A kipufogó sajnos már nem gyári, de a szénszál utánzat nem áll neki rosszul
Fotó:
Időtálló forma, klasszikus színkombináció
Fotó:
A plexi kicsit bubisabb a gyárinál
Fotó:
Széles tank, mély horpasztással
Fotó:
A 180-as hátsó gumi volt akkoriban a legnagyobb méret
Fotó:
Utasnak is kényelmes, eddig nem volt panasz
Fotó:
A tankpad a kakukktojás
Fotó:
A hűtővíz kiegyenlítő tartály is itt kapott helyet, plusz a hátsó ülés alatt némi raktér szerszámoknak, láncspray-nek
Fotó:
Utólagos bukógomba
Fotó:
Minden alu
Fotó:
Az első fék olyan jól sikerült, hogy az R1 is átvette és a mai napig ez van több típuson
Fotó:
Kövérkés test, ezen elférnek a régimódi indexek
Fotó:
A váz gyárilag nem polírozott
Fotó:
Ma már nem gyártanak sportmotorra ilyen vaskos fejidomot
Fotó:
A versenytársaktól megkülönböztető extrák a fényezésen villognak, az egyenes alu hídváz és a kipufogóvezérlés azóta már szinte sztenderd
Fotó:
Az ülés zárja a farokidomban
Fotó:
Az ülés alatt akku és egy bosszantó utólagos riasztó
Fotó:
Az ülés zárja és csomagrögzítő kampó
Fotó:
Kormos a kipufogó: nincs nagyon hajtva. Nem tudjuk honnan származik
Fotó:
A fék egyujjas, a markolat utólagos, sok a bowden: elektronikus gázról itt még nem is álmodtak
Fotó:
Jellegzetesen előre döntött blokk
Fotó:
Hátsó egydugattyús fék, kipufogón enyhe bukásnyomok
Fotó:
Váltókar és rudazat, használhatóságára nincs panasz
Fotó:
Szűk és lassú manővereknél jól jön a hátsó fék is
Fotó:
Szigorúan analóg műszerek
Fotó:
A kormánycsutkák sportosan a villahíd alatt, mégsem kényelmetlen
Fotó:
Innen nagyjából lemérhető az üléshelyzet, azért nem túramotor
Fotó:
Nem gyári extra a celluxos index-optikai tuning
Fotó:
Alig látszik hogy nem felfordított teleszkópos, de nincs is rá szükség
Fotó:
1002 köbcenti
Fotó:
Kényelmes az üléshelyzet
Fotó: