A színe messziről elárulja, hogy milyen quaddal van dolgunk. A terepes előd fejlesztésében versenyzők segítkeztek
Fotó:
A masszív, állítható lengőkarok bírják az ütéseket
Fotó:
RoadGo, vagyis utcára is alkalmas minta
Fotó:
A műszerfal a szükséges minimumot mutatja, de ide nem is kell több
Fotó:
Merev tengely, nincs differenciálmű
Fotó:
Központi WP rugóra támaszkodik a hátsó, természetesen állítható a szerkezet
Fotó:
Normális hátsó lámpa és rendszámtábla-világítás
Fotó:
Az irányjelzők szintén a forgalomba helyezéshez kellenek
Fotó:
Az 525-ös blokk nem ugyanaz, mint ami a motorkerékpárban volt
Fotó:
A kapaszkodót markolva könnyen odébb taszíthatjuk a KTM seggét
Fotó:
Balesetvédelmi felszerelés: a keret és a háló súlyos lábsérülésektől menthet meg bennünket
Fotó:
Az elődmodellen Öhlins volt - azt könnyű felismerni az arany tartályról
Fotó:
Masszív füllel fogatták meg az anyagában színezett sárvédőt
Fotó:
Csáprágók a lámpatest alatt: azért nem éjszakai motorozáshoz tervezték
Fotó:
Magura versenyfék, védett tárcsa, teflonos fékcső - minden quadra hasonlót kívánunk
Fotó:
Nemcsak a rugóstagok, hanem a futómű is állítható
Fotó:
A kezelőszerveket már a Husabergen megszoktuk
Fotó:
Megnőtt a karter, több olaj fér bele
Fotó:
LED világítja be a sokszögű burát
Fotó:
Mutáns, csuklyás szörnyre emlékeztet az idom
Fotó:
Ilyennel a forgalomban? Nem hétköznapi, de kivitelezhető
Fotó:
Akinek az túl keskeny, vásárolhat hozzá szélesítő lengőkarokat
Fotó:
Hála az égnek, nem üvölt a kipufogója, nem lőnek le az erdészek
Fotó:
Herr Trunkenpolz megsértődne: a KTM logó T betűjét kitakarta a sárvédő
Fotó:
A csúszó fenékhez ellenkormányzás dukál
Fotó:
Ha rossz a testsúly, könnyen elemelkedik a hátsó kerék
Fotó:
Nem kell gyorsan menni a betyárkodáshoz
Fotó:
Hiába a sárvédő, az összes latyak az arcon köt ki
Fotó: