Akármilyen hihetetlen: megbízható. Pár apró hibája volt, és kész. Ellenben, nem takarékos
Fotó:
8,8 alatt van százon, ami akkoriban átlagos GTI-gyorsulás volt.
Fotó:
Bámulatosan kanyarodik. Csak egyre kell odafigyelni: jó gumi legyen rajta
Fotó:
Kis szottyadék 106-osnak néz ki
Fotó:
Akárhonnan is nézem, nem látszik rajta a vérszomj
Fotó:
A legjobb 306-os forma, kis küszöbdísszel az S16-on
Fotó:
Mindig is azt mondtam, hogy a franciák csodákra képesek egy szimpla csatolt lengőkaros futóművel. Íme az egyik példa
Fotó:
Morcos az oroszlán
Fotó:
Ez a semmi kis felirat jelzi a nagy erőt. Amúgy ez mindössze ennyit tesz,, hogy 16V
Fotó:
Esőérzékelő. Van olyan eső, amit jól érzékel
Fotó:
Egészen apró a tükörház. Benne a tükör még kisebb
Fotó:
Se nem túl széles, se nem túl nagy: 195/55 R 15. Ma ez egy kisautó kerékmérete
Fotó:
Ma ugyanehhez az élményhez 240-250 ló kell, minimum
Fotó:
Még azokból az időkből, amikor egy szívó benzinmotor lehetett jó
Fotó:
Van ABS, sőt, elektronikus fékerőelosztó is
Fotó:
Ez még nem fly-by-wire: jó kis bovden
Fotó:
Sokkal öregebbnek tűnik, mint amilyen. A középkonzol homorú, a műszerfal síkjai dőlnek-borulnak. Szokatlan formavilág, de legalább egységes
Fotó:
Akármilyen hihetetlen, a műszerfal felszíne puha tapintású
Fotó:
Kár, hogy a kormány csak le-föl állítható
Fotó:
Pöpec kis rádióvezérlő, csak már nem a szánalmas gyári cucc van a kocsiban, így nincs dolga
Fotó:
Olajhőmérséklet-mérő. Még sosem közelítette meg a piros tartományt
Fotó:
A klíma félautomata: a hőfokot magától állítja, a levegőelosztást nem
Fotó:
Amikor megjelent, még a vezetőlégzsák sem volt széria, mire megszűnt, már oldallégzsák is volt benne
Fotó:
Kissé megkopott már az alcantara
Fotó:
Viszont az ülés magassága is állítható
Fotó:
Könnyű bemászni, elférni már nehezebb. Ma egy 207-es tágasabb hátul, igaz, ez az ülés meg jobb
Fotó:
Normál méretű csomagtartó. A kalaptartón utólagos hangszórók vannak
Fotó: