Fotó:
Olasz stúdióban, de svéd formatervező rajzolta meg - munkája jól sikerült, a vonalai máig nem váltak unalmassá
Orrmotor és hátsókerékhajtás: ennél jobb párosítás kevés létezik, erre a mennyországban is bólintanak.
A kiegészítő fényszórók nem tartoztak az alapfelszereléshez, de gyakran rászerelték őket a lökhárítóra.
Fecskefarok vagy gallér: az emelkedő övvonal dinamizmust kölcsönzött a korántsem annyira sportos testnek
A hatvanas években az élhajlításos technikával elért fény-árnyék játék még nem volt divat - a lemezek íve töri meg a fényt.
Száguldozásra 100 lóerejével nem alkalmas, ellenben mosolygós élményautózásra igen.
A formaterv megpróbálja felidézni a vitorlások egyszerű szépségét - a ma erőltetett csónakvonal még sehol sincsen.
A súlyelosztás majdnem fele-fele: 46 százalék jut a hátsó kerekekre.
Nincsen agresszív orra, a hatvanas években a méltóság és az elegancia volt divatban
A svéd Brigitta hercegnő is megrendelte a maga P1800-asát, a 64. lett az övé.
Érvényesülnek az autó hosszán végigfutó díszlécek, a hátsó lámpa tenyérnyi műanyagja nem rontja el az összhatást.
Jól állt az ügynöknek: Roger Moore tette híressé Az angyal (The Saint) címú krimiben.
Ezt már nem az angol Jensen művek gyártotta: 1963-tól Svédországba helyezték át a gyártást.
Embléma: a Volvo latin kifejezés, a "volvere" szóból képezték, jelentése "gördülök".
Elöl tekercsrugós, kettős háromszög-lengőkart, hátul Panhard-rudas merev tengelyt szereltek a P1800 alá.
A felkunkorodó ív az autó legszebb részlete - olaszos játék a svéden.
Korhű sporttükröt szereltek az elefántfül tövébe.
Csöcsös lámpának becézik a Marchal kiegészítő fényszórókat.
Fémfonatos szellőzőrácson keresztül lélegzik a szellőzőrendszer.
A világ egyik legtartósabb blokkja, Irv Gordon P1800-asa több, mint egymillió mérföldet futott
Két SU-karburátor, ezeket gyakran sportosabbra cserélték a vevők - az öt helyen csapágazott blokk jól tűri a tuningot
Ezek az alkatrészek nem mennek tönkre: tömör fémből készült az elefántfül zárszerkezete.
Egyszerű mégis elegáns - erről a stílusról sajnos leszoktak az autógyártók
Angol gyártmányú Smiths műszereket kapott a Volvo.
Kevés fordulattal tekerhetjük le az ablakot, kikönyökölni a magas övvonal miatt viszont nem kényelmes.
A fémkallantyú hátrahúzásával nyitjuk az ajtót.
A kormány mellől kapcsolható fokozatnyújtó Laycock overdrive áttétele 0,76:1.
Keverednek a stílusok, de nem zavaró. Amerikai hatást mutat a függőleges műszer.
1100 kilóhoz 100 lóerő - könnyedén tartja a mai forgalom ritmusát.
Az overdrive-ot használva nagyjából ezerrel esik a fordulat.
A stílusos sportkormányt a motorháztetőn látott embléma díszíti.
A tölcsérformájú kapcsolók sallangmentesek és időtállóak, nem érezni rajtuk semmilyen kopást.
A tükör a műszerfalból áll ki, nem adja a legjobb képet a mögöttünk jövőkről.
Az utas kapaszkodója - kiválóan megáll mögötte a napszemüveg is.
A Volvo által kifejlesztett váltó aprócska gombot kapott.
A kézifékkar a vezető bal kezéhez került.
Hátra még gyereket sem tegyünk, oda csak egy golftáska való
Bőr sofőrkesztyű és sportos biztonságiöv-kapcsoló.
Bolygódugattyút formáz az emblémát magába foglaló plakett, a blokk mégsem Wankel.
1963-tól S-betúvel jelezték, hogy a gyártás már Svédországban történik - javult a minőség
A modern Volvók hátsójára visszatért a vaskos betűkből álló felirat.
Öncélú kanyarok vagy tökéletesített gázlengés? Inkább az első tűnik jó válasznak.
A nem restaurált példányokon gyakran látni karcolásokat a benzinbetöltő körül - sokan nem bírnak el a táncoló csőkígyóval.