Fotó:
A klasszikus limuzinforma egyszerűen örök. Nagy, erős motort sejtető, hosszú motorházfedél, lapos szélvédő, csónakfar. Ezt lehet szeretni
Fotó:
Bár az orrhoz képest aránytalanul kicsinek tűnhet az utascella, ennek ellenére a hátsó üléseken bőven van hely mindenféle méretű élőlénynek
Fotó:
A ledes hátsó lámpák felületét megnövelték, tökéletesen láthatóak minden körülmény között, bár kétségkívül ez az autó legkevésbé harmonikus része. És ezzel mindent elmondtam
Fotó:
Mire Frankie és Zoé hulláit összefüggésbe hozzák velem, már rég egy másik kontinensen faljuk az utat
Fotó:
Autónyi felárat kérnek az aszimmetrikus méretű és abroncsokkal szerelt felnikért. Nem kell csodálkozni, ez ilyen liga
Fotó:
Kívánj gazdám...
Fotó:
520 liternyi csomagtér nem a világ, de azért messze nem kevés. Két-három hulla, vagy pár zsáknyi cement? Gond nélkül befér.
Fotó:
A fény-árnyék vonal dobja fel az oldalnézetet. Nézzék csak, nélküle mekkora sík lemezekből állna össze!
Fotó:
Amit szerettünk a hetesben és az 5GT-ben, azt szeretjük itt is. Minden vonal horizontálisan nyúlik, tágítja a teret, a világos, finom bőrkárpit és a tetőablak pedig otthonos, kellemes hangulatot adnak
Fotó:
A középkonzol rendkívül széles, de a kabin is, így ritkán akad össze a térdünkkel
Fotó:
Ezt látja az infravörös kamera a majomból. Külön figyelmeztető üzenet villan fel: önálló vezetésre nem alkalmas, nem pótolja az emberi érzékszerveket!
Fotó:
Ez pedig az egyik - sárvédőre helyezett - oldalkamera képe
Fotó:
A fejet persze lehagyja, hiszen derékmagasságtól számol a Surround View rendszer. Ilyenkor teljesen az autó mellett állok
Fotó:
Elmúlt belőle az a kicsit kellemetlen, roszogós érzés, alig kell pöckölni. Az elektromos kézifék alatt található Auto Hold gombot megnyomva megálláskor fékezi az autót, levehetjük lábunkat a fékpedálról anélkül, hogy üresbe tennénk a váltót (ami öreg hiba
Fotó:
Persze könnyen koszolódik, de valamit valamiért. ide járhatna tanulni a Volvo bőrtechnológiát
Fotó:
Az első ülést a beltéri fotók kedvéért majdnem teljesen hátratoltuk, de még így is maradt ennyi hely a térdem előtt. 189 centi magas vagyok
Fotó:
A HUD-ot kötelezővé tenném minden autóba. Ezen a navigációs rendszer is jelzi, merre hány méter
Fotó:
Sávtartó és sávfigyelő rendszer. Utóbbi a kormányt rezegteti, előbbi el is fordítja, finoman, ha elmásztunk volna a sávból. Négyszer megteszi helyettünk, de ötödikre már bimbammol
Fotó:
A kormány mögötti fülek ideig-óráig jó játéknak bizonyulnak, egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy úgysem vagyunk gyorsabbak vagy okosabbak az automatánál. Az Sport módban pontosan tudja, mit kell tenni ahhoz, hogy a kerekekhez mindig jusson elég erő
Fotó:
Futóműkarakterisztika állítás és teljesen kikapcsolható DSC. Utóbbi nem kéne, de sokat jelent, hogy gondoltak még ránk...
Fotó:
Balról jobbra: sávtartó, ütközés-előrejelző, sávfigyelő, Night Vision és HUD on/off
Fotó:
Üzenet a Lexusnak: nem bimbammol, ha bekapcsolva hagytuk a fényszórót. Kikapcsol
Fotó:
A világ tán legtestreszabhatóbb ülése. Egy amputált karú polip is megtalálja a neki kényelmes pózt. A két kis gombocska felfújja és leereszti az oldaltámaszt. Ha leállítjuk a motort, akkor automatikusan kienged
Fotó:
A kidolgozás minősége példás, még a plasztik-bőr találkozásánál is
Fotó:
Ez az a méret, amivel az ember még mer csapatni egy jóízűt. A kormányoszlopot természetesen motor mozgatja minden irányba
Fotó:
Az utas sosem panaszkodik, nincs neki miért
Fotó:
Az egyik nagyon régóta szinte változatlan alkatrész: az árnyékolóroló
Fotó:
A zsanérok rejtve maradnak, a mély üregben pedig még sok minden
Fotó:
Szerszám már alig van a klasszikus kis fedélben, kötelező felszerelés annál több
Fotó:
Elektromosan nyílik-csukódik, és ha kell, bezárhatjuk az egész autót innen is
Fotó:
Bár nem sűrűn lát majd lapraszerelt svéd szekrényt, azért látszik, hogy nem jönne tőle zavarba
Fotó:
Hátra is jutott a jóból
Fotó:
348 milliméteres első féktárcsa. Kell-e még mondanom, hogy a fékek kiválóak?
Fotó:
Hopp, az egyik oldalkamera
Fotó:
Ott figyel a Terminátor
Fotó:
Súlyos függőséget okoz a soros hathengeres benzinmotor hangja. Bárcsak örökre megtartanák... Ráadásul ez itt kapott egy kettős megfúvású turbófeltöltőt
Fotó:
306 lóerőhöz mi járjon? Egy kormos, lefelé görbülő?
Fotó:
Piszkosul kéne. Ha árának tízszerese lenne a számlámon
Fotó:
Itt világítja meg a kilincseket, illetve az autó egész környezetét. Sárba ne lépjünk előtte
Fotó:
Szigorú tekintet, dombornyomott motorháztető
Fotó:
Még mindig ez a legsportosabb, ebben teljesen biztos vagyok
Fotó:
Itt vetít a HUD. Néha érdemes áttörölni egy puha ronggyal, sokat javíthat a kép minőségén
Fotó:
Itt érzékel. Majd döntést hoz, nem is egyet. Lassan félhetünk tőle? Ugyan. Értünk teszi, nem ellenünk
Fotó:
Ott, a piros matrica fölött a sokadik kis kamera
Fotó:
A V8 egy másodperccel gyorsul jobban százra, de 3,4 literrel többet fogyaszt. Én kombináltan rúgva, hajózva kaptam 12-t, ami nagyon jó
Fotó: