Nem kapott valódi egyliteres blokkot
Fotó:
Így viszont olyan vékony maradhatott, mint egy 750-es
Fotó:
Csak rápattanunk a darázsderékra és húzunk egy gázt
Fotó:
Túrázáshoz legfeljebb egy tanktáska jöhet szóba
Fotó:
A kipufogók és az egykarú konstrukció miatt ez a szebbik profilja
Fotó:
Az első sárhányó a teleszkópnál elég határozottan véget ér
Fotó:
A gyári kipufogórendszer - még ma sem hiszem el a hangját
Fotó:
Négy henger sorban, egy trellis-vázba szorítva
Fotó:
750-es, nagyobb furattal és lökettel
Fotó:
A test legszélesebb pontja is elég keskeny
Fotó:
A hátsó ülés speciel tényleg brutális
Fotó:
A tipográfia nagyon hasonlít az eredeti, 1945-ös logóra
Fotó:
Az olasz trikolór sajnos csak egy kis pufi matrica
Fotó:
Igazából természetesen nem forog el 15 ezerig
Fotó:
Nagyon közvetlenek a gázreakciók
Fotó:
Minden csavar, kapcsoló, markolat míves kialakítású
Fotó:
Fotó:
Az Agusta hangja csak a kegyelemlövés
Fotó:
Fotó:
Bő fél kilót faragtak le a 750-es blokk tömegéből
Fotó:
Rövid a tank, nem kell nyújtózkodnunk
Fotó:
Az aerodinamika elképesztően jól sikerült, kiváló a szélvédelem
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Mindene annyira kicsi és finom, hogy ezen tényleg nehéz bakancsban váltogatni
Fotó:
A hátsó ülés tökéletes: senkit se csábít arra, hogy felüljön mögénk
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
Fotó:
A térváz így feketében kicsit eltűnik
Fotó:
Apróság, de kellemes extra az oldalra vezetett szelep
Fotó:
Meglepően kényelmes
Fotó:
Mint egy szűk cipő, ami rettenetesen megtetszett...
Fotó:
Fotó: