A találkozás apropója: az én motorom egy belpiacos japán, a CB meg egy olasz gyártású európai Honda
Fotó:
Akad pár hasonló vonásuk. Két apró eltérés: a szögletes tükör, a kapcsoló, ja, és a V és soros motor, meg 250 köbcenti
Fotó:
A CB500 S-t a fejidom különbözteti meg a pucér változattól
Fotó:
Pont elég jól megy, öt másodperc alatt megvan a száz
Fotó:
A szelet a fej magasságába dobja az idom
Fotó:
A futóműben nincs sok finomság, sima kétoldali teleszkóp hátul, nem központi, himbás rendszer. Öreg motornál ez sosem baj
Fotó:
Fotó:
Ez a dob már nem a gyári, hanem utángyártott
Fotó:
172 kiló jut 58 lóerőre. Azért nem rossz
Fotó:
Hiába, nem Nissin, csak Brembo...
Fotó:
Fotó:
Egy baleset után kapott magasabb stucnikat, ez a sima CB500-é
Fotó:
Utángyártott, kétezerért. Persze ez rezeg is, szemben a 14 ezres gyárival
Fotó:
Igazi gép. Nem túl finom, de erős, mint egy barom
Fotó:
Fotó:
Az ülés nem túl jó tömésű, kapott is zselés betétet
Fotó:
Fotó:
Sokat filóztunk, hogy miért van sok Hondán ez a matt betét. Tán rövid gatyában nem ragad hozzá az ember?
Fotó:
Van hová akasztani a csomaghálót
Fotó:
Tárolóhely a fejidomban
Fotó:
Ez már a hátsó tárcsafékes változat, az első kiadás még dobfékes volt
Fotó:
Az idom meghökkentően jó szélvédelmet ad
Fotó:
Olasz gyártás, de nem rossz. Sőt.
Fotó:
Magyar földre magyar dudát! Ott a médinhungari felirat
Fotó:
Nincs túlműszerezve, benzinszintmérő nincs
Fotó:
Így néz ki a sima CB500, a szélvédő utólagos. Jóval elterjedtebb, valószínűleg sokkal olcsóbb volt, mint fejidommal
Fotó: