A hatalmas szögletes, és a szerény gombóc
Fotó:
Mindig is erőssége volt az Opel szedánoknak a nagy csomagtér
Fotó:
Mindenfelé a centik burjánzása az újnál
Fotó:
Kicsit azért látszik a rokonság, főleg a lámpákon
Fotó:
Kicsit a réginek még nagyobb is a nyílása
Fotó:
Közel fél köbméter, ez a minimum. A régi egy tízessel nagyobb
Fotó:
Hasonló menés városi tempónál, teljesen más technika. Egy benzines ősmotor, egy hi-tec dízel
Fotó:
Mécses és fényáradat
Fotó:
Leendő flottavásárlók figyelmébe
Fotó:
Férőhely nagyjából ugyanannyi, de az embernek csak az újba van kedve beülni
Fotó:
Pontosan egy vonalba tettük a két kocsi seggét. Ennyi a különbség
Fotó:
Két generáció csak a különbség
Fotó:
Régen a tekerő volt a norma
Fotó:
Kormány a vezetőtől jobbra, váltó túlságosan hátul
Fotó:
Óraminimum, fantáziátlanság
Fotó:
Ez egy jó része volt a régi Astra-műszerfalnak. Kis polc, külön rádiókijelző
Fotó:
Ha ezzel váltanod kell, hagyj fel minden reménnyel
Fotó:
A régibe tettek ülést, de sokat nem gondolkoztak a formáján
Fotó:
Minikijelző maxi lyukkal
Fotó:
Kemény műanyag, de funkcióra jó. Kihúzva a belső világítás kapcsolódik
Fotó:
Ennyi műszer kell, nem több. A világítás is kellemes
Fotó:
Domborzattal próbáltak életet vinni a fekete masszába
Fotó:
Épp a jó helyen minden
Fotó:
Hat gang, egészen pontosan kapcsolható
Fotó:
Sízsák, ülésdöntés, sok-sok liter. Távirányítóról is nyitható
Fotó:
Szigorú élek, stílusos betétek
Fotó:
A kilencvenes évek közepén nagy szó volt ám az osztottan dönthető ülés egy szedánnál
Fotó:
Mindenféle lámpaizék innen mennek, gumírozottak a gombok
Fotó:
Négy motoros ablak (ebből kettő feláras), két motoros tükör, mindkettő fűtött
Fotó:
Szemre jók az ülések, de deréktájban nem támasztanak eléggé
Fotó:
Épp elég kényelmes, a régi Astrát is kitalálták
Fotó:
Se fejtámla, se kartámasz, de legalább jól lehetett pakolni a kalaptartóra
Fotó:
Irdatlan hely, ennyi egy mérettel feljebb is luxus
Fotó:
Három fejtámla, könyöklő, kétszínű kárpit - népautós elegancia 2008-ból
Fotó: