Astra 200ts
Pár éve még térdig jártunk az F Astrákban, de garantálom, hogy még akkor se láttál ilyet, amikor még rengeteg mászkált az utakon. A 200ts elsőre GSi-nek tűnhet, de valójában még annál is sokkal ritkább és érdekesebb darab, ugyanis ez volt a valaha készült leggyorsabb és legerősebb, gyári F Astra. A motortérbe egy kétliteres, tizenhat szelepes turbómotort lógattak: a 204 lóerős, 286 Nm csúcsnyomatékú C20LET-tel a legdurvább Astra 7,6 másodperc alatt gyorsult százra, a végsebessége pedig 253 km/h volt. A kizárólag Dél-Afrikában forgalmazott 200ts ötajtós és szedán kasznival készült, mindkét változat a GSi külső elemeit kapta, kiegészítve a Calibra Turbóról és a Vectra Turbóról ismert felnikkel. Fotó: Stefan Kotze / Speedhunters

Calibra DTM és ITC
Az Opel versenymúltja nem annyira elképesztően színes és sikeres, mint mondjuk a Porschénak, de azért ők is csináltak pár menő versenygépet. Mindegyik közül a személyes kedvencem a Calibra DTM, hiszen az eleve pompás alakú kupé versenyautóvá alakított változata szerintem hibátlanul néz ki. Az agresszív külsejű, szélesített Calibrát egy 2,5 literes, szívó V6-os hajtotta, amit a Cosworth-szal közösen fejlesztettek, és 12 ezret forgott. Bár a DTM-ben nem értek el nagy sikereket, később beérett a versenyprogram: az ITC 1996-os szezonjában Manuel Reuter egy Calibrával lett bajnok, és az Opel behúzta a konstruktőri bajnoki címet is. Fotó: Martin Lee / Wikimedia Commons

Lotus Omega
A Lotus Omega – vagy Carlton – hihetetlenül ritka darab, és a mai napig a legerősebb utcai Opel. A szélesített, izmos Omegát egy 3,6 literes, kétturbós sorhatos hajtotta, ami 377 lóerőt és ma elég meredeknek számító 568 Nm-t tudott. 1990-ben minden más, gyári szedánnál durvábban ment: 5,2 másodperc alatt ugrott 100-ra, a végsebessége pedig 285 km/h volt. A sportautós menetteljesítménynek akadt egy váratlan hátránya is, bár nem a felhasználók, hanem a rendőrök számára: sehogy nem tudták utolérni. 1993-ban ellopták egy ház elől az azóta hírhedté vált, 40 RA rendszámú Lotus Omegát, amivel sokáig garázdálkodott pár bűnöző, és sose kapták el őket. Egyszer állítólag még a rendőrség helikopterét is lelépték vele, de ezt hivatalosan nem erősítették meg. Fotó: LotusOmega460 / Wikimedia Commons

Kadett GSi Superboss
Az E Kadett GSi-t rendesen odatették: a fickós kiállású a kevesebb, mint egytonnás autót 150 lóerő vitte, ami még ma se hangzik rossz kombónak. De volt ennél is feljebb: a Superboss homologizációs célból született, és a legtöbb pontján ráígér a sima GSi-kre. A C20XE motor maradt, de más vezérműtengelyeket, szelepeket, kovácsolt dugattyúkat és módosított motorvezérlőtt kapott. A 170 lóerőre húzott, immár 228 Nm-es csúcsnyomatékú motor mellé indokoltnak tűnt a sperr, így az is került bele. A speciális felnikről és az enyhén módosított külső elemekről felismerhető Superbosst az Astra 200ts-hez hasonlóan csak Dél-Afrikában árulták. Fotó: Stefan Kotze / Speedhunters

Tigra Roadster
Az érdekes vonalvezetésű, furcsán kedves, első generációs Tigra igen népszerű modell volt, így adta volna magát a kupé mellé egy kabrió is, de ilyen változat végül nem készült. Legalábbis szériában, ugyanis koncepcióautóként eljátszottak a Roadster gondolatával. Nagy kár, hogy nem lett belőle megvehető darab, hiszen a tető nélküli változat teljes telitalálat, sokkal szexibben néz ki, mint a kupé. Fotó: Opel

Blitz Panoramabus
Volt az Opelnek rendes teherautója is régebben: a Blitz különböző változatait 1930-tól egészen 1975-ig gyártották. Ez itt egy háború utáni modell, amit 1952-től gyártottak, és számos kaszniváltozatban készült: volt belőle többek között klasszikus platós, dobozos, tűzoltó verzió is, de az összes közül a legérdekesebb egyértelműen a Panoramabus. Az elnevezés cseppet sem túlzó: a Panoramabus a magas kaszniján annyi üveget hordott, mint kisebb üvegház. Ezt a különleges és ritka változatot egyébként Opel alapokkal a Karl Kässbohrer Fahrzeugwerke GmbH gyártotta 1953 és 1956 között. Fotó: VeoAutos / X

Experimental
Ez itt annyiban csalás, hogy az idén bemutatott Experimental nem a múltat képviseli, hanem jövőt. A legfrissebb Opel tanulmányautó a mai trendeknek megfelelően emelt hasmagasságú, a teteje pedig kupésan lefelé ível, miközben van benne egy nagy adag sportosság is. A váratlanul ügyes formavilágú koncepcióautót élőben is meg tudtam tekinteni Rüsselsheimben, az Opel központjában. Fotó: Jakusovszky Kristóf / Totalcar

Monza Concept
Bár az Experimental is jól sikerült, annál sokkal ütősebb a pár évvel korábbi Monza Concept. Az egyszerre elegánsra és izmosra rajzolt Monza arányai, ívei és formai megoldásai tökéletesek, gyakorlatilag nincs rossz szöge. A gyönyörű, lapos tepsi végül nem jutott el a szériagyártásig, de több elemét felhasználták kész modellekben: az orrát például a most kifutó – szintén nem csúnya – Insignia kapta. Fotó: Axel Wierdemann / Opel

GT
Az első Opel GT nem véletlenül lett klasszikus: a kortalan, ügyes vonalvezetésű kasznijában a sportosságán túl van valami mélyen aranyos és szimpatikus. Az 1,1 literes és 1,9 literes motorokkal szerelt GT-ből a rövid gyártási időszak ellenére is váratlanul sokat adtak el: 1968 és 1973 között több, mint 100 ezer GT kelt el. A kis sportautó egyértelműen legmenőbb elemei a tojásalakú, az autó elejéből ugyanabba az irányba kiforduló fényszórók. Fotó: Opel

+2. A sajátok: Astra GSi és Astra Caravan
Ez a két autó kakukktojás, hiszen abszolútértékben nem számítanak különlegesnek, nekem annál inkább azok, ezért itt a helyük a listámon. Bár már írtam mindkettőről többször, aki esetleg nem ismerné őket: a fekete egy 1992-es, C20NE – 2 liter, 8 szelep – motoros, gyári GSi, a piros pedig egy szintén 1992-es, 1,7 literes szívódízel Caravan. Előbbi egy ideje már pihen, utóbbit kis túlzással minden nap használom. Fotó: Jakusovszky Kristóf / Totalcar