Ha már elegünk van a rengeteg downsizing turbómotorból és visszavágyunk a régi szép, szívómotoros időkbe, akkor a nosztalgikus hangulatra rátehet még egy lapáttal, ha Ladát veszünk magunknak. A Vesta tényleg kapható szívómotorral, de más jóra nem érdemes számítani.
Az érdektelen formájú, olcsó és szívómotoros szedánok piacán minden szempontból igényesebb választás a kimondhatatlan nevű Citroën C-Elysée. Már négymillió alatt lehet új autónk, ami nem bántóan csúnya, nem élhetetlenül igénytelen és még a megbízhatóság ígéretében is reménykedhetünk az egyszerű motorja miatt.
Ugyan ebben a ligában a titkos tipp a Tipo. A C-Elysée-hez hasonló áron bizonyos szögből akár már látványosnak is mondható. Winkler szerint bőven elég bele a 75 lóerős szívó, de egyébként van 95 lóerős változat is.
Ha hajlandóak vagyunk engedni a helykínálatból, de a szívómotorhoz ragaszkodunk, akkor hárommillió környékén már szóba jöhet a Kia Picanto, vagy épp a testvérmodell Hyundai i10. Bár itthon ennyi pénzért inkább olyan autót keresünk, ami nem kizárólag városi rohangászásra alkalmas, de ha belefér második autónak egy töpörödött apróság, akkor érdemes megfontolni.
A Swift egy jó autó. Olcsó beszerezni, olcsó fenntartani és még mindig elérhető szívómotorral.Ráadásul olyan szívómotorral, ami valahogy képes volt megőrizni a fojtogató szabályozások ellenére is a szerethető, pörgős karakterét.
A kisautók királya helykínálat szempontjából a Honda Jazz, de a trükkösen origamizható ülésekkel és az egy kategóriával tágasabb beltérrel sajnos az ára is egy kategóriával elszállt. Ettől függetlenül nem véletlenül állandó tippje a Becsületesneppernek, főleg, hogy a motorja is megbízható.
Az Hyundai i20-at a bemutatón Csikós folyton az egy mérettel nagyobb Astrához hasonlította, annyira komoly kis autó lett, bár pont a kétféle teljesítménnyel elérhető 1,25 literes szívómotort hozta fel gyenge pontként. Ugyan az Active változat elérhető 1,4-es motorral de még ez is kissé lomha. A megfizethető megbízhatóság ma már kompromisszummal jár. Egyébként kissé més csomagolásban, de ugyan ezt tudja a Kia Rio is.
A Suzuki kínálatában valahogy hiányoznak a nagyobb autók, de a Baleno már egész korrekt teret kínál szívómotorral az orrában. A formája véleményes, de ügyesen alkudozva olcsó és mégiscsak egy kellemes karakterű, turbó nélküli motor van benne.
Árban és tudásban is nagy ugrás következik. A frissen visszatérő Corolla egész mutatós, és már egy másik ligában játszik, mint az eddigi versenyzők. Bár alapvetően a hibrid hajtásra van teljes erővel ráfeszülve a Toyota marketinggépezete, itthon feltehetően a lényegesen olcsóbb szívómotoros, kézi váltós szedán lesz a sláger hatmilliós indulóárral.
A kompaktok között régi versenyző a Focus, és az aktuális modell kifejezetten jól sikerült. Ráadásul elérhető még a másfél literes Ecoboostra épülő turbótlan Duratec motorral is, de ha mindenképp szívó Focusra vágyunk, akkor be kell érni három hengerrel.
Ma már csak a Mazda ragaszkodik a szívómotorokhoz, és milyen jól teszik. A Skyactiv motoroknak jó a karaktere, jól fogyasztanak és egyelőre a megbízhatóságukkal sincs komoly gond. Az pedig, hogy ilyen kívánatos forma jár a turbótlan motor mellé, külön nagyszerű. A hétmilliós alapár kissé húzósnak tűnik, de cserébe egész gazdag az alapfelszereltség.
A kompakt kategóriában a Kia Ceed lehet a tuti tipp, ha igényes autót szeretnénk jó áron. A beltér ergonómiája kifogástalan, és lényegében az összes szempont mentén hozza a kötelezőt. Ugyan kapható turbómotorral is de, ha beérjük néhány lóerővel kevesebbel is, akkor hosszú távon minden bizonnyal jobban járunk.
A Hyundai i30 lényegében egy Ceed, vagy a Ceed lényegében egy i30. Nézőpont kérdése. A lényeg, hogy sok tekintetben azonosak, mind a kettő elérhető szívómotorral, és mind a kettő jó. Ízlés dolga, hogy melyik jön be jobban.
Kezd egy kicsit nyomasztó lenni a távol-keleti túlsúly, de hát ez van, az európai gyártók már szinte csak a legolcsóbb modelljeikbe pakolnak szívómotort, ha egyáltalán. Nem úgy a Subaru. A Levorg kilencmillió körüli árával egyáltalán nem olcsó, de ha valaki gépészeti szempontból vágyik csúcsminőségre, akkor hajrá. Bár az állandó összkerékhajtással ne számítsunk alacsony fogyasztásra.
Gyakorlatilag bármilyen Mazda jön velünk szembe - hacsak nem dízel - szinte biztos, hogy szívómotoros lesz. Ráadásul a 6-os méretkategóriájában minden alternatívája vagy turbós, vagy hibrid. Ekkor autót már csak Mazdánál vehetünk szívómotorra.
Ha a nagycsaládos támogatásra pályázunk, de ragaszkodunk a szívómotorhoz, akkor jó választás lehet a Lodgy. Irgalmatlan hely van benne, és ha bevállaljuk a családbarát matricát az ablakra, néhány millióért már vihetjük is haza.
Tisztességes hobbiterepjáró kínálat nélkül autógyártó ma már nem létezhet. Az újabb Mazda a listán már nem is meglepő, elvégre csak ők hisznek továbbra is a szívómotorokban. A CX-3 jól néz ki, jó vezetni, de a gyengébbik kétliteressel kissé halovány, és nem is olyan olcsó.
A békafejű Kia Sportage, vagy az egy fokkal visszafogottabb Tucson orrában elveszik az 1,6-os szívómotor, de cserébe kifejezetten kulturáltan jár, halk és az ereje is éppen elég lesz, ha nem akarunk száguldozni, de miért is tennénk ilyet egy emelt hasmagasságú hobbiterepjáróban?
Következő versenyzőnk a Mitsubishi ASX. Ötmillió felett valamivel már már haza is vihetjük a fapadot, ráadásul itt nem is kell külön odafigyelnünk, nehogy ránk sózzanak egy töpörödött turbóst, ugyanis kizárólag 117 lóerős szívómotorral kapható.
Ó, a Duster, az univerzális megoldás minden problémára. Az egyetlen gond, hogy már csak néhány hónapig kapható szívómotorral, de utána legalább henceghetünk, hogy Mercedes motor van a Daciánkban.
Egyelőre nincs mitől tartania a Vitarának. Alapvetően jó autó lett a Ssangyong Tivoli, de kicsit elszállt az ára, és összességében olyan érzése van az embernek, hogy nagyon ráférne egy tisztességes frissítés. Ettől függetlenül ott az elejében a szuper szívómotor, és a kedves krumpli formájával üde színfoltja az utcaképnek.
Ekkora batárt már nem egyszerű szívómotorral beszerezni, de a Subaru még mindig árulja a Forestert turbó nélkül is. Nem egyértelműen szép, de az igényes műszaki megoldások kedvelőinek jó választás lehet.
A szívómotor az egyszerűbb felépítéséből adódóan elméletileg tartósabb tud lenni, mint a komplikált modern turbók. De nem csak emiatt szeretjük. A közvetlen gázreakció és az egyenletesen felépülő teljesítmény miatt a csodás Mazda Mx-5 sem képzelhető el másként, mint szívómotorral.
Ma már kizárólag a Toyota kínálja 10 millió környékén az igazi élményautós receptet. Szívómotor elöl, hajtás hátul sperrdifivel, és kézi váltó. Az Mx-5 drágább változataiban is van sperr, de pályázásra azért ütősebb a GT-86 a 200 lóerős boxerrel.
Az előbb kicsit csúsztattam, mert igazából a Subarunak is van hasonló autója, a BRZ. Ami annyira hasonló, hogy tulajdonképpen ugyan az. Közösen fejlesztették a Toyotával és a hangolás kis különbségein túl, pár méterről már észrevehetetlen apróságokban tér csak el a külső is.
Hathengeres szívómotor, hátsó-kerékhajtás és egy kellemesen vaskos dizájn. Ezt tudja már egy ideje a Nissan nem is olyan drágán, és az aktuális 370Z tulajdonképpen már csak magányos játékos ebben a ligában.
Ez az az autó, amiért hálát adhatunk, hogy még létezhet. 130 lóerő literenként egy kilencezerig forgó, agyament hangú boxermotorból. Ja, és van körülötte egy veszélyesen élesre fent Porsche GT3 RS. Azon keveseknek, akiknek jutott belőle és még vezetni is tudják, biztos kellemes szórakozás lehet kiautózni az 520 szívó lóerőt.
Az a gyanúm, hogy ebben a ligában már egészen más érvek mentén választ szívómotoros autót magának a vásárló, mint, amikor a Lada Vestán tanakodik valaki. Az Audi R8-ba szerelt V10-es nemes egyszerűséggel letépi az ember fejét, és mindezt olyan egyenletes, turbólyuk nélküli hegyomlás keretein belül teszi, hogy öröm az ülésbe tapadni.
A szívómotoros autók listájáról nem maradhat le a Mustang. Öt liter, V8, elképesztő hang és tiszteletet parancsoló menés. Mindez egy szimpatikus tahó stílusba csomagolva. A Mustangon lehet sápítozva felháborodni, de valójában még a fröccsöntött varrás is jól áll neki.
Az ötliteres szívó V8-at egészen máshogy tálalja a Lexus. A Mustanghoz képest az LC500 a jövőből érkezett és a türhó izom-rötyögés helyett itt elegáns olasz sportautókat megszégyenítő üvöltést kapunk.
A Lexus LC500 kifinomult rongyrázása után erős ugrással meg is érkeztünk a következő szívómotoros versenyzőnkhöz. Ennek a lapozgatónak egy szempontja van, annak meg is felel Lada Niva, de ha más elvárásaink is lennének az általános minőséggel kapcsolatban, akkor azért érdemes a vétel előtt egy kicsit tájékozódni, nehogy a végén még fel akarjuk gyújtani a néhány hónapos szerzeményünket.
Akinek volt türelme végiglapozgatni ezt a nem is olyan kétségbeejtően rövid listát, az megérdemli, hogy a végén vethessen egy pillantást a Jimny-re, és egy árnyalatnyival vidámabban térjen vissza a hétköznapokba. Ezt a formát nem lehet nem szeretni, a létraalvázra szerelt lelkes szívómotor már csak hab a tortán.