Erre nehéz azt mondani, hogy nem néz ki vagányul
Fotó:
Épp a kellő fineszességet adják az arany kerekek és teleszkópok. 43 mm a csövek belső átmérője
Fotó:
Két, 310 mm-es tárcsa elöl
Fotó:
Hibátlan a kidolgozás, mert ez Yamaha
Fotó:
Itt minden szabványos
Fotó:
Az egyetlen futómű-állítási lehetőség, és ez is nehézkes
Fotó:
Középen minden fekete
Fotó:
Osztott bura, hogy vagány legyen
Fotó:
Itt a lapított konzervdoboz, ami senkinek sem tetszik
Fotó:
Elöl egyáltalán nem lehet állítani semmit a futóművön
Fotó:
Állítólag pár ezer kilométeres korára már finomabb lesz a váltó. Most még karcos és nehézkes volt
Fotó:
Az utcai Yamahák közül ezen van a leghosszabb leömlő, így tud elég nagy lenni a nyomaték, elég lent. Formatervezési fogásnak sem utolsó
Fotó:
Ha van olyan, hogy szép, de legalábbis esztétikus vizes blokk, akkor talán ez az. 6000-ig egy civil, erős motor, utána karaktert vált, megsokszorozza a póvert, de nyers is lesz
Fotó:
Trükkös szélterelők. Nekem nem tereltek eléggé
Fotó:
Innen a kuplung oldal
Fotó:
Kétbovdenes gáz, állítható távolságú fékkar, de hiszen ez már rég követelmény
Fotó:
Egyszer 267 milliméter átmérő lassít hátul. A lengővilla egyszerű acél
Fotó:
Egy szög, ahonnan azért legalább vicces a kipu
Fotó:
Lékelt alul a plexi, hogy ne bubogjon a fejünk nagy tempónál
Fotó:
Ez szép, basszus
Fotó:
Arany kerékfestés rulez
Fotó:
Hátul nem valami kényelmes az ülés
Fotó:
Ami kell, nem több. De elegánsan
Fotó:
Mai mércével ez egy tágas rakodóhely. Talán bele is fér a motoros EÜ
Fotó:
Mindenhonnan jól néz ki
Fotó:
A futóműve teljesen állat, még ha nem is állítható
Fotó: