A lámpát feltehetőleg nagy tételben vették egy becsődölt pótkocsigyártól - ennek ellenére passzol rá a beugró a fényforrás
Fotó:
A bordáknak senki se dőljön be - ez a motor vízhűtéses
Fotó:
A féket az olasz Brembo gyártja, egészen jól fog, de azért egy-egy Gold szériás nyeret elbírnék rajta
Fotó:
Funkció vagy csak forma? Ügyes részletekkel dobták fel a böszmécske formájú blokkot
Fotó:
Örültem volna, ha öt centivel hátrább szerelik a lábtartót
Fotó:
A részletek mesterei: érdemes bogarászni a Night Rodon
Fotó:
Szűk kanyarokban kellemesen stabilizál a hátsó fék - néha szükség is van rá
Fotó:
Tévedtem, először hátrafelé akartam kinyitni. Béna voltam, telefonos segítséget kértem
Fotó:
Igazán jól csak szimpla tachóval mutatna
Fotó:
A szokásos HD kezelőszervek; az indexükre mindig rászokom
Fotó:
Sok tulajdonos csinosabbra cseréli a markolatot
Fotó:
Folyadékhűtéses, DOHC vezérlésű nyolcszelepes - nem tipikus, tíz év alatt sem szoktuk meg
Fotó:
Hosszú és lapos - dinamikus vezetése megszokást igényel
Fotó:
Elefántfülként áll ki a bukóvas - ugye, hogy szebb lenne nélküle?
Fotó:
Akinek nem tetszik a kipufogó hangja és formája, tucatnyit talál a neten
Fotó:
A rugózása két személlyel katasztrófa, egy személlyel csak vicc
Fotó:
Az első villa tisztességesen dolgozik, rugóútja 12 centi
Fotó:
Eltalált részlet - mindenkinek tetszett a kis fejidom. Szelet persze nem terel
Fotó:
Van, aki a nagy seggre gerjed: 240-es gumi a Night Rodban
Fotó:
Kandírozott mandarinzselé áramvonal - optikai tuning a párhuzamos csík
Fotó:
Igazán a vezetőnek sem kényelmes, az utasnak viszont kínpad
Fotó:
A térdek kifelé dőlnek, a lábszár előre, a boka meg felfelé - a vagány külsőért szenvednek a tulajok
Fotó:
Az autósok úthengernek nézhetik
Fotó:
Nem kell beszúrni a kulcsot, elég ha zsebben tartjuk, akkor is indítható a motor
Fotó:
A villanyak mellett is perforált lemezzel rejtették el a kábeleket
Fotó:
Hipertérugrás Budán: nagyon jól gyorsul a Night Rod
Fotó: