Az első cím egy taxis céghez vitte. Egy törött, egy vizsga nélküli, egy méregdrága autó. Akár ómen is lehetett volna a projekthez e vállalat neve: „KPM-UK"
Fotó:
Kitt mindenhol
Fotó:
Még a szabadjelző (ami Angliában nem az) is szétrohadt
Fotó:
Könnyítik már a Le Mans-ra
Fotó:
Ez valaha küszöb volt
Fotó:
Szerencsére elégnek bizonyult ide a sík lemez és a zártszelvény is
Fotó:
Mialatt lakatolták, Tamás a műanyagokat újította fel. Mind törött, furkált volt
Fotó:
Ha hiszik, ha nem, ezt a fura autót nyugodtan leinthetik az utcán, ha éppen szabad. Normál tarifával visz
Fotó:
Nem kicsusszan belőle az ember, mint egy személyautóból, hanem kisétál, igaz, kicsit görnyedten
Fotó:
Beillik a tájba?
Fotó:
Sofőr, kilométerekre
Fotó:
Néha problémát okoz a jobbkormány, például parkolójegy-átvételnél. Erre van a teleszkópos kéz...
Fotó:
Szálloda elé tökéletes dísz
Fotó:
Nem FX4, ez már Fairway
Fotó:
Nem olyan régi, mint amilyennek kinéz. A kocsi 1993-as, a forma 1958-as
Fotó:
Nem világít hátrafelé a szabadjelző! Muramiste, muramiste
Fotó:
Azért kell a hatalmas dudor, hogy a tárcsafék ellenére megmaradhasson a kis fordulókör
Fotó:
A világon szerintem 20-ból 19 civilizált ember megismeri ennyiből
Fotó:
Műanyag kilincsek – ez már az újabb széria
Fotó:
Jellegzetessége a törés az oldalvonalban
Fotó:
Austin 1100-ról származnak a lámpák
Fotó:
Itt van az áramtalanító
Fotó:
Motor a Nissan Terranóból
Fotó:
Szinte a legelső pontja a kocsinak a kormánymű. Ebben már csuklós a kormánytengely, de kicsivel korábban még dárda szegeződött a sofőr mellének
Fotó:
Ennyire ki lehet tekerni a kormányt. A fordulókör átmérője 7,6 méter
Fotó:
Angliában nemigen látni ám ilyen szép állapotú példányt
Fotó:
Öreg hölgy – kinti becenév
Fotó:
Tamás és a második kedvence
Fotó:
Igazából semmi nem fér a csomagtartóba, de nem is csomagszállításra való
Fotó:
Emelő, kerékkulcs, taxijelzés
Fotó:
Az egész kocsin új a fényezés
Fotó:
Valójában furgon méretű
Fotó:
Kevés célszerűbb eszköz mozog az utakon
Fotó:
Már Rover-műszeres, telikormányos, kicsit hangulatromboló. A Smiths-órákkal, billenőkapcsolókkal, vékony volánnal biztosan stílusosabb volt
Fotó:
Lemoshatós
Fotó:
Ez a zár
Fotó:
Biztosítéktábla gyors eléréssel
Fotó:
Ami kell, azt mutatja
Fotó:
Tamás az overdrive kapcsolóját felhozta a műszerfal tetejére, mert lent szinte elérhetetlen volt
Fotó:
Ide maximum csomagot szabad tenni
Fotó:
Magyar taxaméter Tamás készítette házban
Fotó:
Korrekt kis ajtóhatároló
Fotó:
Ide azért még férnek bőröndök
Fotó:
Iszonyatos a hely mérete
Fotó:
Már nincs meg a londoni taxikód a fekete plaketten
Fotó:
Nehogy valakinek beakadjon valamije
Fotó:
Menet közben automatikusan bezár, és csak akkor nyílik, ha a kuncsaft fizetett
Fotó:
Innen is egy hodály
Fotó:
Nem valami kényelmesek a lehajtható ülések
Fotó:
Olvasólámpa jár mindkét oldalon
Fotó:
Olyan nagyon azért nem lehet hátratolni az ülést
Fotó:
Külön szabályozható fűtés az utasoknak
Fotó:
Ennyi az ablakemelő-szerkezet. Nem komplikálták túl, viszont nem is romlik el
Fotó:
Lábtér-fűtés is van
Fotó:
Dől, billen, de ezeknél a sebességeknél ez alapvetően nem számít
Fotó:
Kár, hogy nincs több, sok ilyen autó szebbé tenné Budapestet is
Fotó:
Mindenki bámul
Fotó:
Állítólag 130-cal is tud menni, de már a 100 is feszegeti a határokat
Fotó:
Az unatkozó budapesti utas kedvére böngészheti a londoni taxitarifákat
Fotó:
Sose gondoltam volna, hogy egyszer még londoni taxi tesz le az irodánk előtt
Fotó:
Még egy régi FX4 1979-ből. Króm lökhárító, lapos kerék, kis dísztárcsa
Fotó:
Kicsit homályos és rosszul vágott a kép a régi FX4-ről, mentségemre szolgáljon, hogy életem első tekercs filmjéről származik, tizenegy éves koromból
Fotó:
Ez is London, 1979, jól látszik a stílusos, vékony kormány
Fotó:
Egy későbbi angliai úton fotóztam, talán 1995-ben. Akkor még eléggé új dolog volt a telimatricázott FX4
Fotó:
Kinagyított részlet egy harmincéves diából. Jól látszik a klasszikus FX4 összes jegye, a krómkupak, a krómütköző. Akkor már csak nagyon kevés nyuszifüles autó közlekedett Londonban