Pirosban nagyon feltűnő, egy hétvége alatt három járőr és két benzinkutas kérdezte meg tőlem: mi ez és mennyire megy?
Fotó:
A hátsó, elektronikusan záródó sperrdiffinek köszönhetően jókat lehet vele majomkodni a hóban
Fotó:
Alapból 19 collos felnik járnak hozzá, ezek a 20-asok ugyanannyit nyomnak és bizony kapnak is a hazai utakon rendesen
Fotó:
Már az alap Insignia is az utóbbi évek legszebb Opelje, az OPC különösképp
Fotó:
Az előredöntött hátfal és a két, masszív kipufogó adja a dinamizmus nagyját
Fotó:
Kevés a határozott él, a parkradar szinte kötelező
Fotó:
Nincs ezzel baj, komolynak néz ki, az is.
Fotó:
Fehér legyen és kombi, úgy az igazán dögös
Fotó:
Tigrisfogként aposztrofálja az Opel, maradjunk inkább a levegőbeömlőknél, az nem égő.
Fotó:
Kétségtelen, hogy a nyílás szűk és az ajtók is nyílhatnának nagyobb szögben.
Fotó:
Nem kamu, valódi. Jár a piros pont
Fotó:
Ízlésesen komponált légterelő.
Fotó:
Dörgedelmes a hangja, titokban mindenki leereszti egy picit az ablakot. És ezt kevés autó tudja kiváltani az emberből.
Fotó:
Tartalomhoz a forma...
Fotó:
Szépnek szép, de annyira nem könnyű. Magnéziumot ide, még ha drágább, akkor is.
Fotó:
Minden Insignia tükre kicsi
Fotó:
Hasznos a hővédő, borzalmas meleget termel a V6-os turbómotor
Fotó:
Ott lapít a csiga, 0,9 barral tölt.
Fotó:
Picit...khm...elnagyolt részletek
Fotó:
A selyemfényű dekor kellemes szemnek és kéznek egyaránt
Fotó:
Csak a navival együtt rendelhető Infinity-rendszer szépen szól, de a fejegység borzasztóan kelletlen, zajos és a picit karcos cédékkel sem boldogul már
Fotó:
Csupa ív odabent is, szinte körbeöleli a sofőrt
Fotó:
Messze a legjobb nem prémium szintű beltér.
Fotó:
Minden kézre áll, az ergonómiával nagy gond nincs
Fotó:
Egyértelműen a legjobb hely, szeretni fogjuk. A kormány fogása remek, a combtámasz nagyon hasznos
Fotó:
Klasszikus GM-kezelőszervek, valahogy így kellene ezt csinálni Franciaországban is.
Fotó:
Az Opel Performance Center sportos modelljeire nincs sok panasz
Fotó:
Szép csőműszerek, jól olvasható számlapokkal
Fotó:
Újabb piros pont, sok hasonló autóból hiányoznak ezek az elég fontos adatok
Fotó:
Ha kedvünk szottyan egy pályanaphoz, a stoppert otthon hagyhatjuk
Fotó:
Fotó:
Információ-overload
Fotó:
Ezt tudja sztrádán, nyugodtan, hébe-hóba megnyomva egy picit
Fotó:
Na, ez a plasztik nem tetszett, a gomberdővel azonban könnyen boldogulunk
Fotó:
Este zavaró, jobb, ha bekapcsoljuk a rádiót és lehalkítjuk. Ezzel esti módba kapcsol a kijelző és csend is lesz
Fotó:
A FlexRide rendszer üzemmódválasztó gombjai. A köztes Sport-mód szinte sosem érdekelt, normál módban is nagyon kemény, OPC-ben egyenesen ultrabeton
Fotó:
Picit hosszú úton jár és határozott kezet igényel, de bírja a strapát
Fotó:
Kabátban nem érdemes beülni, az ujja váltáskor hajlamos elakadni a tekerőben, de hát ki a fene akarná ezt kabátban vezetni?!
Fotó:
Tárolórekeszből van bőven, az USB-aljzat ott lapul az oldalában, az ajtózsebek jókorák
Fotó:
Hibátlan ülések, bár állítható oldaltámasz még elkelne nekik.
Fotó:
Elektromos, naná!
Fotó:
Ketten megtalálják a helyüket, kis feszengés után
Fotó:
Óvatosan kell pakolni, a két méretes hátsó hangszóró belóg a csomagtartóba
Fotó:
Pótkerék nincs, defektjavító-szett igen
Fotó:
A masszív keresztmerevítő leszűkíti a keresztmetszetet, de egy lapraszerelt szekrény tán betuszkolható
Fotó:
500 liter így, az azért nem rossz érték
Fotó:
Nincs túlcsicsázva, ennyi elég is ahhoz, hogy mindenki belénk kössön
Fotó:
Az egyik legjobb hangulatfokozó elem
Fotó:
Jön a gólem!
Fotó: