Megvásárlás után Balatonon, még a meggyengült első rugókkal. Akkor azt hittem, hogy "Disz iz dö biginning of bjútiful frendsip" lesz
Fotó:
Hans orra, és a ház, amibe beleáldoztam. A bal oldali, roggyant tetejű részről van szó
Fotó:
Youngtimer-átok: az utcán már öreg és lenézett, veterántalálkozón viszont még fiatal. És lenézett
Fotó:
Ángyán Karesz, jó barátom, örök szerelőm, kis fehér, nikotinos rudacskák ádáz pusztítója, csodaember
Fotó:
Sokat látott: a providenciás H betű előtt hitgyülis halacska volt fenn egy korábbi tulaj hagyatékaként. Azelőtt meg 300 TD felirat
Fotó:
Ennél szebb nálam sose lett: minden futómű kijavítva, büszke tartás, tető és motorházfedél kipolírozva, csillag fent
Fotó:
Talán Norbi emlékeiből is felsejlik majd egy bordó belső
Fotó:
Orrtúrás, tökvakarás: Bálint fiam hamar azonosult a Mergával
Fotó:
Egy hosszú élet mindenestől belefér a csomagtartóba
Fotó:
Ez a fotó jelent meg a hasznaltauto.hu-n. Mindenki dicsérte - de nem az autót. Pedig abszolút szabványos kép, ráadásul árnyékban van a kocsi innenső oldala, ezért rossz
Fotó:
Induláskor öthengeres, ha megy, hat. Még az a hangszigetelés volt a motortérben, amit annyira szerettek a rágcsálók. Az enyémet is megkajálták
Fotó:
Tényleg gyönyörű volt a belső tér, csak a huzat alatt, a vezetőülésen volt egy kis kopás. Sajnos Magyarországon az ilyen láttán mindenki cigányozik. Én vállalom, hogy tetszik
Fotó: