Olasz stúdióban, de svéd formatervező rajzolta meg - munkája jól sikerült, a vonalai máig nem váltak unalmassá
Fotó:
Orrmotor és hátsókerékhajtás: ennél jobb párosítás kevés létezik, erre a mennyországban is bólintanak.
Fotó:
A kiegészítő fényszórók nem tartoztak az alapfelszereléshez, de gyakran rászerelték őket a lökhárítóra.
Fotó:
Fecskefarok vagy gallér: az emelkedő övvonal dinamizmust kölcsönzött a korántsem annyira sportos testnek
Fotó:
A hatvanas években az élhajlításos technikával elért fény-árnyék játék még nem volt divat - a lemezek íve töri meg a fényt.
Fotó:
Száguldozásra 100 lóerejével nem alkalmas, ellenben mosolygós élményautózásra igen.
Fotó:
A formaterv megpróbálja felidézni a vitorlások egyszerű szépségét - a ma erőltetett csónakvonal még sehol sincsen.
Fotó:
A súlyelosztás majdnem fele-fele: 46 százalék jut a hátsó kerekekre.
Fotó:
Nincsen agresszív orra, a hatvanas években a méltóság és az elegancia volt divatban
Fotó:
A svéd Brigitta hercegnő is megrendelte a maga P1800-asát, a 64. lett az övé.
Fotó:
Érvényesülnek az autó hosszán végigfutó díszlécek, a hátsó lámpa tenyérnyi műanyagja nem rontja el az összhatást.
Fotó:
Jól állt az ügynöknek: Roger Moore tette híressé Az angyal (The Saint) címú krimiben.
Fotó:
Ezt már nem az angol Jensen művek gyártotta: 1963-tól Svédországba helyezték át a gyártást.
Fotó:
Embléma: a Volvo latin kifejezés, a "volvere" szóból képezték, jelentése "gördülök".
Fotó:
Elöl tekercsrugós, kettős háromszög-lengőkart, hátul Panhard-rudas merev tengelyt szereltek a P1800 alá.
Fotó:
A felkunkorodó ív az autó legszebb részlete - olaszos játék a svéden.
Fotó:
Korhű sporttükröt szereltek az elefántfül tövébe.
Fotó:
Csöcsös lámpának becézik a Marchal kiegészítő fényszórókat.
Fotó:
Fémfonatos szellőzőrácson keresztül lélegzik a szellőzőrendszer.
Fotó:
A világ egyik legtartósabb blokkja, Irv Gordon P1800-asa több, mint egymillió mérföldet futott
Fotó:
Két SU-karburátor, ezeket gyakran sportosabbra cserélték a vevők - az öt helyen csapágazott blokk jól tűri a tuningot
Fotó:
Ezek az alkatrészek nem mennek tönkre: tömör fémből készült az elefántfül zárszerkezete.
Fotó:
Egyszerű mégis elegáns - erről a stílusról sajnos leszoktak az autógyártók
Fotó:
Angol gyártmányú Smiths műszereket kapott a Volvo.
Fotó:
Kevés fordulattal tekerhetjük le az ablakot, kikönyökölni a magas övvonal miatt viszont nem kényelmes.
Fotó:
A fémkallantyú hátrahúzásával nyitjuk az ajtót.
Fotó:
A kormány mellől kapcsolható fokozatnyújtó Laycock overdrive áttétele 0,76:1.
Fotó:
Keverednek a stílusok, de nem zavaró. Amerikai hatást mutat a függőleges műszer.
Fotó:
1100 kilóhoz 100 lóerő - könnyedén tartja a mai forgalom ritmusát.
Fotó:
Az overdrive-ot használva nagyjából ezerrel esik a fordulat.
Fotó:
A stílusos sportkormányt a motorháztetőn látott embléma díszíti.
Fotó:
A tölcsérformájú kapcsolók sallangmentesek és időtállóak, nem érezni rajtuk semmilyen kopást.
Fotó:
A tükör a műszerfalból áll ki, nem adja a legjobb képet a mögöttünk jövőkről.
Fotó:
Az utas kapaszkodója - kiválóan megáll mögötte a napszemüveg is.
Fotó:
A Volvo által kifejlesztett váltó aprócska gombot kapott.
Fotó:
A kézifékkar a vezető bal kezéhez került.
Fotó:
Hátra még gyereket sem tegyünk, oda csak egy golftáska való
Fotó:
Bőr sofőrkesztyű és sportos biztonságiöv-kapcsoló.
Fotó:
Bolygódugattyút formáz az emblémát magába foglaló plakett, a blokk mégsem Wankel.
Fotó:
1963-tól S-betúvel jelezték, hogy a gyártás már Svédországban történik - javult a minőség
Fotó:
A modern Volvók hátsójára visszatért a vaskos betűkből álló felirat.
Fotó:
Öncélú kanyarok vagy tökéletesített gázlengés? Inkább az első tűnik jó válasznak.
Fotó:
A nem restaurált példányokon gyakran látni karcolásokat a benzinbetöltő körül - sokan nem bírnak el a táncoló csőkígyóval.
Fotó: