Ez a nagyobbik Sportster, van belőle 900-as is
Fotó:
A váltó ötfokozatú, de már elég régóta. Mégis büszkék rá.
Fotó:
Még az olajtartály beöntő nyílása is kívánatos
Fotó:
A hátsó lámpát az indexbe integrálták
Fotó:
1983 óta szíjhajtásos
Fotó:
Nyers, zakatoló, de nagyon szép hangja van a V2-esnek
Fotó:
Na, ez a gumi sem Hondákra készült
Fotó:
A hátsó futümű nem versenytechnika
Fotó:
A lábtartó elöl van, de alacsonyabbaknak sem túl távol
Fotó:
Múltat idéző, mégis kívánatos forma
Fotó:
Ha ez a sportos modell, akkor milyen a többi?
Fotó:
Folt hatásában egyszerű, pedig minden részletet aprólékosan kidolgoztak rajta
Fotó:
Bármelyik testvére mellett eltörpül
Fotó:
A 16-os első gumi ballonos, ez kell a múltidézéshez
Fotó:
Gyárilag nem hangos, épp csak rotyogós
Fotó:
Fura helyen vannak a visszapillantók, eltart egy ideig, mire megszokja az ember
Fotó:
A háború utáni éveket idézi meg. Innen a név is
Fotó:
Tömör, kompakt, irányítható
Fotó:
A 48 csak egyszemélyes. Persze kapható hozzá ez-az
Fotó:
A Sportster kezdőknek is alkalmas
Fotó:
Fordulatszámmérő nincs, érzésre kell váltani
Fotó:
A Babetta-nyereg kényelmes
Fotó:
Büszkén hirdetik hol készült. Ennek ellenére valószínű, hogy Yorkban szerelték össze
Fotó:
Csak a kép kedvéért vettem fel a majompózt, de egyébként is fura helyzetben kell ülni
Fotó:
Hosszú távú túrákra nem a legalkalmasabb
Fotó: