Ha nem lenne az az orr-rész, mindenki Zsigulinak nézné. Így is sokan
Fotó:
Harmincegy év, több mint 300 ezer kilométer. Gratula
Fotó:
Száz spanyolból kilencvenkilencnek lenne története Seat 124-gyel
Fotó:
Erősen a Triumph TR6-hatása érződik azon a faron
Fotó:
Finoman rugózik, a motorja dorombol - jobban szeretnék vele utazni, mint a modern családi vágennel
Fotó:
Innen tökéletesen VAZ 2101
Fotó:
Köze nincs az orosz belsőhöz. Tiszta hatvanas évek Olaszországa
Fotó:
Magasabb a műszerfal, a rostélyok gödrökben bujkálnak
Fotó:
Veglia műszerek. Tehát olasz gyártmányúak
Fotó:
Ez nem a Bakony Művek-féle gyújtáskapcsoló. Hacsak nem volt egy spanyol nyelvű gyártósoruk is
Fotó:
Gumiperem a légrostély-fedélen. Meglehetősen igényes
Fotó:
Burkolatokkal álcázott Zsiguli-cucc
Fotó:
A kesztyűtartó-fedél egyedi
Fotó:
Krómdíszítéses ajtókárpitok
Fotó:
Magasan van a hamutartó, nem a könyöklőben
Fotó:
A Zsiguli-dísztárcsa itt üres
Fotó:
Elvész a blokk a nagy térben. A nyomórudas motorok mindig kisebbek kívülről
Fotó:
Hogy hiányzik az ember szemének a púp a szelepfedél elejéről, nem?
Fotó:
Weber karbi, ahogy illik
Fotó:
Ez itt az egyik átalakítás: szíjas a vezérlés
Fotó:
A csomagtartó pont olyan, mint a Zsigulié. Ebbe se fér bele rendesen a pótkerék, ha 165-ös gumi van rajta
Fotó:
Eszméletlenül finom a kormány, a féket szinte csak lehelni kell. A Zsigulinál csak az 1300-astól volt szervó
Fotó:
Eredeti, osztrák kezelési anlejtung
Fotó:
Látják a szelephézag-állítás képét? Ott vannak a nyomórudak
Fotó:
Persze a szervizkönyv is megvan
Fotó:
Ez volt a 124-előd 1100-as Fiat
Fotó:
Nos, mi a furcsa ezen a képen?
Fotó: