Minden turbós Volvo a mai napig megkapja a keresztbe csíkot a hűtőrácson. A fényszórók mosásával a már lemosott ablakot összevizezi, egy plusz törlés kell.
Fotó:
R-Design küszöbök, hatalmas kerék, krómozás. Kész is a sportos dízel Volvó
Fotó:
A sárga lámpa a holttérfigyelő lámpája, ha világít, ne váltson sávot, mert mehet a biztosítóhoz egyből.
Fotó:
Vegye észre a piros fényt a műszerfal felett a szélvédőn, az a ráfutásgátlás első védelmi vonala, később kolompol és fékez is
Fotó:
A nagyon peres gumikkal nem olyan jó a futómű, mint a kevésbé peressel, jobban ráz tőle. A lehető legkisebb felnivel vegye.
Fotó:
Ebből a szögből akár S60 is lehetne, vagy S40. Látott már bárkit, aki meg tudja őket különböztetni?
Fotó:
A márkajelzés melletti alig kivehető négyszög a távolságtartó automatika és a ráfutásgátló radarja, ha egy Volvón ilyet lát a tükörben, biztos lehet benne, nem fog önnek menni
Fotó:
Ebben sajnos nem volt kanyarfény, ami 15%-al képes elfordítani a fénycsóvát, és nappal kikapcsolja, hogy ne kopjon a mechanika.
Fotó:
Alumínium küszöb, nagy kerék, némi ültetés: az R-Design részei, nélküle jobb.
Fotó:
Sok szép forma létezik, de szedánban nekem a W126-os Merci után ez a kedvencem
Fotó:
Az új, 205 lóerős D5 motor védjegye a hátul dupla kipufogó, nem kamu, mindkettőn kifúj rendesen, de keveset, mivel Euro5 és részecskeszűrős
Fotó:
Az eleje olyan puha, hogy kézzel is nyomkodható.
Fotó:
A tükörindex Papptibi mumusa, nem szereti, igaza is van bizonyos szempontból, szerintem is elkelne mellé az első sárvédőre is egy-egy.
Fotó:
Fortuna keréktárcsa 18 colos, 380 000 Ft, ne vegye meg. Iinkább a követéses tempomatot, vagy üléshűtést helyette.
Fotó:
Valaki bedobott egy csikket az ablaktörlő mechanikához, köszönjük meg neki együtt!
Fotó:
Ennyi látszik az új D5-ből, ennél jobban ne érdekelje, remélhetőleg nem lesz dolga errefelé sohasem
Fotó:
A kilincs tényleg fémből van, télen hideg, nyáron meleg. Itt kezelődik minden villanyablak, a két első automata – mindkét irnyba.
Fotó:
A világítást megvételkor elég bekapcsolni, soha többé nem nyúl majd hozzá , ahogy az elektromos kézifékhez sem, hiszen automata. Ezen a részen csak a tanksapka nyitót nyomkorássza!
Fotó:
Az alumínium betétek az R-Design részei, a navigáció képernyője használaton kívül a műszerfalban pihen
Fotó:
Alumínium pedálok a sportosság jegyében, és a mindentvivő tempomat kezelőerdeje a volán baj oldalán.
Fotó:
A navi bekapcsoló gombjai – ha megvan, remekül használható.
Fotó:
Kulcs és gomb az indításhoz. Sajnos be kell tenni, nem elég a zsebben.
Fotó:
Ez a kék műszerfal design új, az előző nekem jobban tetszett. A vezetőt informáló rendszer zseniális, valahogy mindig csak azt közli, ami fontos.
Fotó:
Az alsó sort figyelje: ráfutásgátló, sávelhagyás figyelmeztető, holttér figyelő, parkradar, ami csúcsforgalomban gyakran becsipog, ha az emberhez közel jönnek a többiek
Fotó:
A klíma valamiért a hűtést csak a középső rostélyokon keresztül tudja elképzelni, pedig máshol azért meg tudják oldani a jól működő automata módot.
Fotó:
A lebegő konzol zseniális találmány, parkolókártyák tucatja elfér mögötte, és a térdet se nyomja, ugyanis az pont a lyuknál van.
Fotó:
A navigáció sajnos nem naprakész, de legalább nem csak a főváros környékét ismeri: az "új" M7-es pl egy mező neki, és át akar terelni a 70-es útra.
Fotó:
Soha ne vegyen Volvót kézi váltóval, az automata annyira kelletlen, hogy imádni fogja, viszont rángatásmentesen dolgozik együtt a motorral.
Fotó:
A két pohártartó bizonyos környezeti tényezők együttállása esetén hűtődik, de ezeket nem sikerült reprodukálni.
Fotó:
Megérkezett az USB kábel, a régin csak Aux-in van, és ott a távirányító, ami a navit és a hifit vezérli.
Fotó:
Az ülésállító mechanizmus használatához nem kell érettségi, három embert tud megjegyezni, de sajnos nem engedhető eléggé mélyre.
Fotó:
Valamiért ezek a székek nem olyan kényelmesek, mint a másikban, és sajnos nem hűthetők, ami a visszapillantó tükör óta az egyik legfontosabb extra. Kényelmesnek persze kényelmesek, de azért pár évig tartsanak benne egy nagytestű állatot.
Fotó:
A szokásos könyöklőbe integrált pohártartó, de ne ezen akadjon meg a szeme, hanem a hátsó lábtéren, ami epikus.
Fotó:
Világítás és tetőablak panel: tökéletesen alkalmas olvasáshoz is. A másik autóban is pont ilyen van, annak a fényénél kényszerültem olvasgatni pár órát egyszer a saját magam akadályoztatása miatt. Jjó volt.
Fotó:
A vezető széke feletti napszemüvegtartó: 0 Ft.
Fotó:
Ez az automatikus magasságállítós biztonsági öv megszokást igényel, néha vágja a nyakat, olyankor igazítani kell rajta.
Fotó:
A hátsó ülésfűtés és a médiavezérlés, amihez távirányítót is adnak.
Fotó:
A hátsó ajtókon és a hátsó szélvédőn van napvédő roló, kézzel kell kihúzni, és nagyot csattan visszaeresztéskor. Autópályán eléggé zörög a huzatban: 40 000 Ft.
Fotó:
Itt nyithatók a hátsó ülések, lenyitásukkal teljesen sík felületet kapunk, de ne felejtsük el előtte elektromosan lecsapni a két hátsó fejtámlát.
Fotó:
Négy hulla simán befér, óriási a tér, de kevés a rögzítőfül.
Fotó:
A csomagtartót felnyitva bekapcsolja a féklámpát, ami egy kicsit oldalra is világít, überbiztonságos.
Fotó:
Ilyen a felhajtott csomagtér kettéválasztó fedél, én Mózesnek hívtam
Fotó:
A csomagrögzítő fülekkel nem vagyunk elkényeztetve, de az a felhajtható térelválasztó isteni ötlet.
Fotó:
Elektromos csatlakozó a csomagtérben 15 000 Ft.
Fotó:
A faceliftelt Volvo S80-as hátulján nagybetűs a felirat, tehát 2006 vége óta. A csomagtérajtó alacsonyra nyílik, de azért van egy küszöb, amin át kell emelni a pakkot.
Fotó:
Szerintem így néz ki egy rendes parkolóradar, nem pöttyözik össze a lökhárítót vele. Mondjuk eléggé ijedős, az egy méterre elmenő gyalogosra, villamosra sípol.
Fotó:
Nagyon kényes a tankolt gázolajra, a simától csörög a motroja, kevésbé megy, és sokkal többet eszik, épp annyival, hogy a drágábbikból is tölthette volna.
Fotó:
Ez a csónakforma a Volvók védjegye lett az elmúlt tíz évben, nem csak szép, de kényelmesebb és biztonságosabb is tőle az autó.
Fotó: